DIÁK
HANG

ZRÍNYI NASSFELD SÍTÁBOR 2026

A várva várt utunk, 2026. január 14-én kezdődött, az Interspar parkolójából. Intézményünk 47 diákja és 3 testnevelője megtöltötte a buszt, és 12:15 perckor elindultuk szállásunk felé, az ausztriai Wießbriachba. Az út jó hangulatban telt, mindenki repdesett az örömtől, hogy ilyen közel van az, amit már annyira vártunk. Nagyjából 5 órakor érkeztünk meg. A kipakolás, egy átfogó megbeszélés és egy bőséges vacsora után, már csak egy alvás választott el minket a kedvenc téli hobbinktól. Másnap reggel, egy fél órás síbuszozás után szálltunk le Tröpolachban, a Nassfeld-Pressenger See síparadicsom völgybéli központjában. Kipihenten és izgatottan vettük át a síbakancsot, majd szálltunk fel a felvonóra. A besíelés után kisebb nagyobb csoportokba verődve jártuk be a 110 km-es pályahálózatot. Az már az első nap kiderült, hogy a legnépszerűbb étterem, az Olaszországban lévő Da Fedrigo lett, ami a sípályáktól egy pár percnyi sétára van, és ahova már igazán ki lehetne tenni a intézményünk címerét, hiszen volt, aki mind a négy nap ott ebédelt. Az első nap mindig a legrövidebb, de ezt kárpótolta az azt követő kettő. Pénteken és szombaton egy előbbi síbuszra szállva már nyitás előtt ott lehettünk és egészen zárásig síelhettünk. Egy igazán fanatikus csoport, szombaton 68 km-t síelt be, ami a profi sítáborunkban sem kis teljesítmény. Az órák, napok túl gyorsan szálltak, és mire észbe kaptunk, már el is érkezett január 18., az utolsó nap. Ez az időjáráson is meglátszott, hiszen a korábbi napsütéses, tökéletes síelő időt, borús hideg és köd váltotta fel, néhol hóeséssel. Az orrunkig se láttunk el, de ennek ellenére vasárnap is szintén majdnem zárásig síeltünk. Panaszra azonban nincs okunk, mind a napjaink, mind az éjszakáink életöröm teliek voltak, persze rendbontás nélkül. A társaságot összekötötte a szenvedély így még egy osztalykiránduláson is megszokottnál kevesebb volt az elégedetlenkedés. Vasárnap este a saját buszba bepakolás után elindultunk Zalaegerszeg felé, fáradtan és kedvtelenül, hiszen holnap már iskola következett. A búslakodást leszámítva, a kirándulásunk minden szempontból tökéletesre nőtte ki magát, mindenki sérülés nélkül, és feledhetetlen élményekkel zárta a sítábort. Köszönjük a szervezőknek, testnevelőinknek, az iskola vezetőségének, sofőrünknek, és nem utolsó sorban szüleinknek, hogy lehetővé tették nekünk idén is, hogy űzhessük a közös hobbinkat, a legtökéletesebb téli sportot. Reméljük, jövőre ugyan itt, habár végzőseink nélkül, de újra találkozunk.

Both Bálint 

Ma van a magyar kultúra napja

Ma, január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, ezért lett ez a dátum a magyar kultúra egyik jelképes ünnepe. Az emléknap ötlete Fasang Árpád zongoraművésztől származik, és először 1989-ben ünnepelték meg hivatalosan. 2022 decembere óta a magyar kultúra napja állami emléknap is. A magyar kultúra nem csak a tankönyvekben létezik: benne van a nyelvünkben, a zenéinkben, az irodalomban és a mindennapi szokásainkban is. Ez a nap jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és észrevegyük, mennyi érték vesz körül minket.

,,Emlékezetét ha elejti,

arcát ha sötétbe rejti,

szavát, dalait ha felejti:

por, hó, üres árny a nép.”

-Keresztury Dezső

PÁLYAORIENTÁCIÓS NAP A ZALAEGERSZEGI ZRÍNYI MIKLÓS GIMNÁZIUMBAN

2025. december 13-án, szombaton pályaorientációs napot rendeztek a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, amelynek minden évben az a célja, hogy a 9–12. évfolyamos diákok megismerkedjenek a továbbtanulási lehetőségekkel, valamint személyes tapasztalatokon keresztül betekintést nyerjenek különböző életpályákba.

A tanítás nélküli munkanap az igazgató úr előadásával kezdődött, aki a felsőoktatás legfontosabb kérdéseiről, a tudatos döntéshozatal jelentőségéről és a diákok előtt álló lehetőségekről beszélt. Ezt követően a tanulók egy választott életpálya-interjút hallgathattak meg, amely hiteles, személyes példán keresztül mutatta be egy szakmai út kihívásait és eredményeit.

A délelőtt további részében két idősávban zajlottak az egyetemi bemutatók, amelyeket a gimnázium volt diákjai és Stárics Roland igazgató-helyettes úr tartottak. A résztvevők számos hazai és külföldi felsőoktatási intézmény képzéseivel ismerkedhettek meg, többek között a Budapesti Corvinus Egyetem, az ELTE, a BME, a Semmelweis Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, az NKE, valamint osztrák egyetemek – például a Wirtschaftsuniversität Wien és a TU Wien – kínálatával is 

Az előadások rendkívül sokszínűek voltak: a gazdasági, jogi és társadalomtudományi szakoktól kezdve a mérnöki, informatikai, egészségügyi és természettudományos képzésekig széles palettát fedtek le. A diákok nemcsak az egyes szakok tanulmányi követelményeiről kaptak tájékoztatást, hanem betekintést nyerhettek az egyetemi élet mindennapjaiba, a hallgatói közösségek működésébe, az ösztöndíj- és kollégiumi lehetőségekbe, valamint a diplomaszerzés utáni elhelyezkedési esélyekbe is.

A program egészét az a cél vezérelte, hogy megalapozottabb döntést hozhassunk jövőnkről, és inspiráló példákon keresztül lássuk, milyen sokféle út áll előttünk. A pályaorientációs nap nagy érdeklődés mellett tartalmas és hasznos programokkal járult hozzá ahhoz, hogy magabiztosabban tervezhessük továbbtanulásunkat és későbbi életpályánkat. 

Both Bálint

Zrínyisnek lenni egy életforma - meg kell élni a létet, helyt kell állni, mind a tanulásban, mind azon kívül

Horváth Attila 41 évig volt a gimnázium tanára és igazgatója. Teljes pályafutása alatt a Zrínyiben tevékenykedett, és az iskola nyugalmazott dolgozóinak szervezett találkozóján beszélgettünk vele.

Interjú Horváth Attilával:

Hogyan emlékszik vissza az iskolánkban töltött diákéveire, milyennek látta akkori tanárait?

Szerettem zrínyis lenni, bár először a Ganzba szerettem volna menni, akkor az volt a menő iskola, csak sajnos oda nem fértem be, ezért kötöttem ki a Zrínyiben létszám fölötti diákként. Itt 1975-ben végeztem. Amikor a Zrínyiben tanultam, volt egy tanár, Dr. Vajda István, akit nagyon tiszteltem. Nagyrészt az ő hatására választottam a tanári pályát, illetve édesapám keze is benne volt.

Milyen elvek vezérelték Önt leginkább az iskola vezetése során?

Igazából a jó vezető nem megmondja mit kell csinálni, hanem megmutatja. Mindent, amit elvártam a kollégáimtól, azt megcsináltam én is. Mint tanár pedig ahhoz tartottam magam, hogy a tanári pálya lényege a diák. Mindig is fontosnak tartottam a diákközösség elveit, amit pedig meg akartam valósítani igazgatóként, úgy érzem, mindent sikerült is.

Igazgatói pályafutása során volt-e olyan vezetői döntése, amelyre máig büszke? 

Ha ilyet kellene mondanom, akkor talán az Izsák Imre Gyula Komplex Természettudományi Versenyt (1992 óta minden évben az intézmény szervezi) említeném, vagy a rengeteg felfedezett, kinevelt és gondozott tehetséges diákot sorolnám ide. 

Mit jelent zrínyisnek lenni ön szerint?

Egyszer egy diák azt válaszolta erre a kérdésre, mely azóta megmaradt bennem: „Zrínyisnek lenni egy életforma. Meg kell élni a létet, helyt kell állni mind a tanulásban, mind a tanuláson kívüli életben.” Egyetértek vele.

Van-e olyan érték vagy szemlélet, amit szeretné, ha a diákok továbbvinnének?

Rengeteg ilyet sorolhatnék: a szorgalom, az emberség, a becsület mind nagyon fontos erények.

Ennyi év szakmai és vezetői tapasztalat birtokában, mit üzenne a mostani zrínyis diákoknak?

Tanuljanak, öregbítsék iskolánk nevét, és éljék meg a zrínyis mivoltot, szégyent soha ne hozzanak rá.

Horváth Attila több évtizedes színvonalas, odaadó és lelkiismeretes vezetői és tanári munkájával kiérdemelte diákjai és pedagógustársai megbecsülését.

(Az interjú 2025. október 23-án készült)