Eddigi kutatások alapján a felsőőri Bertha család legkorábbi ágai így néznek ki:
(I.) Bertha Márton
(II.) Bertha Márton
Bertha István (Völcsej)
Bertha Ferenc (Cirák)
Bertha György (Rábahídvég)
(III.) Bertha Márton (Sopronszentmárton)
Bertha János (Komárom)
Bertha Gáspár (Győrszemere)
Bertha István (Zalaszegvár)
Bertha Pál (Szombathely)
Bertha (Szilsárkány)
Ágak
(II.) Márton
(II.) Bertha Márton Felsőőrön házasodott, három gyermeke született: István, (III.) Márton és János. Vallásukat tekintve a 18. században, a Rákóczi-szabadságharc idején István áttért 1707-ben evangélikusról újra római katolikusra, Márton szintén ezt a hitet követte, János viszont református volt, illetve maradt.
Bertha István a Sopron vármegyei Völcsejbe költözött, ahol a mai napig élnek leszármazottak.
Ferenc fiától született Berta Zsigmond (1712–1766) nevű unokája Cirákra ment tovább, ahol akkoriban sokat pereskedtek a Cziráky család leszármazottai a megörökölt birtokokon. 1765 körül Cziráky László állította vissza a birtok túlnyomó részét, de a Berta, a Bors, a Nagy, a Németh és a Soós nevű egytelkes nemesek kezén mégis maradt kisebb kuriális nemesi birtokrész.[f][f] A 19. századi Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1874-ben Berta Gábor (1845–1916), Berta Zsigmond ükunokája Arany Bárány néven nyitott vendéglőt Nagyatádon,[f] amit később fiai üzemeltettek tovább nagyjából 1941-ig.[f]
István másik fia, Bertha György Rábahídvégen telepedett le. Ők építették a 18. században a Rába partján lévő Seebach-kastély mai alapjait, mely később átkerült a névadó családhoz. Tulajdonosa Bertha Ignác (1780–1847) vasi alispán volt, akinek a fia, Bertha Antal (1808–1874) vasi főjegyző a Bertha-kastélyt örökölte meg, ami utoljára az ő fiáé, Bertha György (1841–1905) országgyűlési képviselőé volt a családban.[f]
(III.) Bertha Márton körülbelül a 17. század végén, 1694-ben Sopronszentmártonba ment Felsőőrből,[f] akinek szépunokája, János (1848–1935) kereskedő lett, az ő fia, Géza (1880–1967) pedig pozsonyi ügyvéd.
Bertha János dédunokája, Bertha József (1762–1802) a 18. század második felében a komáromi Etére költözött, mert elzálogosította a felsőőri birtokokat.[f] Abban az időben, ha egy nemesnek pénz kellett, akkor zálogba vethette, vagy el is adhatta birtoka egy részét. Kalmár Erzsébettel kötött házasságából született Bertha Sándor (1796–1877), aki ügyvéd lett, fia, Bertha Sándor (1843–1912) pedig zeneszerző.
Gáspár és István
Bertha Gáspár ága Győr vármegyébe, Győrszemerébe került,[f] református testvére, István pedig a Zala vármegyei Szegvárra ment.[f]
Pál
(I.) Bertha Mártonnak lehetett testvére Pál, aki Felsőőrből az akkor Szombathelyhez tartozó Szentmárton nevű városrészbe települt, ahol meg is házasodott. A Domonkos-rendben szolgált ministránsként, János fia szintén,[f] unokája, Berha János (1719–1782) pedig Vas vármegyei törvényszéki bíró lett. A 18. század második felében, az 1760-as éveben a vármegye egyik legjelentősebb hitelnyújtója volt: olyan családok tartoztak neki, mint például a Bezerédj, a Niczky, a felsőbüki Nagy vagy a Széchényi, Viczay.[f] Az 1763-as adománykor kapott János a családtól eltérő saját címert, melyet viaszpecsét is őriz, s amit fia, János (1757–1837) is használt mint vasi táblabíró. 1782-ben a gencsapáti Széchenyi-kastély már idősebb János lányának, Bertha Mária Teréziának (1761–1830) a tulajdonát képezte, amit átépítettek klasszicizáló késő barokk stílusban.
Ismertebb családtagok
Rábahídvég
Bertha Ignác (1780–1847) alispán, táblabíró (Széll Kálmán miniszterelnök nagyapja)
Bertha Antal (1808–1874) főjegyző, országgyűlési követ, táblabíró
Bertha György (1841–1905) országgyűlési képviselő, főszolgabíró
Bertha Sándor (1812–1832) hadapród, királyi testőr
Sopronszentmárton
Bertha János (1848–1935) kereskedő
Bertha Géza (1880–1967) ügyvéd
Komárom
Bertha Sándor (1796–1877) ügyvéd, királyi tiszt, miniszteri tanácsos
Bertha Sándor (1843–1912) zeneszerző, zongoraművész, író
Szombathely
Bertha János (1719–1782) törvényszéki bíró (Deák Ferenc igazságügy-miniszter dédapja)
Bertha János (1757–1837) táblabíró, esküdt
Nemeskeresztúr
Bertha Anna (1882–1980) pap
Bertha Edit (1906–2003) kántor
Bertha Pál Dezső (1909–1949) pap
Bertha Sándor (1910–1992) kanonok
Bertha Bulcsu (1935–1997) író
Ismeretlen ágon
Személyek: Bertha János (1821–1905) kanonok, Bertha György Alajos alhadnagy
Helységek: Nemeskeresztúr, Nyitra vármegye, Zólyom vármegye
Címerek és pecsétek
A családnak két címere is volt: az elsőt az egész família kapta (1582, Rudolf király), a másodikat pedig csak Bertha János (1763, Mária Terézia királynő). Van egy harmadik címer, amit Nyitra vármegyei Berthák használtak, de nem tudni, hogy ők is Felsőőrből származtak-e.[f]
1858, Nagy Iván könyve
1893, Johann Siebmacher könyve
Címerleírás:
„Kékben zöld földön vörös ruhás vitéz jobbjában görbe kardot tart, felette jobbról hatágú arany csillag, balról fogyó ezüst félhold. Sisakdísz: könyöklő páncélos kar görbe kardot tart. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.”
2023, család által készített
1893, Johann Siebmacher könyve
Címerleírás:
„Vörös pajzson, arany nemesi koronán könyöklő páncélos kar kardot tart. A kar hajlás fölött egy arany csillag lebeg.”
2023, család által készített
Épületek
Úrbérrendezés
1767-ben, Mária Terézia úrbérrendezésekor az úrbéri tabellák szerint a család a következő településeken bírt földekkel:[f]
Sopron vármegye, Cirák: Bertha György örököseinek 1 zsellérjük volt[f]
Vas vármegye, Gyöngyösapáti: Bertha János földbirtokos: 87 hold, 6 jobbágy[f]
Vas vármegye, Seregélyháza: Bertha János földbirtokos: 50 hold, 3 jobbágy[f]
Vas vármegye, Szentléránt, Kis-Mákfa: a család földbirtokos volt több másikkal együtt[f][f]
Zala vármegye, Kányavár: 107 hold, 7 jobbágy, 4 zsellér,[f] ahol Bertha Imrének (1723–1769) és fiának, Mártonnak (1755–1786) voltak földjeik
Zala vármegye, Maróc: Bertha Márton (1755–1786) és özvegye, Lancsics Klára (1756–1824) bírt földekkel[f]