Barokk – nehéz pompa

A barokk korszak nagyjából az 1600 és 1770 közötti időszakot öleli fel. Az ebből az időszakból származó bútorok pazarok, extravagánsak és díszesek. A spirális alakú és díszes lábak is jellemzők.

A bútorokat gyakran a legapróbb részletekig díszítik. Találhatóak berakások és furnérok, applikációk vagy bronzveretek. A berakások általában nemes anyagokból, például aranyból, bronzból, szaruból, márványból vagy teknőspáncélból készültek. Az ívelt formák általában dominálnak. A nemes fák, mint például a körtefa, a rózsafa, az ébenfa vagy a cseresznyefa is jellemzők a barokk bútorokra. Ezeket gyakran bonyolult formákká alakítják. A kárpitozott bútorok is először a barokk korban jelentek meg: a kanapék és ülőgarnitúrák ezért barokk találmányok.

A válogatott barokk bútorok modern darabokkal való kombinálása gyorsan jellegzetes, extravagáns megjelenést teremt. Egy pazar, talán aranyozott csillár sokkal hatásosabb egy egyszerű étkezőasztal felett, mint más barokk bútorok felett. Így ismerhető fel a jellegzetes stílus. Még egy apró, díszes díszítésű kisasztal is jobban ragyog egy letisztult előszobában, mint egy gondosan kidolgozott kanapé mellett. A barokk bútorok extravagánsak, és sok helyet igényelnek a hatásukhoz. A fényűzés elengedhetetlen.

A művészettörténetben különbséget tesznek a korai barokk (kb. 1600–1650), a késő barokk (kb. 1650–1720) és a késő barokk vagy rokokó (kb. 1720–1770) között. Az abszolutizmus és az ellenreformáció művészeti formájaként a barokk a pazar pompa jellemzi. Itáliából ered, kezdetben Európa katolikus országaiban terjedt el, mielőtt módosult formájában a protestáns régiókban is meghonosodott.

A 17. században a barokk stílus jelentős hatással volt a bútortervezésre egész Nyugat-Európában. A nagyméretű szekrények, szekrények és szekrények csavart oszlopokkal, törött oromzattal és nehéz díszlécekkel rendelkeztek. A barokk bútorokban a részletek az egésszel kapcsolódnak össze; ahelyett, hogy összefüggéstelen felületek keretét alkotnák, minden részlet hozzájárul az összkép harmonikus mozgásához. A barokk stílust az 1620-as években vették át az Németalföldön, és a 17. század végéig terjedt, amikor Németország és Anglia elkezdte fejleszteni. Sokat köszönhetett az ázsiai hatásnak, amely a 17. században söpört végig Európán, amikor számos tengerparti ország, különösen Portugália, Hollandia és Anglia, rendszeres kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Indiával és Kelet-Ázsiával . Lakkozott bútorokat és háztartási cikkeket importáltak keletről, ahol az ázsiai kézművesek szintén ál-európai stílusban dolgoztak a kereskedők által szállított tervek alapján. A 17. század vége előtt az ázsiai díszítőtechnikákat széles körben utánozták Európában, és a „kínai ízlés” gyökerei mélyen beágyazódtak. Nehéz trópusi fákat is hoztak Európába, és ezekből olyan bútorokat készítettek, amelyek sokat merítettek az uralkodó „keleti” kidolgozás iránti ízlésből.