DIÁK
HANG

                                                         A jó útra tért királyfi

Szemétország királya összehívta alattvalóit és családját, hogy felvázolja nekik

világuralmi terveit, ami arról szólt, hogy az egész világot el kell árasztani szeméttel.

Legyenek szennyezettek a vizek, a levegő, mert még van olyan ember, aki a kútból

issza a vizet, a tengerben fürdik. Ez nem maradhat így!

Törzúz király nem késlekedett, elküldte a fiát, Pollen királyfit egy tóhoz, hogy

szennyezze be. El is indult a kis királyfi hátán egy zsák szeméttel. Mikor odaért, egy

csodálatos tavat látott. Tele volt élőlényekkel, tarka, csillogó halak úszkáltak a tóban,

hófehér hattyúk ringatóztak a víz felszínén, halványzöld békák kuruttyoltak a partján.

Színes madarak csiripeltek a környező fákon, a mezőn pockok szaladgáltak. A tó

környéke tele volt színes virágokkal, de a legszebb és a legméltóságteljesebb a fűzfa

volt. Hatalmas, lehulló ágai belelógtak a vízbe, árnyékot adva a mezei állatoknak.

Pollen királyfi odalépett a tóhoz, megmártotta a kezét a hűs vízben, a nap

melengette arcát, a fű simogatta bokáját, és olyan érzés fogta el, amit szemétországban

még soha nem érzett. Ezért úgy döntött, hogy megtagadja apja kívánságát, és

megkíméli ezt a tavat. Helyette elmegy egy fenyőerdőbe, és ott szórja szét a szemetet.

Mielőtt elindult, még pár percig élvezte a tó élővilágának látványát.

Röpke húsz perc alatt oda is ért az erdőbe. Már épp szórta volna szét a szemetet,

amikor egy sötét árnyalak suhant el mögött, majd puffanást érzett a vállán. Ijedten

ugrott odébb. De nem volt félnivalója, mert csak egy aprócska mókus volt. Megtetszett

a királyfinak a kis apróság, és a kezébe vette. Megcsodálta bolyhos fülét,

megsimogatta puha szőrét, majd elengedte. Elindult az erdő közepe felé, ám egy

fénycsík a fák lombjai közül épp a lábai elé vetült. Elcsodálkozott, hogy milyen

gyönyörű. Ahogy felnézett a hatalmas fákra elakadt a lélegzete, soha ilyen szépet még

nem látott. Lehajolt, óvatosan kezébe vett egy lehullott tobozt, érdeklődve vizsgálta a

kezére tapadó gyantát. Elhatározta, hogy ennek az erdőnek is tisztának kell maradnia,

inkább egy hegytetőre viszi a szemetet, ott úgysincs semmi szépség.

Hosszú gyaloglás után elért a hegy lábához. A levegő fagyos volt, a hegy pedig

eltakarta a napot. Itt nyugodtan szétszórhatom a szemetet, gondolta. 

                                                                                                                 Novák Norton

                                                1. Fejezet

                                                  Bianka

-De anyu, apu kérlek! El szeretnék menni a csajokkal abba a buliba!

Ezzel szeretnénk kezdeni a nyarat! Egy nyár nyitó buli! Kérlek.

-Szó sem lehet róla! Láttad a jegyeidet? Hármas és kettes? – kérdezték

egyszerre felháborodva. – Meg lett mondva, ha négyesnél rosszabb jegyet

hozol nincs buli nyáron!

-Mi? Nem is lett kettesem, mert megadta a hármast! És így egyetlen egy

hármasom van! – néztem hitetlenkedve a szüleimre, hogy még a jegyeim

se tudják.

-Nem és kész! Téma lezárva!

És igen. Így indult a nyaram. Na de, hogy értsétek mi folyik itt

elmondom. Kiss Bianka vagyok 17 éves gimnazista. Ez az utolsó évem a

gimiben. És mint már azt tudjátok, jó jegyekkel végeztem az utolsó évem,

és az érettségim is jó lett. A szüleim orvosok, ezért elvárják a jó jegyeket.

De ez a hármas nagyon kiverte a biztosítékot. És hogy mi az a hármas?

Történelem. Ötödikes koromtól fogva baj van a törivel. Egyszerűen nem

tudom megtanulni. Kértem őket, hogy hadd menjek el magántanárhoz, de

hallani sem akartak róla, mert szerintük az szégyen. Van egy 19 éves

bátyám. Úgy hívják Kiss Marcell. Ő nálam rosszabb jegyekkel végzett a

suliba, de nem voltak rá mérgesek. És itt felmerül a kérdés, hogy miért?

Mert amíg máshol a kisebb a kedvenc, itt a nagyobb. Egyelőre csak ennyit

árulok el a többi dolog majd kiderül.

-Ne már! Tényleg nem jöhetsz el? – kérdezte Fanni, az egyik barátnőm.

-Tényleg. – feleltem szomorúan, majd hirtelen bevillant valami. –

Vaaaagy… Mi lenne, ha mégis? – mosolyogtam.

-Bárhogy is oldod meg benne vagyok – nevetett fel ő is -Mit találtál ki?

-Mi lenne, ha kiszöknék? – mondtam hirtelen, mire ő ledöbbenve nézett

rám – Van az ablakom alatt egy tető. Ha sötétedés előtt teszek oda egy

létrát, akkor ki tudok mászni éjjel a tetőre, lemászok a létrán, és már

mehetünk is.

-Oké, hogy azt mondtam mindenben benne vagyok. De ez durva.

Szerintem nem kéne kimászni. Meg amúgy is. Tele van a házatok

kamerával nem?

-Nem, már nincsenek, mert az összes tönkre ment. De tök jó ötlet.

Mielőtt felkelnek visszaérek.

-Oké! De nem falazok, ha keresnek! Én mondtam, hogy ne csinálj ilyet!

Baj lesz belőle! – Fanni nagyon az ötlet ellen volt, de elmondtam a másik

barátnőmnek is, Dórának, akinek viszont tetszett az ötlet.

Este még sötétedés előtt, kimentem, hogy oda tegyem a létrát a

helyére, mikor egy hang megszólalt a hátam mögött.

-Mégis mit csinálsz hugicám? – kérdezte a bátyám bennem, meg megállt

az ütő.

-Öhmmm…. Csak felmászok a tetőre, hogy megnézzem mennyire koszos.

– próbáltam hazudni, ami nem igazán jött össze. Gratulálok Bianka!

Megnézni mennyire koszos a tető? Mondtam magamban. A bátyám

közben alig bírta visszatartani a nevetést. -Most meg mivan?

-Hallottam mit beszéltél Flórával… - kezdte, de félbeszakítottam

-Fanni – javítottam ki, bár tudtam, hogy nem érdekli, meg az se, hogy mi

van velem szóval inkább elengedtem.

-Akkor meg az. Mindegy. – mondta unottan. -A lényeg, hogy hallottam

mit tervezel és ha kell szívesen falazok. Igazából csak ennyit akartam. –

tágra nyílt szemmel néztem rá. Ilyen önzetlen dolgot 17 évem alatt

egyszer sem tett. De inkább nem kérdezősködtem, mert még a végén

visszavonja az ajánlatot, hanem fogtam magam és felmentem a

szobámba. Sokáig gondolkodtam, hogy mi volt ez aztán inkább neki álltam

készülni, mert még a végén elkéstem volna. Hosszú derékig érő hajam

kivasaltam, majd összefogtam egy szoros copfba a fejem tetejére és

befújtam hajlakkal, hogy ne jöjjön szét. A ruhám egy térdig érő fekete

szoknya volt, amit egy fehér kistáskával és ezüst ékszerekkel dobtam fel.

Gyors parfüm és indulásra készen voltam. Kinyitottam az ablakot,

kisétáltam a tetőre, és lemásztam a létrán. Mivel 17 éves voltam így már

volt jogsim ezért a fekete BMW-mel indultam útnak, hogy összeszedjem a

lányokat.

Odaérve a buliba leparkoltunk és kiszálltunk.

-Na jó. Itt vagyunk. Hova menjünk először? – kérdezte Dóra. Mivel ő a

legfiatalabb köztünk ezért még nem igazán volt buliba. Ledöbbenve

ránéztünk, majd egyszerre mondtuk ki Fannival:

-Menjünk táncolni! – kiabáltuk Dórának, aki beleegyezve jött utánunk.

Nagy nehezen az első sorba verekedtük magunkat és néztük a DJ-t és

közben táncoltunk. Majd megszomjaztunk ezért odamentünk a bárhoz.

Mivel én vezettem ezért én egy vizet kértem, Dóra üdítőt, Fanni pedig

szénsavas vizet, mert ő bulizni jött és nem inni. Az innivalókkal a

kezünkben mentünk vissza, majd láttuk, hogy a kedvenc DJ-nk végzett,

ezért elindultunk haza.

-Lányok! Elmegyek mosdóba ti addig üljetek be! – mondtam nekik, majd

odaadtam a kocsi kulcsot és elindultam a mosdó felé.

Mikor végeztem, sietve mentem a lányok felé, de véletlenül neki mentem

valakinek.

-Úristen! Nagyon sajnálom! Nem direkt volt! – mondtam majd felnéztem

rá. Egy kb. 190 cm-es fiú állt előttem barna hajjal, mogyoró barna

szemekkel és elképesztően aranyos mosollyal. Hirtelen elkaptam róla a

tekintetem, mert rájöttem, hogy bámulom. Ő csak jót nevetett azon, hogy

mit bénázok, majd megszólalt:

-Nagy Benedek – mutatkozott be. Memorizáltam a nevét majd én is

bemutatkoztam.

-Kiss Bianka! Tényleg nagyon sajnálom, nem direkt volt, csak ittam és

nem láttalak. – kértem folyamatosan bocsánatot tőle. Nem tűnt

mérgesnek szóval abbahagytam és így folytattam -Bocs de nekem

mennem kell, mert a barátnőim várnak. – próbáltam kikerülni, de nem

engedett.

-Esetleg az instádat megkaphatom? Ha nem gond. – kérdezte

eszméletlenül cukin. Mosolyogva néztem rá, majd bólintottam.

-Persze – válaszoltam, majd elővettem a telefonom és megmutattam

neki a nevem.

-Köszi! – mondta majd elsétált. Elindultam vissza a lányokhoz, és akkor

még nem tudtam mi vár rám másnap reggel. Pedig, ha tudtam volna

biztos, hogy nem mentem volna haza. 

                                                                                                     Godena Lilien