Öntött alkotás

Bevezetés – miért jó önteni?

A megannyiféle makettkészítési mód közül most az öntésről lesz szó, különös tekintettel a beton testek készítésére. Önteni sokféle anyagból lehet, makettezéshez leginkább betont, gipszet, viaszt, szilikont, műanyagot stb. szokás használni. Az eljárás lényege, hogy egy öntőformát (ún. zsalut) készítünk, melynek egyik oldalát szabadon hagyjuk, majd ezen az oldalon beleöntjük a folyékony öntőanyagot. Az anyagtól (és egyéb tényezőktől) függő részleges száradási idő letelte után a zsalut kibontjuk (mely ilyen léptékben a legtöbb esetben megsemmisül, így csak egyszeri öntésre alkalmas), és kezünkbe vesszük az elkészült alkotást. (Egyes anyagok (pl. gipsz, viasz) utólag is alakíthatók finom reszeléssel, csiszolással, ám ez a többire nem jellemző.)

Az öntött makettek munkaideje – többlépcsős munkafolyamatuk miatt – több, mint egy egy lépcsőben elkészülő (pl. karton vagy fa) makett esetében, elkészülési idejük pedig sokkal több annál, hiszen a száradás több napig is eltarthat. Mindazonáltal igen impozáns alkotások képződhetnek ezen eljárás alkalmazásával, valamint tetszés szerinti formájú tömör testek elkészítésére is ez a legalkalmasabb. Számtalan felületképzésre alkalmas. Építészeti makettezés esetében közkedveltek a betonból készülő elemek, hiszen ennek textúrája, anyaga megegyezik az építőiparban is használt betonéval.

Előkészületek

Tervezzük meg, miből kívánjuk az öntött alkotást elkészíteni! Ez fontos az időbeosztás szempontjából, hiszen bele kell számítani a száradási időt is. Ez pl. szilikon esetében legalább egy, beton esetében makett-léptékben is 3-5 nap. A határidő előtt legalább ennyivel kell elkezdeni a makettezést, ha nincs az adott anyag száradási idejének megfelelő mennyiségű időnk, ne kezdjük el, mert egy korán kizsaluzott test, mely még nem érte el a kellő szilárdságot, szétmállik, szétesik.

Alapvető öntőanyagokat (betont, gipszet) barkácsáruházakban is be lehet szerezni. Betonból ajánlott a kis szemcséjű, apró kavicsokat tartalmazó anyag beszerzése a makett finomságának megfelelő felületi struktúra kialakítása érdekében, persze, ha a koncepcióból más nem következik. (Ezek a típusú betonok betonkence néven futnak, legkisebb kiszerelésük általában 5 kg.) Ha a gipszet választjuk, makettezéshez a modellgipsz néven futó termékek a legmegfelelőbbek. (Legkisebb kiszerelésük általában 1 kg.) További öntőanyagokért (viasz, szilikon, műanyag stb.) már a szaküzleteket, pl. hobbyboltokat kell látogatni.

Zsalukészítés

Zsalunak nevezzük az öntőformát, melybe az öntőanyagot öntjük, hogy kitöltse a teret. így a zsalu alakjának a kívánt test inverzének kell lennie, felületképzései megegyeznek a test kívánt felületeivel. Ezen kívül fontos, zsalukkal szemben támasztott követelmény azok vízzárósága: ne legyen olyan rés rajtuk, ahol esetlegesen elfolyhat a még híg anyag, viszont biztosan minden részébe folyjék abból. Fontos, hogy a zsalu elég stabil legyen, hogy elviselje az anyag nyomását, és ne ázzék el. A zsalu egyik felét szabadon kell hagyni, ahol az öntőanyag beönthető. Ez a nyílás előnyös, ha a test aljára esik, hiszen ez lesz a legkevésbé előnyös megjelenésű.

Zsalu sok anyagból készíthető, leggyakoribb azonban az XPS hőszigetelő anyag, lévén egyszerűen és szépen megmunkálható. (Ez is kapható barkácsáruházakban, különböző vastagságú táblákban árulják.) Ebből legtöbbször lapok készíthetők, melyek köze öntetend ki. A lapok vágása a Makettezőben elérhető habvágóval a legcélszerűbb, de szükség esetén sniccerrel is történhet. Az XPS lap-elemek egymáshoz rögzíthetőek külön erre a célra készült ragasztóval, de egyszerűbb azt hagyományos fogpiszkálókkal összetűzni. Az XPS-ből készült zsalu belseje enyhén rücskös, mely ilyen felületű öntvényt is okoz. Sima felület eléréséhez érdemes a belsejébe kemény, ún. iratvédő fedőfóliát ragasztani pillanatragasztóval, mely így már egy sík felszínt fog eredményezni.

Persze más anyagokból is készíthető zsalu, melyekkel érdekes hatások érhetőek el: A fából készült zsaluval az öntvényen látszódand az erezet, extrém esetben az akár ki is égethető pl. a már megszáradt betonból. Ezenkívül pl. szilikonból is önthető zsalu, ám ez még egy öntési lépéssel jár. Ez olyan esetben jöhet szóba, ha egy létező tárgy mását kívánjuk elkészíteni, melynek először az inverzére van szükségünk.

Öntőanyag elkészítése és öntése

A betont egy olyan edényben keverjük, melyet nem sajnálunk: ez lehet egy göngyöleg (pl. tejfölös doboz) vagy egy keverésre kinevezett vödör. Úgy adagoljuk a cementes porhoz a vizet, hogy az földnedves vagy annál kicsit nedvesebb legyen, de semmiképp ne legyen teljesen folyós. Ha túl hígra sikerülnék, adható még por is hozzá utólagosan. Fontos a csomómentes elkeverés.

A gipsszel hasonlóan kell eljárni, ám arra érdemes figyelni, hogy már elsőre elegendő mennyiségű anyagot keverjünk ki, ugyanis az utólagosan hozzákevert vagy hozzáöntött gipsz a rövid száradási idejéből adódóan rosszul köt hozzá a már korábban elkészített részéhez. A többi öntőanyag elkészítését itt most nem részleteznénk, azokról legtöbbször a csomagoláson lehet találni vonatkozó információkat.

A kikevert öntőanyagot beleöntvén a zsaluba, óvatosan, ám határozattan mozgassuk azt ide-oda kis mértékben, hogy a zsalu belsejének biztosan minden részét kitöltse az anyag. (Ezt a munkafolyamatot nevezik bevibrálásnak.) Ha a bevibrálás után sem vagyunk biztosak, hogy mindenhova került az öntőanyagból, hegyes pálcákkal (pl. fogpiszkálóval) nyúljunk be a kritikus sarkokba, és kicsit mozgassuk ott a pálcát.

Nagyobb beton testek esetében a szilárdság növelhető a beton vasalásával, azaz fém elemek, pl. drótok belehelyezésével. Ezek felveszik a húzóerőket, és bizonyos határokon belül képesek megakadályozni a makett széttörését. Gipsszel ne!

Száradás és kizsaluzás

A beton hivatalosan 28 napos korban éri el szilárdságának 95 %-át, de kisméretű betonmakettek esetében már 3-5 nap után kizsaluzhatóak, persze ez előtt a kilátszó felületen ellenőrizzük, valóban elegendően keménnyé vált-e már az anyag. (A száradás valamelyest gyorsítható, ha melegebb helyen tartjuk a zsaluban lévő anyagot, a leggyorsabb, akár nyolc órán belül is bekövetkező szilárduláshoz szükséges forró gőzben tartás (ún. érlelés) azonban házilagosan kevéssé kivitelezhető. A megszáradt, kizsaluzott beton nem, vagy alig alakítható reszelővel vagy csiszolópapírral, így itt különösen fontos a precíz zsalukészítés.

A betonhoz képest rövid, pár órás száradási idejű gipsszel emiatt viszonylag gyorsan kell dolgozni. Száradás közben a benne végbemenő kémiai folyamatok miatt hőmérséklete kissé megnő, amikor ismét szobahőmérsékletűre hűl, kizsaluzható. A betonnál óvatosabb kizsaluzást igényel, hiszen száraz állapotában is könnyen törik. Kizsaluzás után könnyen igazítható (reszelhető, csiszolható, vágható), ám ezzel vigyázni is kell, mert a már leszedett anyagot nem lehet visszaragasztani a makettra.

Egy bonyolult, összetett forma esetén szóba jöhet annak külön öntött elemekből való összeragasztása, ami bizonyos esetekben indokolt lehet, ám impozánsabb képet nyúlt egy egy darabban elkészített öntött alkotás.