A rokokó bútorfaragás jellemzője a könnyed, játékos és aszimmetrikus formavilág, amely áramló, ívelt vonalakat és természet ihlette motívumokat, például kagylókat, virágokat és kúszó indákat tartalmaz. A barokk stílus nehézkes szimmetriájával ellentétben a rokokó finom, természetes formákat használ, és gyakran aranyozást, pasztellszíneket és chinoiserie elemeket (kelet-ázsiai hatások) tartalmaz. A faragások bonyolultak és részletesek, szeszélyes és elegáns hangulatot kölcsönöznek a bútoroknak, olyan jellemzőkkel, mint a kanyargós lábak, valamint a mozgás és a légiesség érzése.

A rokokó faragásának főbb jellemzői:

Aszimmetrikus ívek: A rokokó felhagyott a szigorú szimmetriával a folyékonyabb, kecsesebb és aszimmetrikusabb formák, például a C- és S-ívek érdekében.

Természet ihlette motívumok: Gyakori motívumok a bonyolult virágfüzérek, a kúszó levelek, a kagylók (rocaille), a hullámok és a madarak.

Finom és csipkés stílus: A faragások gyakran könnyednek és légiesnek tűnnek, mintha finom csipkével készültek volna, néha a kelet-ázsiai művészet (chinoiserie) hatásait is magukban foglalva. Áramló mozgás: A faragások mozgás és energia érzetét keltik, különösen a bútorokon, például a széklábaknál, amelyeket gyakran karmos lábakká faragnak, amelyek karomban vagy patában végződnek.

Aranyozott és festett részletek: A faragásokat gyakran arannyal emelik ki, és pasztellszínekkel, például világoskék, rózsaszín és zöld színnel festik, ami fokozza finom és játékos megjelenésüket.