Zrínyisek a Bringasuli programban

Iskolánk is csatlakozott az országosan támogatott Bringasuli programhoz, ahol az 5-6. évfolyamos korosztály alapszintű elméleti és gyakorlati ismereteket tud szerezni a mindennapi kerékpáros közlekedés szabályairól és közben oktatóink a gyakorlatban is meggyőződhetnek a gyerekek kerékpáros tudásáról.

Az oktatást testnevelőink tartják, akik elvégezték a Bringasuli program továbbképzését. A program két részből áll, a Bringasuli 1 a játékos ügyességi feladatok teljesítése mellett leginkább a legfontosabb közúti szabályok megtanításából áll (elindulás, megállás, jobbra és balra kanyarodás szabályai), a Bringasuli 2 pedig a közúti forgalomban előforduló bonyolultabb helyzetekre készít fel (körforgalom, vasúti átjáró, elsőbbségadás, stb.). A programban az idei változtatás alapján már 7-8. évfolyamos diákok is részt vehetnek.

Iskolánkban a tavalyi tanévben a mostani 7. N osztály volt az első, lelkes bringás csapat. Most ősszel a 6. N/1. és a 6. N/2. teljesítette a Bringasuli követelményeit. A hosszabb távú célunk az, hogy Aktív iskolaként felmenő rendszerben minden 5-8. évfolyamos diákunk részt vegyen a programban, így is segítve a biztonságos közlekedés fejlesztését, és ezzel szoros összefüggésben az egészséges életmód népszerűsítését és a szabadidő hasznos, sportos eltöltését is!

Amikor az ujjad gyorsabban pörög, mint a világ .

Tudod, amikor tanulni kéne. Előtted a tankönyv, ott áll az asztalon a csésze kávé, és megfogadod: „Na jó, csak öt perc szünet, ránézek gyors az instára.” Aztán fél óra múlva azon kapod magad, hogy már egy harmadikvilágháborús hírt, négy klímakatasztrófát és a hat szakítós videót néztél végig. És valahol közben elfelejted, hogy eredetileg biológiát vagy fizikát akartál tanulni.

Na, ez az, amit manapság doomscrollingnak hívnak. Amikor próbálsz képben lenni meg nyugodt maradni egyszerre — de hát ez kb lehetetlen. Minél több rossz hírt olvas az ember, annál inkább úgy érzi, hogy minden gáz, és semmit se tud tenni.

És a legrosszabb? Ez az egész nem csak a hangulatunkat vágja haza, hanem a tanulást is. A telefon úgy edzi az agyunkat, hogy folyamatosan pörögjön, gyorsan váltson, mindig valami újat keressen. A tanulás viszont pont az ellentéte: figyelmet, türelmet, csendet kér. Ha órákig doomscrollolunk, az agyunk konkrétan „átáll” gyors tartalomfogyasztásra, így amikor egy tankönyvet kellene olvasnunk, már két oldal után unottan nézzük az órát. A koncentráció és motiváció eltűnik, mi pedig ott ülünk a káosz közepén, egy csomó megtanulandó anyaggal. 

Egy kutatás szerint a doomscrolling nemcsak stresszt okoz, hanem az alvásminőséget is rontja — márpedig kialvatlan aggyal tanulni kb olyan, mint lefekvéskor a párnád alá rakni a füzeted.

De könnyen tudunk tenni azért, hogy ebből kimásszunk. Csak próbáld ki, hogy este lefekvés előtt nem nézel rá a telefonra. Vagy tanulás közben repülő mód — és hirtelen rájössz, mennyivel könnyebb koncentrálni, ha nem érkezik 10 értesítés percenként. Néha a világ nem omlik össze attól, ha egy estére nem csekkolod az új posztokat. Mert lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudunk eleget — hanem az, hogy túl sok mindent próbálunk egyszerre befogadni.

És én csak azon tűnődöm: vajon a jövő generációját tényleg a technológia viszi előre, vagy pont a függőség fogja hátráltatni?

Korpics Bojána, Háry Noémi