A lakberendezés nem érzelmi giccs. Felejtsd el az 'aranyos' és 'otthonos' jelzőket – ezek a középszerűség eufemizmusai. A design: nyilatkozat. Egy vizuális üzenet a világnak arról, hogy pontosan tudod, ki vagy, és mekkora teret igényelsz magadnak.
Sokan azt hiszik, a 'rusztikus' egy poros vidéki pajtát jelent, tele felesleges kacatokkal. Micsoda tévedés. Számunkra a rusztikus stílus nem a múltba révedés, hanem az idő feletti uralom. Arról szól, hogy van erőd és ízlésed átemelni a történelem legnemesebb darabjait a saját jelenedbe.
Jegyezd meg az alapvetéseket, mert ezeken áll vagy bukik a méltóságod:
A laminált padló és a műanyag utánzatok a látványvilág 'statisztái' – felejthetők és olcsók. Ha karaktert akarsz, használj élő anyagokat.
A Fa: Ne keress bolti, lakkozott tucatárukat. Olyan gerendákra van szükséged, amelyek már akkor lélegeztek, amikor a dédapád még meg sem született. Annak súlya van. Annak múltja van.
A Kő: Felejtsd el a burkolólapokat. Keressünk egy bontott kolostort, és hozzuk el a köveit. Legyen bennük benne a századok csendje.
A Bőr: Csak a legfinomabb nappa vagy antikolt marhabőr. A szobának azt a visszafogott, mély illatot kell árasztania, mint egy londoni privát klubnak, ahol a sorsok dőlnek el.
Ha csak rusztikus elemeket használsz, úgy éreznéd magad, mint egy statiszta egy kosztümös filmben. Ez megengedhetetlen. A titok a feszültségben rejlik.
Helyezz egy ultra-modern, kézzel polírozott olasz acélasztalt a nyers, repedezett fagerendák alá.
Akassz egy absztrakt, milliós értékű kortárs festményt a bontott téglafalra.
A lényeg: Azt kell sugároznod, hogy tiszteled az örökséget, de te vagy az, aki uralja a modern technológiát.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a rusztikus jegyében félhomályba burkolóznak. Ne élj barlangban.
Használj rejtett, intelligens világítást, ami szinte simogatja a falak textúráját.
És igen, tegyél be egy hatalmas, kristálycsillárt. Miért? Mert megteheted. Ez a civilizáció győzelme a nyers természet felett.
Az otthonod egy precízen hangolt gépezet. Ha egy fotel nem kényelmes, vagy a pult nem bírja a mindennapok gyűrődését, az nem design, hanem hiba. A stílus önmagában kevés, ha nem szolgálja a hatékonyságodat.
Végezetül, drágám: A rusztikus stílus neked ne a nosztalgiáról szóljon. Legyen ez a te várad. Egy szentély, ahol a természet és a legmagasabb luxus találkozik. Ahol minden egyes kő azt suttogja a vendégeidnek: 'Nézd meg jól... ez az ember már megérkezett, és nem tervez távozni.'
Minden más csak felesleges díszlet. Most pedig menj, és keress nekem egy olyan tölgyfát, aminek van tartása. Később beszélünk.”
Francesca Sterling Alapító, Sterling & Timber Art