Február 25. – A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja
Február 25-én országszerte megemlékezünk mindazokról, akik a kommunista diktatúra évtizedei alatt szenvedtek, üldöztetést, meghurcoltatást vagy épp a legnagyobb áldozatot, életük elvesztését kellett elszenvedniük. Ezen a napon nemcsak a történelemre tekintünk vissza, hanem azokra az emberekre is, akik bátorságukkal, kitartásukkal és emberi méltóságuk megőrzésével példát mutattak a későbbi generációknak. A kommunista diktatúra áldozatai között ott találjuk a politikai elítélteket, a kitelepítetteket, a munkatáborok foglyait, az internálótáborokba hurcolt családokat, valamint mindazokat, akiket megfigyeltek, elhallgattattak vagy megfélemlítettek. Emlékük arra figyelmeztet, hogy a szabadság és az emberi jogok nem maguktól értetődőek – megőrzésük folyamatos felelősség. Ezen a napon tisztelettel adózunk minden áldozat előtt, és megerősítjük elhatározásunkat, hogy a múlt fájdalmas tapasztalatai soha ne ismétlődhessenek meg. Az emlékezés nemcsak a múlt lezárása, hanem egy örök figyelmeztető, a jelen döntései meghozásakor.
Both Bálint
Miért nem „csak söprögetés”? – A curling védelmében
Sokan hajlamosak legyinteni a curling láttán: „Ez nem is sport, csak tologatják a köveket és söprögetnek a jégen.” Az ilyen kijelentések azonban leginkább a sportág ismeretének hiányáról árulkodnak. Ideje tisztázni, mi is valójában a curling, és miért érdemel jóval több tiszteletet.
A curling a 16. századi Skóciából származik, és mára a téli olimpiai játékok egyik állandó sportága. A Téli Olimpiai Játékok műsorán 1998 óta szerepel hivatalos éremversenyként. Ha valóban „nevetséges” vagy „komolytalan” sport lenne, aligha kapott volna helyet a világ legnagyobb presztízsű sporteseményén.
A játék lényege, hogy a játékosok 20 kilogrammos gránitköveket csúsztatnak egy speciálisan előkészített jégen egy célterület, az úgynevezett „house” felé. A cél nem pusztán az, hogy a kő elérje a célterületet, hanem hogy milliméteres pontossággal a lehető legjobb pozícióba kerüljön – gyakran az ellenfél köveit kimozdítva.
Az egyik leggyakoribb félreértés a söpréssel kapcsolatos. Sokan azt hiszik, ez csak látványos kísérőmozdulat. Valójában a söprés fizikailag rendkívül megterhelő, és komoly szerepe van a kő mozgásának befolyásolásában.
A jég felszínét apró vízcseppekkel („pebble”) készítik elő. A söprés hatására a súrlódás és a jég felszínének hőmérséklete minimálisan megváltozik, ami befolyásolja a kő sebességét és ívét. Egy jól időzített, intenzív söprés akár több méterrel is meghosszabbíthatja a kő útját, vagy korrigálhatja annak irányát. Ez nem szerencse kérdése, hanem fizika és csapatmunka.
A curlinget gyakran „jégen játszott sakkhoz” hasonlítják. Nem véletlenül. Egy mérkőzés során minden dobás stratégiai döntés eredménye. Támadjunk? Védekezzünk? Takarjuk a középen lévő követ? Kiüssük az ellenfélét?
A csapat kapitánya, a „skip” felel a taktikáért, és minden dobás előtt komplex helyzetelemzést végez. A játékos(ok)nak pedig úgy kell kiviteleznie az utasítást, hogy figyelembe veszi a jég aktuális állapotát, a kő forgását (curl), az erősséget és a pálya korábbi változásait.
A pontosság elképesztő: gyakran centimétereken múlik egy end (játékrész) kimenetele. A laikus szem számára talán lassúnak tűnik a játék, de a háttérben folyamatos számítás és koncentráció zajlik.
Bár nem látványos sprint vagy ütközéses sport, a curling komoly fizikai felkészülést igényel. A dobás (delivery) stabil egyensúlyt, erős láb- és törzsizmokat követel. A söprés során a játékosok pulzusa könnyedén a kardióedzések szintjére emelkedik.
Emellett a mentális terhelés is jelentős. Egy rossz döntés vagy pontatlan dobás az egész mérkőzés kimenetelét befolyásolhatja. A koncentrációt akár két órán át fenn kell tartani.
Azok, akik lesajnálóan beszélnek a curlingről, többnyire nem értik a sportág összetettségét. Könnyű kinevetni azt, amit nem ismerünk. De ha jobban belegondolunk: precizitás, stratégia, csapatmunka, fizikai állóképesség és mentális erő – ezek mind jelen vannak.
A curling nem a látványos ütközésekről vagy a gyorsaságról szól, hanem az intelligens játékról és a tökéletes kivitelezésről. És talán éppen ez az, ami miatt sokan alábecsülnek.
Mielőtt tehát legközelebb valaki „jégen tologatott kőnek” nevezné, érdemes utánanézni, mit is lát valójában. Könnyű kritizálni – nehezebb megérteni.
Both Bálint
Szalagavató a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban
A Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium végzősei számára idén is felejthetetlen élményt jelentett a szalagavató ünnepség, amely méltó módon jelképezte az érettségihez vezető út egyik legfontosabb állomását.
Ünnepélyes szalagtűzés a zsinagógában
A hagyományokhoz híven a szalagtűzés meghitt és emelkedett hangulatban zajlott a Zalaegerszegi Zsinagóga falai között. Az épület különleges atmoszférája még ünnepélyesebbé tette az eseményt, ahol a végzős diákok először viselhették büszkén a kék szalagot, rajta az iskola nevével és az évszámmal. Az igazgató beszédében kiemelte: a szalag nem csupán az érettségi közeledtét jelzi, hanem az elmúlt évek munkáját, kitartását és közösségi élményeit is szimbolizálja. A diákok meghatottan vették át a szalagot osztályfőnökeiktől, miközben a szülők és tanárok büszkén figyelték őket.
Tánc és ünneplés a tornateremben
Az ünnepség második része már felszabadultabb hangulatban folytatódott az iskola tornatermében. A végzősök hónapok óta készültek a nyitótáncra, amely elegáns keringővel vette kezdetét. A lányok hosszú estélyi ruhában, a fiúk öltönyben léptek parkettre, és magabiztos mozdulatokkal kápráztatták el a közönséget. A keringőt modern és vidámabb produkciók követték, amelyek tükrözték az osztályok egyéniségét és kreativitását. A koreográfiákban megjelent a humor, az összetartás és az a különleges kapcsolat, amely az évek során kialakult a diákok között.
Egy korszak lezárása
A szalagavató minden évben megható pillanat a gimnázium életében, hiszen a végzősök számára ez az utolsó nagy közös ünnep az érettségi előtt. Az este során nemcsak a tánc és a zene kapott főszerepet, hanem a barátság, a hála és a jövőbe vetett remény is. A Zrínyi Gimnázium szalagavatója idén is bizonyította: a hagyományok ápolása és a közösség ereje maradandó élményt ad mindazoknak, akik részesei lehetnek ennek a különleges eseménynek.
Both Bálint
A Zrínyi Miklós Gimnázium diákjai idén is a szlovéniai Rogla síközpontban töltöttek el egy emlékezetes négy napos sítábort. A program középpontjában az intenzív sportolás állt, így a résztvevők a kint töltött idő alatt összesen három teljes napot síeléssel tölthettek a kiváló minőségű pályákon.
A tábor alatt a tanulók tudásszintjüknek megfelelően fejlődhettek: a kezdők türelmesen sajátították el az alapokat, míg a tapasztaltabbak a merészebb lejtőkön csiszolhatták technikájukat. A sportos program mellett a tábor remek alkalmat adott a közösségépítésre is, hiszen a közös esti beszélgetések és élménybeszámolók alatt igazi csapattá kovácsolódtak a zrínyisek.
A diákok és kísérőik fáradtan, de rengeteg élménnyel és új tudással gazdagodva tértek haza a havas hegycsúcsok közül.
Kiss Benedek
ZRÍNYI NASSFELD SÍTÁBOR 2026
A várva várt utunk, 2026. január 14-én kezdődött, az Interspar parkolójából. Intézményünk 47 diákja és 3 testnevelője megtöltötte a buszt, és 12:15 perckor elindultuk szállásunk felé, az ausztriai Wießbriachba. Az út jó hangulatban telt, mindenki repdesett az örömtől, hogy ilyen közel van az, amit már annyira vártunk. Nagyjából 5 órakor érkeztünk meg. A kipakolás, egy átfogó megbeszélés és egy bőséges vacsora után, már csak egy alvás választott el minket a kedvenc téli hobbinktól. Másnap reggel, egy fél órás síbuszozás után szálltunk le Tröpolachban, a Nassfeld-Pressenger See síparadicsom völgybéli központjában. Kipihenten és izgatottan vettük át a síbakancsot, majd szálltunk fel a felvonóra. A besíelés után kisebb nagyobb csoportokba verődve jártuk be a 110 km-es pályahálózatot. Az már az első nap kiderült, hogy a legnépszerűbb étterem, az Olaszországban lévő Da Fedrigo lett, ami a sípályáktól egy pár percnyi sétára van, és ahova már igazán ki lehetne tenni a intézményünk címerét, hiszen volt, aki mind a négy nap ott ebédelt. Az első nap mindig a legrövidebb, de ezt kárpótolta az azt követő kettő. Pénteken és szombaton egy előbbi síbuszra szállva már nyitás előtt ott lehettünk és egészen zárásig síelhettünk. Egy igazán fanatikus csoport, szombaton 68 km-t síelt be, ami a profi sítáborunkban sem kis teljesítmény. Az órák, napok túl gyorsan szálltak, és mire észbe kaptunk, már el is érkezett január 18., az utolsó nap. Ez az időjáráson is meglátszott, hiszen a korábbi napsütéses, tökéletes síelő időt, borús hideg és köd váltotta fel, néhol hóeséssel. Az orrunkig se láttunk el, de ennek ellenére vasárnap is szintén majdnem zárásig síeltünk. Panaszra azonban nincs okunk, mind a napjaink, mind az éjszakáink életöröm teliek voltak, persze rendbontás nélkül. A társaságot összekötötte a szenvedély így még egy osztalykiránduláson is megszokottnál kevesebb volt az elégedetlenkedés. Vasárnap este a saját buszba bepakolás után elindultunk Zalaegerszeg felé, fáradtan és kedvtelenül, hiszen holnap már iskola következett. A búslakodást leszámítva, a kirándulásunk minden szempontból tökéletesre nőtte ki magát, mindenki sérülés nélkül, és feledhetetlen élményekkel zárta a sítábort. Köszönjük a szervezőknek, testnevelőinknek, az iskola vezetőségének, sofőrünknek, és nem utolsó sorban szüleinknek, hogy lehetővé tették nekünk idén is, hogy űzhessük a közös hobbinkat, a legtökéletesebb téli sportot. Reméljük, jövőre ugyan itt, habár végzőseink nélkül, de újra találkozunk.
Both Bálint
Ma van a magyar kultúra napja
Ma, január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, ezért lett ez a dátum a magyar kultúra egyik jelképes ünnepe. Az emléknap ötlete Fasang Árpád zongoraművésztől származik, és először 1989-ben ünnepelték meg hivatalosan. 2022 decembere óta a magyar kultúra napja állami emléknap is. A magyar kultúra nem csak a tankönyvekben létezik: benne van a nyelvünkben, a zenéinkben, az irodalomban és a mindennapi szokásainkban is. Ez a nap jó alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és észrevegyük, mennyi érték vesz körül minket.
,,Emlékezetét ha elejti,
arcát ha sötétbe rejti,
szavát, dalait ha felejti:
por, hó, üres árny a nép.”
-Keresztury Dezső
Közeleg az első félév vége…
Hamarosan, január 23-án lezárul az első félév, ami azt jelenti, hogy már nincs sok idő javítani a jegyeken vagy pótolni az elmaradt dolgozatokat. Érdemes átgondolni, miből állunk jól, és hol lenne még szükség egy-egy jobb jegyre. A következő napok sokat számíthatnak, főleg azoknak, akiknél még kérdéses a félévi eredmény.
Mindent bele és kitartást mindenkinek az utolsó hetekhez!
-az újság szerkesztősége nevében Kiss-Molnár Gergő-
Drogprevenciós előadás a Zrínyi Miklós gimnáziumban
Január 12-én iskolánkban drogprevenciós előadást tartottak, amelynek ezúttal a szülők voltak a célközönsége. A „Jelek, veszélyek és lehetőségek – A szülők szerepe a drogprevencióban” című program legfontosabb üzenete az volt, hogy a megelőzés alapja a bizalom és az őszinte kommunikáció. Az előadó, Szülek István tapasztalati mentor hangsúlyozta: ha egy gyermek biztonságban érzi magát otthon, és tudja, hogy ítélkezés nélkül beszélhet a problémáiról, sokkal kisebb az esélye annak, hogy később függőségekbe meneküljön. A szülőket arra biztatta, hogy figyeljenek oda a jelekre, és merjenek beszélgetést kezdeményezni gyermekeikkel, még akkor is, ha ezek a témák kellemetlennek tűnnek. Az előadás elgondolkodtató volt, ugyanakkor gyakorlatias is, és jól rávilágított arra, hogy a drogprevenció nem egyszeri beszélgetés, hanem folyamatos jelenlét és odafigyelés kérdése. Az előadóhoz kapcsolódó Lélegzet című kisfilm megtekintése is ajánlott, amely még jobban segít megérteni a téma súlyát.
https://www.youtube.com/watch?v=8Z0qY-8VogU
Kiss-Molnár Gergő
Sebők Annamária: Félek
Félek elveszíteni téged, mint árnyék a fényt,
Mint a tengerpart a hullámok szelíd ölelését,
Félek, hogy egynap majd eltűnsz, s én itt maradok,
Mint a csendes magányban szorongó hajnalok.
Félek elveszíteni téged, mert te vagy a támasz,
Ami szürke napokban is reményt áraszt.
Szavaid fülbemászó dallamok, mosolyod a fény,
Nélküled minden perc végtelen és kibírhatatlanul kemény.
Mert amit adsz az pótolhatatlan, több mint biztató szavak,
Egy érzés, ami mélyen gyökerezik, s el sohasem apad,
Mégis ott van bennem a félelem árnya,
Hogy egy napon nélküled maradok a világon árva.
Félek, hogy elérkezik az a perc, amikor menned kell,
S én csak állok majd némán, küzdve könnyekkel,
Mert félek, hogy elveszítelek, s azzal egy részt is magamból,
És nyomtalanul megszűnik közöttünk a kötelék, ami eddig volt.
Bekovics Eszter: Egy nap
Felkelek és töprengek
Miként legyek, mit tegyek
hogy jobban érezzem magam.
Meglátnak és végigmérnek
szégyenemben hova nézzek,
vagyok egymagam.
Próbálok túlélni
másokra nem nézni
így könnyebb lesz talán,
De egy nap majd rájovök,
S a véleményre nem török
Hogy mikor lesz, talány.
In memoriam PopUp
Immáron fél éve, hogy a belvárosunk ikonikus vendéglátó egysége, a Club PopUp Underground, anyagi problémák miatt egy kiárusítás keretein belül végleg bezárta kapuját. Ebben a cikkünkben erről fogunk megemlékezni.
2017-ben az Európa térre - az egykori Taverna helyére - költözött a VMK-ból a PopUp Café, ami egy újrabrandeléssel Zalaegerszeg alternatív kultúrkocsmájává vált. Száznál is több klubbkoncerttel, író-olvasó találkozókkal, kötetbemutatókkal, slam poetry estekkel és sok más eseménnyel támogatta a kultúréletet és persze a diákéletet is. Iskolás, így persze zrínyis programok kiváló levezető helye volt. Szalagavató, ballagás, érettségi, színház vagy csak egy megerőltető hét után itt találkozhattunk és engedhettük ki a gőzt kedvenc kártya- vagy társasjátékainkkal és barátaink társaságában.
Egy olyan atmoszféra fogadott minket, ami sehol máshol.
Sajnos mindez 2025. július 1-jén, valószínűleg örökre egy emlékvásárral búcsúzott tőlünk. Köszönjük Cserpes Attilának, hogy 8 évig ilyen tökéletes helyet biztosított számunkra, így az Alibi mellett jó szívvel emlékezünk rá, és örömmel ejtjük ki a nevét, mintha most is oda igyekeznénk.
forrás: https://www.zalamedia.hu/vezeto-hirek/kultura/bezart-a-club-popup-underground-kiarusitottak-a-keszletet, Zalavári Áron diák
Both Bálint
PÁLYAORIENTÁCIÓS NAP A ZALAEGERSZEGI ZRÍNYI MIKLÓS GIMNÁZIUMBAN
2025. december 13-án, szombaton pályaorientációs napot rendeztek a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, amelynek minden évben az a célja, hogy a 9–12. évfolyamos diákok megismerkedjenek a továbbtanulási lehetőségekkel, valamint személyes tapasztalatokon keresztül betekintést nyerjenek különböző életpályákba.
A tanítás nélküli munkanap az igazgató úr előadásával kezdődött, aki a felsőoktatás legfontosabb kérdéseiről, a tudatos döntéshozatal jelentőségéről és a diákok előtt álló lehetőségekről beszélt. Ezt követően a tanulók egy választott életpálya-interjút hallgathattak meg, amely hiteles, személyes példán keresztül mutatta be egy szakmai út kihívásait és eredményeit.
A délelőtt további részében két idősávban zajlottak az egyetemi bemutatók, amelyeket a gimnázium volt diákjai és Stárics Roland igazgató-helyettes úr tartottak. A résztvevők számos hazai és külföldi felsőoktatási intézmény képzéseivel ismerkedhettek meg, többek között a Budapesti Corvinus Egyetem, az ELTE, a BME, a Semmelweis Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, az NKE, valamint osztrák egyetemek – például a Wirtschaftsuniversität Wien és a TU Wien – kínálatával is
Az előadások rendkívül sokszínűek voltak: a gazdasági, jogi és társadalomtudományi szakoktól kezdve a mérnöki, informatikai, egészségügyi és természettudományos képzésekig széles palettát fedtek le. A diákok nemcsak az egyes szakok tanulmányi követelményeiről kaptak tájékoztatást, hanem betekintést nyerhettek az egyetemi élet mindennapjaiba, a hallgatói közösségek működésébe, az ösztöndíj- és kollégiumi lehetőségekbe, valamint a diplomaszerzés utáni elhelyezkedési esélyekbe is.
A program egészét az a cél vezérelte, hogy megalapozottabb döntést hozhassunk jövőnkről, és inspiráló példákon keresztül lássuk, milyen sokféle út áll előttünk. A pályaorientációs nap nagy érdeklődés mellett tartalmas és hasznos programokkal járult hozzá ahhoz, hogy magabiztosabban tervezhessük továbbtanulásunkat és későbbi életpályánkat.
Both Bálint
Gébárti programsorozat beszámoló
November 29-én, szombaton 14 és 18 óra között rendezték meg az első Gébárti Adventet a Gébárti-tó környékén. Az esemény a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház, a Panoráma Népművészeti Galéria és a Panoráma Terasz együttműködésében valósult meg, és ingyenesen volt látogatható. A tóparti környezet meghitt hangulatot teremtett, amely jól illeszkedett az adventi időszak szellemiségéhez.
A rendezvény az Adventi Nyitott Műhelygalériák Napjához is kapcsolódott, amelyhez a Fehér Hattyú Étterem is csatlakozott. Az idei Egerszegi Advent programsorozat egyik újdonsága volt a Gébárti Advent, hiszen ebben az évben először kapcsolódott be a városi ünnepi eseményekbe a megújult Gébárti-tó környéke.
A rendezvényt nemzetközi érdeklődés is kísérte: az olaszországi testvérváros, Gorizia küldöttsége is ellátogatott a helyszínre. Fabio Gentile és Roberto Sartori személyesen tekintették meg a programokat, ezzel is erősítve a városok közötti kapcsolatot.
A délután folyamán a látogatók megismerkedhettek a népi kézművesség különböző ágaival. A nyitott műhelyekben kézműves bemutatók, népi játszóházi foglalkozások, gasztronómiai kóstolók, valamint állandó és időszaki kiállítások várták az érdeklődőket. A Panoráma Népművészeti Galériában a Zala Megyei Népművészeti Egyesület foglalkozásain természetes alapanyagokból készíthettek karácsonyi díszeket a résztvevők.
A Panoráma Teraszon adventi vásárt alakítottak ki, ahol helyi kézművesek portékái és egyedi alkotások voltak megvásárolhatók. A Fehér Hattyú Étterem standjánál forralt bor, fűszeres teák, sült gesztenye és más ünnepi finomságok várták a vendégeket.
A színpadi programok 15 és 18 óra között zajlottak. Az ÜSTökös Családi Kompánia zenés-mesés Karácsonyváró című műsora kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas kikapcsolódást nyújtott.
A nap zárásaként különleges látványosságra került sor: a szervezők egy fénycsónakot engedtek vízre a Gébárti-tavon, amely sok látogató számára emlékezetes pillanatot jelentett.
A sikeres első alkalom után a szervezők bejelentették, hogy a Gébárti Advent programsorozata folytatódik. December 13-án Luca-napi fényváró közösségi ünnepet rendeznek, december 14-én pedig ismét Karácsonyi Nyitott Műhelygalériák Napjára várják az érdeklődőket Gébárton. A cél, hogy a Gébárti Advent a jövőben hagyománnyá váljon, és a város ünnepi időszakának meghatározó eseménye legyen.
Kiss-Molnár Gergő
Amikor az ujjad gyorsabban pörög, mint a világ .
Tudod, amikor tanulni kéne. Előtted a tankönyv, ott áll az asztalon a csésze kávé, és megfogadod: „Na jó, csak öt perc szünet, ránézek gyors az instára.” Aztán fél óra múlva azon kapod magad, hogy már egy harmadikvilágháborús hírt, négy klímakatasztrófát és a hat szakítós videót néztél végig. És valahol közben elfelejted, hogy eredetileg biológiát vagy fizikát akartál tanulni.
Na, ez az, amit manapság doomscrollingnak hívnak. Amikor próbálsz képben lenni meg nyugodt maradni egyszerre — de hát ez kb lehetetlen. Minél több rossz hírt olvas az ember, annál inkább úgy érzi, hogy minden gáz, és semmit se tud tenni.
És a legrosszabb? Ez az egész nem csak a hangulatunkat vágja haza, hanem a tanulást is. A telefon úgy edzi az agyunkat, hogy folyamatosan pörögjön, gyorsan váltson, mindig valami újat keressen. A tanulás viszont pont az ellentéte: figyelmet, türelmet, csendet kér. Ha órákig doomscrollolunk, az agyunk konkrétan „átáll” gyors tartalomfogyasztásra, így amikor egy tankönyvet kellene olvasnunk, már két oldal után unottan nézzük az órát. A koncentráció és motiváció eltűnik, mi pedig ott ülünk a káosz közepén, egy csomó megtanulandó anyaggal.
Egy kutatás szerint a doomscrolling nemcsak stresszt okoz, hanem az alvásminőséget is rontja — márpedig kialvatlan aggyal tanulni kb olyan, mint lefekvéskor a párnád alá rakni a füzeted.
De könnyen tudunk tenni azért, hogy ebből kimásszunk. Csak próbáld ki, hogy este lefekvés előtt nem nézel rá a telefonra. Vagy tanulás közben repülő mód — és hirtelen rájössz, mennyivel könnyebb koncentrálni, ha nem érkezik 10 értesítés percenként. Néha a világ nem omlik össze attól, ha egy estére nem csekkolod az új posztokat. Mert lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudunk eleget — hanem az, hogy túl sok mindent próbálunk egyszerre befogadni.
És én csak azon tűnődöm: vajon a jövő generációját tényleg a technológia viszi előre, vagy pont a függőség fogja hátráltatni?
Korpics Bojána, Háry Noémi
Zrínyisnek lenni egy életforma - meg kell élni a létet, helyt kell állni, mind a tanulásban, mind azon kívül
Horváth Attila 41 évig volt a gimnázium tanára és igazgatója. Teljes pályafutása alatt a Zrínyiben tevékenykedett, és az iskola nyugalmazott dolgozóinak szervezett találkozóján beszélgettünk vele.
Interjú Horváth Attilával:
Hogyan emlékszik vissza az iskolánkban töltött diákéveire, milyennek látta akkori tanárait?
Szerettem zrínyis lenni, bár először a Ganzba szerettem volna menni, akkor az volt a menő iskola, csak sajnos oda nem fértem be, ezért kötöttem ki a Zrínyiben létszám fölötti diákként. Itt 1975-ben végeztem. Amikor a Zrínyiben tanultam, volt egy tanár, Dr. Vajda István, akit nagyon tiszteltem. Nagyrészt az ő hatására választottam a tanári pályát, illetve édesapám keze is benne volt.
Milyen elvek vezérelték Önt leginkább az iskola vezetése során?
Igazából a jó vezető nem megmondja mit kell csinálni, hanem megmutatja. Mindent, amit elvártam a kollégáimtól, azt megcsináltam én is. Mint tanár pedig ahhoz tartottam magam, hogy a tanári pálya lényege a diák. Mindig is fontosnak tartottam a diákközösség elveit, amit pedig meg akartam valósítani igazgatóként, úgy érzem, mindent sikerült is.
Igazgatói pályafutása során volt-e olyan vezetői döntése, amelyre máig büszke?
Ha ilyet kellene mondanom, akkor talán az Izsák Imre Gyula Komplex Természettudományi Versenyt (1992 óta minden évben az intézmény szervezi) említeném, vagy a rengeteg felfedezett, kinevelt és gondozott tehetséges diákot sorolnám ide.
Mit jelent zrínyisnek lenni ön szerint?
Egyszer egy diák azt válaszolta erre a kérdésre, mely azóta megmaradt bennem: „Zrínyisnek lenni egy életforma. Meg kell élni a létet, helyt kell állni mind a tanulásban, mind a tanuláson kívüli életben.” Egyetértek vele.
Van-e olyan érték vagy szemlélet, amit szeretné, ha a diákok továbbvinnének?
Rengeteg ilyet sorolhatnék: a szorgalom, az emberség, a becsület mind nagyon fontos erények.
Ennyi év szakmai és vezetői tapasztalat birtokában, mit üzenne a mostani zrínyis diákoknak?
Tanuljanak, öregbítsék iskolánk nevét, és éljék meg a zrínyis mivoltot, szégyent soha ne hozzanak rá.
Horváth Attila több évtizedes színvonalas, odaadó és lelkiismeretes vezetői és tanári munkájával kiérdemelte diákjai és pedagógustársai megbecsülését.
(Az interjú 2025. október 23-án készült)