Csipakné Nagy Bertilla

Az interjút készítette: Lázár Borbála Viola és Takács Anna

Az elmúlt nyári szünet folyamán több bethlenes tanárnak is volt lehetősége egy hetet külföldön tölteni egy Erasmus program keretein belül. Csipakné Nagy Bertilla történelem és magyar szakos tanárnő Írországba utazott a program által. Őt kérdeztük utazásáról, tapasztalatairól.

Hogyan történt a jelentkezés a programra?
Tavaly ilyenkor jelentkeztünk a programra. Kovács Eszter tanárnő koordinálta a pályázatainkat. Közösen nyújtotta be több tanár a jelentkezését. Előző évben is próbálkoztunk, akkor sikertelenül. Ebben az évben viszont sikerrel jártunk. Rögtön az elején már ki kellett választani, hogy hova szeretnénk menni, és én ugyanannál maradtam, amit tavaly is megpróbáltam, vagyis Írországnál. Az előző évben Galway-ba mentem volna, most viszont oda nem volt lehetőség, ezért Dublin mellett döntöttem.

Hány napot töltött Írországban? Hogyan telt egy napja?
A program keretein belül nyolc napot töltöttem Írországban. Viszont a családdal korábban kiutaztunk, így majdnem két hetet voltam kint. Velük a várost és a környékét jártuk be, túráztunk is.
Délelőttől kora délutánig nyelvórákon vettem részt egy nyelviskolában. Délutánonként különböző kulturális programokat szervezett számunkra a nyelviskola.

Milyen az ír kultúra? Volt különösen érdekes helyi szokás, amivel találkozott?
Számomra nagyon rokonszenves volt az ír nép. Nyitottak és barátságosak voltak. Van bennünk viszont egyfajta keserédesség, bánat akár a történelmük kapcsán, mivel sok nehézséggel kellet megküzdeniük.
Rengeteg pub, vagyis kocsma van, ami náluk egy kikapcsolódási lehetőség, egy találkozóhely. Minden utcában megtalálhatóak voltak.

Milyen ismeretekkel bővült?

Írország történelméről soka újat megtudtam. Múzeumokba is elmentem, ahol még több dolgot megismertem, másfelől pedig a vidéki részeit akartuk jobban felfedezni még az országnak, hogy ne csak a nagyvárost, hanem a természeti adottságait is feltérképezzük, nagyon gyönyörű az ír vidék, tengerpart.

Milyen tapasztalatokat szerzett a program során?

A nyelvtudásom fejlődött, de még mindig nem vagyok vele elégedett. Kifejezetten nyelviskolába mentem, ahol angolul igyekeztek magasabb szintre felhozni, ez mindenképpen pozitívum, hogy jobban merjek beszélni. Nagyon multikulturális volt a csoport, ahol voltam, tele volt ázsiai, amerikai diákokkal, nem annyira tanárokkal, hanem inkább munkavállalókkal, huszonéves korosztállyal vagy egyetemistákkal. Ez is adott egy nyitottságot, sok mindent megtudtam Brazíliáról, Mexikóról vagy Tajvanról, ahonnan ők jöttek, úgyhogy ez nagyon jó volt.

Van kedvenc emléke az utazásról?

Jártam a Moher szikláknál, az nagyon tetszett, voltam egy múzeumban, amely az ír emigrációt, a kivándorlásuk történetét dolgozta fel az évszázadok alatt, ez is nagyon tetszett.

Ételeket is kóstoltunk, de abban nem leltem túl nagy örömöt, de a frissen csapolt Guinness sör meglepően finom volt.

A jövőben tervezi, hogy még hasonló programon részt vesz?

Igen, újra pályáztunk most is, és szerintem be fogok kapcsolódni, nehéz volt egy hét a családom nélkül, ez az egy dolog az, ami visszatartana, még így is, hogy az elején ott voltak. De valószínűleg próbálkoznék, a nyelvtanulás és a világlátás miatt is.

Kovácsné Bartosiewicz Éva

Készítette: Láda Kincső 11.B

Bartosiewicz Éva tanárnő is örömmel számolt be élményeiről. Az ő úticélja Bologna volt.

–Hogy történt a jelentkezés?

Már tavalyelőtt is próbáltunk jelentkezni. Idén Kovács Eszter tanárnő vette át a szervezői feladatokat, ő tájékoztatott minket a lehetőségekről. Tanártovábbképzésre, diákcsere programra és jó gyakorlatok elsajátítására lehetett jelentkezni. Ezek európai országokat céloztak meg.

–Tanárnő melyik programot választotta?

Én az előző évben Írországba szerettem volna menni, de idén nem volt lehetőség ugyanazt a programot ugyanott megvalósítani. Végül módostítottam és Bolognát választottam. Az érzelmi intelligencia és szociális képzések mellett döntöttem, azért, mert erről szívesen hallgatnék akár több órás képzést is. Utólag kiderült, hogy nagyon jó választás volt.

–Mikor volt Bolognában és mennyi időt töltött ott?

Egy hét volt a képzés, július 20-án indultam és egy hét múlva vasárnap értem haza.

–Mivel utazott ki?

Oda és visszafele is repülővel utaztam. Hazafelé Bolognából elutaztam Milánóba és az ottani repülőtérről érkeztem haza. Az út alatt teljesen egyedül voltam a nagyvilágban, ami már nagyon régen volt velem.

–Hogy nézett ki egy napja?

Az összes nap fantasztikus volt. Egy épületben volt a képzés és egy másikban

épületben voltunk elszállásolva. Reggel már együtt reggeliztem a csapattársaimmal, utána mentünk a képzésre, amit egy szíciliai tanárnő tartott. A képzés egyik része délelőtt volt, utána ebédszünet, délutánra sokszor szerveztünk közös kirándulást. Estére általában a pályázat szervezésében mentünk étterembe vagy kipróbáltunk egy pubot.

–Milyen az ottani kultúra?

Nekem nagyon tetszik. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek voltak kortól, nemtől függetlenül. Ha eltévedtem vagy bizonytalan voltam, bárkihez fordulhattam. Egy idősebb nő, még ha nem is tudott angolul, kézzel- lábbal próbált segíteni.

–Milyen helyi ételeket kóstolt meg Tanárnő?

2 vacsorát szervezett nekünk az Erasmus program, az egyik természetesen a pizza volt. Ettünk a régióra jellemző sonkákat, sajtokat, tésztaféléket, borokat kóstoltunk.

–Milyen ismereteket szerzett?

A képzések nagyon hasznosak voltak, jól teltek az órák, mindig csapatban dolgoztunk, egy minimum B2-es nyelvi tudást várt el a képzés. Olyan dolgokról tanultunk, hogy mire tudunk figyelni, akár gyerekek tekintetében, hogy hogyan kell egy konfliktust kezelni, milyen személyiségjegyek vannak. Magánemberként és tanárként is 100%- ig fel tudom használni ezeket.

–A csapattársakkal milyen volt a hangulat?

Életem egyik legjobb periódusát töltöttem el ez alatt az egy hét alatt. 11-en voltunk a csoportban, 5 férfi és 6 nő. Én voltam egyedüli magyar, volt 5 spanyol, 3 portugál, 1 francia, 1 német csapattársam. Nagyon jó hangulatban telt a képzés. Jólesett, hogy mindenki gyorsan elfogadott mindenkit. Nem szégyellem bevallani, az utolsó este még sírtunk is, annyira jól sikerült az egy hét. További terveink, hogy ha össze tudjuk hozni, diákcsere programban megkeresnénk egymást. Ha tudunk újra Erasmusra jelentkezni, megbeszéltük, hogy egyszerre jelentkezünk jövőre egy írországi képzésre.

-Mi a kedvenc emléke az útról?

Az, hogy nagyon felszabadult voltam, rengeteg nevetéssel. Nagyon jó társaságban voltam, sok vicces élményünk van, jó barátságok jöttek létre, a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot.

A képzésnek is hihetetlenül magas színvonala volt. Ki tudtam tágítani a korlátaimat is, egyedül utaztam, kipróbáltam a 300 km/órával közlekedő gyorsvonatot.

–Tervezi, hogy máskor is kimenjen külföldre ilyen lehetőséggel?

Mindenképpen. Nagyon hajt, hogy új lehetőségeket, új barátságokat szerezzek és nyelvgyakorlás szempontjából is hatalmas előrehaladás egy ilyen lehetőség. Kicsit ki is léptem a komfortzónámból ezáltal a program által.

Azt tudom tanácsolni, hogy mindenki próbáljon azon lenni, hogy világot lásson, akár pályázattal, akár iskolai kirándulással.

Kovács-Csapó Anikó

Készítette: Lázár Borbála 11.A, Láda Kincső 11.B

Hogyan történt a jelentkezés a programra?

Az Erasmus plusz program nemrég átalakult, jelenleg háromféle módon lehet részt venni. Az Erasmus plusz lényege az, hogy tanárok és diákok külföldön tanulhassanak, megtapasztalhassák az oktatás módjait.

A jelentkezés úgy zajlott, hogy meghirdették itt az iskolában a lehetőséget, egy pályázatot kellett kitölteni, aminek a koordinátora idén Kovács Eszter. Közösen kitöltöttük a pályázati kérdéseket. Majd ezt egy bizottság elbírálta, és hála Istennek, nyertünk. Hárman – Jenei Erzsébet, Szabó Ildikó és én – a job shadowing-ra mentünk Görögországba októberben. A diákmobilitás pedig márciusban fog megvalósulni partnerségben ugyanezzel a görög iskolával.

Mennyi időt töltött Görögországban?

Összesen kilenc napot töltöttünk kint. Egy szombati napon indultunk. Kitétel volt a zöld utazás, ami azt jelenti, hogy több mint a felét az útnak nem lehet repülőgéppel megtenni, ezért odafelé busszal utaztunk. Körülbelül 15 óra volt az út, de mivel éjszaka utaztunk, egészen kibírható volt, vasárnap hajnalban érkeztünk Thesszalonikibe. Visszafelé pedig már repültünk. Öt napot töltöttünk az ottani iskolai környezetben.

Hogyan teltek a napjai?

A munkanapokon ellátogattunk az iskolába. Általában reggel nyolc óra körül vettek fel bennünket a szálloda előtt. Ez a görög iskola Thesszalonikitől messze található, körülbelül fél órányira egy kisvárosban, Chalastraban. Körülbelül 250 fős az iskola, és mintegy 25 fős a pedagóguskar, tehát fele akkora, mint a Bethlen. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó a légköre az iskolának. Közvetlen a kapcsolat a tanárok és a diákok között. Sokkal egyszerűbb az épület kinézete, náluk nincsen ennyi könyv, poszter, diákok alkotásai a falakon, hanem csupaszak a falak, de ettől függetlenül jó hangulatú, leginkább amiatt, hogy interaktívak az órák.

Az első napon megismerkedtünk a pedagógusok nagy részével, akik megmutatták az iskola épületeit, majd utána órákat látogattunk. A többi nap is így zajlott, nyelvtan, történelem, ógörög, latin, angol órákon megfigyeltük, hogyan zajlik a tanítás. Ami nagyon különleges és más volt a görög iskolában, hogy nagyon interaktívak az órák. Inkább beszélgetés formájában tanulnak a diákok, nem annyira frontális az oktatás. A tanárok rengeteg kérdést tesznek fel, és a diákok válaszaiból próbálják érzékelni, hogy megértették-e a tananyagot. Nagyon sok diák felteszi a kezét, válaszol és nem ciki, ha valaki rossz választ ad, nem nevetik ki egymást a gyerekek. A tanárok elmondták, hogy annak köszönhető az órai aktivitás, hogy a diákok jegyeket kapnak rá, illetve a görög mentalitásból is fakad a nyitottság, közvetlenség.

Mit láttak Görögország kultúrájából és kulturális örökségéből?

Nagyon gazdag a kultúra Görögországban, ez a kultúra bölcsője. Nagyon tetszett a rengeteg régi épület, a nemrég feltárt régészeti értékek. Engem leginkább Görögország természeti kincse fogott meg az Olümposz hegyen. Csodaszép és megindító látvány volt. Jártunk a Meteoráknál is, ami sziklacsúcsokra épített kolostorok csoportja. Csak néhányuk látogatható már, mi kettőt nézhettünk meg, de sajnos rossz időt fogtunk ki, úgyhogy felhős, ködös időben csak egy részét láttuk ezeknek a gyönyörű épületeknek, de még így is fantasztikus volt.

Milyen ismereteket szerzett Tanárnő?

Nagyon sok görög ételt megismertem és megszerettem. Muszakát szeretnék a családomnak is készíteni. Emellett nagyon tetszett a görög emberek nyitott, barátságos természete és vidám mentalitása. A görögök nagyon megélik az áldásokat, a gazdagságot az életükben. Ennek a pozitív életszemléletnek sokkal jobban kellene a magyar mentalitást is jellemeznie, mert nagyon sok mindenért tudunk mi is hálát adni. Ami az iskolát illeti, ismét megbizonyosodtam, mennyire meghatározó a tanár segítőkészsége és a tanár- diák viszonyban való közelség.

Milyen tapasztalatokat gyűjtött?

Lelkileg és szellemileg is gazdagító volt ez az egy hét. Nagyon jó látni, hogy milyen egy más nemzetnek a kultúrája, a mentalitása. A horizontunkat feltétlenül tágítja egy ilyen élmény.

Van kedvenc emléke az utazásról?

Mikor erre az egy hétre gondolok Görögországban, az Olümposz hegység jut eszembe leghamarabb. Messziről annyira nem tűnt különleges helynek számomra, de amikor elindultunk az ösvényen a hegy oldalán, leláttunk a mély szurdokba a két hegy között. Nagyon meghatott ez a természeti szépség.

Milyen volt, hogy a kollégáival volt ott?

Hálás vagyok, hogy eljutottunk oda és hogy nem egyedül mentem, hanem két kolléganőmmel. Együtt örülhettünk, csodálkozhattunk rá nagyon sok dologra. Biztonságot is adott, mert végig együtt voltunk a 9 nap alatt. Ők olyan dolgokra is felhívták a figyelmemet, amit ők érdekesnek találtak, de én észre sem vettem. Nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk. A hangulatot is feldobta, hogy együtt töltöttük ezt az időt.

A jövőben szeretne még hasonló programokban részt venni?

Igen, ha van rá lehetőség. A diákoknak is ajánlom a diák mobilitást.

Kovács Eszter

Készítette: Lázár Borbála 11.A, Láda Kincső 11.B

Tudjuk, hogy Tanárnő vezette az Erasmus pályázatra való jelentkezést, mesélne nekünk egy kicsit ennek a folyamatáról?

Ezt a pályázatot minden évben meghirdetik iskoláknak, nekünk például a köznevelési szektorban kell jelentkeznünk, de vannak szakközépiskolák és egyetemek is, akik jelentkeznek. Tulajdonképpen a pályázat, amit be kell adni, egy űrlap kérdésekkel. Be kell mutatni az iskolát és azokat a tagokat, akik valószínűleg részt fognak venni. Tervezni kell egy költségvetést azzal kapcsolatban, hogy hová szeretnénk menni, és ez az Erasmus szerint mennyi támogatással jár. A legfontosabb rész pedig az, hogy meg kell fogalmazni, hogy az iskola miben fejlődne akkor, hogyha ilyen programban részt vennénk. Utána hónapokig bírálják a pályázatot, majd lepontozzák. Meg van adva, hogy mennyi pályázatot díjazhatnak és utána kiderül, hogy kap-e az iskola támogatást. Ez nálunk úgy volt, hogy tavaly februárig volt a határidő, és valamikor májusban jött meg az eredmény.

Tanárnő merre járt a pályázattal?

Nyáron Izlandon voltam egy hétig, és ott egy mesterséges intelligenciás kurzuson vettem részt.

Ezt a kurzust azért választottam, mert az iskolában én vagyok az Erasmus projekt koordinátor, és ez a képzés kifejezetten nekünk szólt. Azzal volt kapcsolatos, hogy a pályázatírást hogyan lehet a mesterséges intelligenciával segíteni. Illetve nem csak a pályázatírást, hanem az egész projektnek a végén lévő záróbeszámolót is, valamint közben folyamatosan, ütemezetten jelenteni kell a folyamatról. Mert úgy működik ez a pályázat, hogy amikor a támogatást megkapjuk, akkor a teljes összegnek a 90%-át adják oda, és a maradék 10%-ot csak akkor kapjuk meg, hogyha a záróbeszámoló alapján úgy gondolják, hogy azokat a célokat, amiket mi kitűztünk, tényleg teljesítjük is.

Nagyon jó volt, hogy tudtam találkozni máshonnan jött emberekkel, főleg tanárok voltak itt. Tapasztalatokat is cseréltünk, mert más országokban kicsit máshogy van minden. Egyébként ez az iskola, ahova jelentkeztem, azon az egy héten, amin ott voltam, párhuzamosan több kurzust is tartott. Több százan voltunk ott együtt, és mindenki más kurzuson vett részt, de volt egy-két nagyobb előadás vagy óra is, amin mindannyian együtt ott voltunk.

Ezenkívül szabadidős tevékenységek is voltak. Izlandnak a környékbeli legszebb természeti csodáit is meg tudtuk nézni. Volt egy közös túra, amit Aranykörnek hívnak. A  fővárosban, Reykjavíkban volt maga a képzés, és attól nem olyan messze, egy nap alatt bejárható körön van több nevezetesség, amit meg tudtunk nézni. Volt vízesés is és egy jellegzetes hely: Izlandon van egy törésvonal, ami miatt nagyon aktív a vulkáni tevékenység is. Ez a törésvonal az észak-amerikai és az európai, eurázsiai tektonikus lemezeknek a találkozásánál van, és annyira szét van tágulva, hogy ez már egy hatalmas völgy. Azt mondták, hogy évenként körülbelül 2-3 centit távolodik egymástól. Láttunk egy vulkán kúpot is, ami már nem aktív, és volt benne egy kráter tó is. Igazából az út során magát a tájat nézi is nagyon jó volt. Illetve pont, amikor ott voltam, láttunk egy vulkánt kitörni is. Elmentünk a Kék lagúnába fürdeni – ez egy másik nevezetesség, hogy termál, geotermikus energiát használnak, így nagyon sok termálvizes fürdő van. Az ide vezető úton elmentünk egy kitörő vulkán mellett. Nekünk rendkívüli élmény volt, de a helyiek hozzá vannak szokva ehhez.

Mennyi időt töltött kint?

Egy hetet voltam, repülővel mentem, és az volt az érdekes, hogy mivel nyáron mentem, sohasem ment le a Nap. Izland már annyira északon van, hogy ebben a nyári időszakban nem megy le a Nap, legalábbis hivatalosan lemegy, viszont attól, hogy kicsit a horizont alatt van, még világos van, így konkrétan sötét soha nem volt.

Van valamilyen helyi szokás vagy különbség, valami más az emberekben, amivel ott találkozott?

Ők elég lazák, maga ez az iskola is, ahova mi jelentkeztünk. Nekik az a nevük, hogy Smart teachers play more, vagyis Az okos tanárok többet játszanak, tehát játékos környezetben volt az egész oktatás. Ott mondták is, hogy egy tipikus izlandi ember napja az úgy néz ki, mint egy szabadnap, hogy a környéken elmegy egyet túrázni, este meg beül valamilyen termálfürdőbe, és ott jól elvan. De egyébként nekik a hétköznapjaikba is beletartozik az is, hogy minden este ott kicsit megáztatják magukat. Nekik nagyon sok termálvizes fürdőjük van. Egyrészt az ivóvízzel sincsen problémájuk, mert az ott lévő gleccserekből kristálytiszta víz folyik. A fűtés is teljes mértékben geotermikus energiával történik. Mondták is, hogy ha meleg van a házban, nem lejjebb veszik a fűtést, hanem kinyitják az ablakot, mert annyira nincsenek hozzászokva, hogy ezzel az energiával spórolni kell, mert nekik ebből annyira sok van, hogy nem számít. Meg így sokkal olcsóbb is, mivel annyira sok van.

A másik pedig, hogy ott elég kevesen élnek, ezt több helyen is elmondták, hogy a gyökereik a vikingekhez elnyúlnak vissza. És amikor ezt a szigetet elfoglalták, és viszonylag kevés család népesítette be, így tulajdonképpen mindenki mindenkinek a rokona. Azt mesélték, hogy amikor ismerkedni akarnak, vagy családot alapítani, akkor az elég nagy gond, mert nem tudhatod, hogy az éppen unokatestvéred-e, akit kinéztél, vagy nem. Erre van nekik valami adatbázisuk, vagy applikációjuk, amiben vezetik ezeket a rokonságokat, és van egy ajánlás országosan, hogy az ötödik unokatestvértől már oké, ha összejönnek az emberek, az már biztonságos. Például az egyik tanárunk mondta, hogy ő és a férje hatodik unokatestvérek.

–Milyen volt az időjárás?

Az ott élők azt mondták, hogy szinte sose volt olyan szép idő, mint amikor itt voltunk. 20 fokok voltak napsütéssel, volt, hogy kabát sem kellett. Egyszer volt rosszabb, szeles idő. Azon a napon egy bálnalesre mentem hajóval,  és az óceánon nagyon hideg volt. De megérte, mert láttam delfineket és bálnákat, sőt még egy kisbálnát is játszani az anyukájával. Láttam még lundákat is, ezek izlandi nevezetes madarak, a kis szigeteken laknak.

-Milyen helyi ételkülönlegességek vannak?

Nem sok van nekik, néhány halas leves, és a hot dogjukat tartják különlegesnek. Van halcsipsz, csipszeszacskókban szárított haldarabkák.

Régen, mikor elkezdték benépesíteni a szigetet, egy cápa húsát próbálták fogyasztani, de az mérgező. Rájöttek, hogy mégis lehet fogyasztani, ha fél évig marinálják a húst a cápa vizeletében. Ezt ma már csak a turistáknak készítik, úgy, hogy pár falathoz adnak valamilyen nagy alkoholtartalmú italt.

–Milyen tapasztalatokat szerzett?

Ezeknek mindig nagyon sok pozitív hozadéka van. Különböző kultúrákat lehet megismerni, hogy máshol milyen az élet. A többiekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, segítünk egymásnak, ha tudunk. A közös órákon volt néhány játékos módszertan, amiket a tanórákon is ki tudok próbálni. Nekem a legnagyobb hozadéka, hogy minél jobban csináljuk a pályázatírást és minél több mindenkinek legyen lehetősége részt venni ilyenekben.

-Mi a kedvenc emléke?

Nekem nagy vágyam volt ide eljutni. Nagyon örülök, hogy ennyire jól sikerült, sok barátot szereztem. Amiket láttam, az csodás volt: a vulkánkitörés nagyon érdekes élmény volt, gejzíreket is láttunk, ott álltunk mellettük, amikor kitört a forró víz. Ott nagyon megérezhettük, hogy milyen ereje van a természetnek. Amit mi a Kárpát- medence közepén nem tapasztalunk meg, nekik pedig az a természetes.