Igazgatói beszéd
Rendhagyó búcsú a 2019/2020. tanév végzős növendékeitől
Kedves végzős Diákok!
Most, hogy nem lehet hagyományos módon iskolába járni, hogy csak digitális úton érintkezünk egymással, most érezzük igazán, hogy a járvány mennyi mindent elvett tőlünk. Most érezzük, hogy mennyi mindent tartottunk természetesnek, megkérdőjelezhetetlennek március 16-a előtt. Napi rutin volt diáknak és tanárnak egyaránt, hogy iskolába kell menni. Emlékszem március elején még a ballagásról, a vizsgákról beszélgettünk, a búcsúztató osztályok és tanárok megkezdték az ünnep szervezését. És egyik pillanatról a másikra valami végérvényesen megváltozott: pénteken még boldogan várta mindenki a hétvégét, hétfőn aztán már egy másik világra ébredtünk. Ebben a világban nem ajánlott otthonról kimozdulni, maszkot és kesztyűt viselünk a biztonságunk érdekében, otthonról tanulunk, dolgozunk. Olyan fogalmak határozzák meg életünket, melyeket eddig könyvekből, filmekből ismertünk: kijárási korlátozás, karantén, járványkórház.
Kezdetben talán sok diák örült annak, hogy a távoktatásban nem kell korán kelni, a leckét délutánra is lehet halasztani, és senki nem veszi észre, ha beleszundít a feladatokba. Mára viszont egyre többen érzik, hogy ez a helyzet nem is olyan kellemes, mintha szünet lenne. Hiányoznak a barátok, osztálytársak, hiányzik a közösség, remélem, hogy a tanárok is.
Kedves Diákok!
A járvány elvett tőletek olyan élményeket, amelyek nem pótolhatók: minden középiskolásnak megjárna az élettől az utolsó tanítási napok vidám bohóckodása, a szerenád boldog- bolondozós -cseppet sem hamiskás- énekei, a hálás tanárok sütijei és a nagy nap: a ballagás. A ballagás, amelyre az alsóbb évfolyamosok ünnepi díszbe öltöztetik a termeket, a folyosókat, az ünnep, melyen a hagyományoknak megfelelve elbúcsúzik tőletek középiskolátok. Elvette a járvány a meghatott pillanatok lehetőségét, azt a lehetőséget, hogy emlékké váljon a búcsú. Nem készülnek fényképek, hogy évek múlva azokat nézegetve majd nosztalgiázhassunk arról, milyen szép is volt. Senki sem gondolta volna, hogy ballagás helyett a vészhelyzet kerül be a középiskolai éveitekről szóló történetek közé. Kívánom, hogy az élet kárpótoljon benneteket a diákévekből elvett utolsó, közösségben tölthető hónapokért!
Magam is alig merem elhinni, de a pályámon eltöltött idő alatt soha nem fordult elő, hogy egy tanévben valamilyen okból ne vettem volna részt ballagáson. Mindig voltak tanítványaim, akikkel elköszöntünk egymástól. Sajnos tőletek csak így, a honlapon keresztül tudok elbúcsúzni a magam és tanártársaim nevében.
Kedves Tanítványok!
Ezekben a járványsújtotta napokban mi pedagógusok sokat gondolunk rátok, egymással- digitális úton- beszélgetve felidézzük a veletek kapcsolatos emlékezetes pillanatokat. Emlékezni fogunk rátok, kedves végzősök, s tudom, hogy nektek is rengeteg emléketek van egymásról, tanáraitokról, nevelőitekről, az iskoláról. Büszkék vagyunk rátok, hogy helytálltok most, és helytálltatok a három-négy év alatt. Büszkék vagyunk azokra, akik tanulmányaikban, versenyeredményeikben kiemelkedőt nyújtottak, így öregbítve iskolánk hírnevét. Hiszem, hogy az elmaradt ballagás ellenére sok élményben volt részetek itt, a II. Bélában. Barátságok, szerelmek, különleges kapcsolatok szövődtek az iskolai falai közt. Tudom, hogy sokszor „csatáztunk” is, diákok és tanárok, de hát ez is az iskola egyik feladata. A ballagás napján küldjetek fotókat, videókat egymásnak, tanáraitoknak a középiskolai évek szép pillanatairól, így jelezve, hogy az élet nem állt meg, mindig van folytatás, még ha a személyes találkozás ezen a napon el is marad.
Kedves Végzősök!
Mint minden veszélyhelyzet, ez a mostani is lehetőség arra, hogy fejlődjetek. Ha ezekben a nehéz időkben képesek vagytok jól megszervezni életetek, ha sikerül megoldanotok számtalan olyan problémát, amelyek néhány hete még csak nem is léteztek, akkor ez lehetőség a személyiség fejlődésére. Így látta Albert Einstein a problémát: „Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” Ha hasonlóan gondolkodtok és cselekedtek, akkor személyiségetek gazdagodik, s könnyebben élitek meg ezeket az emberpróbáló időket. Ha megértően, kedvesen, segítőkészen reagáltok családtagjaitok, az idősebbek kéréseire, ha tisztességesen készültök vizsgáitokra, akkor a krízis stressz, szorongás helyett segítő erővé válhat. Kívánom, hogy segítsétek, támogassátok egymást a vizsgákra készülve! Az a tapasztalat, hogy mára a tartós kapcsolatok, a tartós barátságok hiánycikké váltak. Ezért is nagyon fontos, hogy őrizzétek, tudatosan ápoljátok a középiskolás években kötött barátságokat, szükségetek lesz ezekre az életben! Kívánom, hogy a jövő héttől kezdődő vizsgákon sikeresen teljesítsetek!
Kedves Szülők!
Köszönöm, hogy bizalommal fordultak iskolánkhoz, hogy 3-4 éve ránk bízták a család féltett kincsét. Itt értek gyermekből ifjúvá, és most a felnőttkor küszöbén útjukra bocsátjuk őket. Hiszem, hogy kaptak annyi tudást, a képzeletbeli tarisznyába tettünk nekik annyi értéket, amennyivel elindulhatnak a nagy útra. Köszönöm támogatásukat, hogy segítették munkánkat!
Kedves Kollégáim!
Mindenkit megvisel, hogy nem állhatunk büszkén ott a végzőseink ballagásán, hiányzik a hagyományos elköszönés, a diákévek ünnepi lezárása, hiányoznak az örömkönnyek is. Köszönöm munkátokat, azt nehézségeket legyűrő, minden újat kipróbáló szemléletet, amellyel a vizsgákra készítettétek tanítványaitokat.
Kedves végzős Diákok!
Búcsúzik az iskola a szakgimnáziumi 12/A és 12 / B osztálytól.
Búcsúzunk a szakközépiskolás tanulóktól, a pék-cukrász – rendészeti őr 3/11. osztály tanulóitól.
Abban a reményben köszönök el, hogy a veszélyhelyzet hamarosan véget ér, és világunk újra élhetővé válik. Kívánom, hogy a nálunk szerzett tudás, tapasztalatok, értékek, élmények birtokában tudjátok úgy alakítani a sorsotokat, sikerüljön olyan életet élnetek, hogy elégedett, boldog emberek legyetek!
"Nemes szép élethez /nem kellenek nagy cselekedetek
Csupán tiszta szív/ és sok, sok szeretet." (Pázmány Péter)
Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!
Pécsvárad, 2020. április 30.
Zakk Anna igazgató