Embedded Files
Közzététel dátuma: Jun 10, 2016 12:49:10 AM
Már az 1800-as évek elején felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására. A színház alapítását sokat sürgette többek közt Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Katona József is. Széchenyi István a pesti Duna-parton fel is ajánlott egy telket, hogy azon nagyszabású színházépületet épüljön, amit elképzelései alapján részvénytársasági alapon működtettek volna. Ezen a helyen azonban végül a Magyar Tudományos Akadémia székházát építették fel.
A Pesti Magyar Színház a Múzeum körúton
1831-től Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja vette kezébe az ügyet, aki Grassalkovich Antaltól kért és kapott építési telket az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán, az Astoria szállóval szemben, a mai - 1991-ben épült - East-West Business Center irodaházának helyén.
A Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le, megyei támogatással, közadakozásból építették, és 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése előjátékát és Eduard von Schenk Belizár című szomorújátékát mutatták be. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. 1840. augusztus 8-án már ezen a néven mutatta be Erkel Ferenc első operáját, a Báthory Máriát.
A Pesti Magyar Színház a városban az első, az országban (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után) a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott, miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű, német nyelven játszó teátrum, a Pesti Német Színház. A magyarok színházában operát és drámát egyaránt játszottak.A klasszicista stílusú, egyemeletes színházépület meglehetősen dísztelen lett. Telepi György átalakított tervei alapján Zitterbarth Mátyás építette. Az új színházépület méreteit és befogadóképességét tekintve - Novák Dániel építésznek 1837 nyarán közölt sorozata alapján - a főbb európai színházakéval nemzetközi összehasonlításban közepesnek volt tekinthető ugyan, de minden téren jóval felülmúlta a magyar színtársulatok számára korábban épített játszóhelyeket. Idővel azonban a színház épületének szerkezetei és műszaki megoldásai is elavultakká váltak. Bár Szkalnitzky Antal tervei alapján 1875-ben a homlokzatát teljesen átépítették, új díszletraktár került a Múzeum körútra néző oldalra, és egy bérházat is csatoltak hozzá, egyre többen sürgették egy új épület megépítését. 1908-ban, hetvenegy évi működés után a Pesti Magyar Színház épületét életveszélyesnek minősítették. Előbb egy új épület tervével bezárták, aztán 1913-ban végleg lebontották.Az ország első színházának társulata az épület bezárásakor átköltözött a Blaha Lujza térre, a még 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb Népszínházba - bérlőként. Ezt már akkor sem tartották végleges megoldásnak, mégis több mint fél évszázadig (1964-ig) ott működött a Nemzeti.1837 áprilisában (az akkor még épülőben lévő színház majdani működtetésének előkészítéseként) pályázatot hirdettek a Pesti Magyar Színház bérletére. Az augusztus végi megnyitáshoz képest ez meglehetősen későn történt, ezért - noha határidejét június 14-ig kitolták - a pályázat eredménytelenül zárult. Így a vármegye színházi bizottsága részvénytársaság alapítása mellett döntött, és az új színház igazgatását három évre, azaz csak átmenetileg, átadta a részvénytársaságnak.
A részvénytársasági forma a pártolás koncentrálását célozta: eleve csak morális osztalékot ígértek, s csupán a tőke visszafizetését szavatolták (az esetleges nyereséget is a színház javára fordították volna). Igazgatót csak a július 26–27-én, a részvénytársaság igazgatóválasztmányának ülésen választottak, Bajza József személyében, aki mellé Mátray–Róthkrepf Gábort rendelték zenei vezetőnek. Az igazgatót erősen alárendelték a választmánynak: a színészekre nem, csak a technikai személyzetre terjedt ki személyzeti jogköre, s a havi repertoár és elszámolás ügyében is a választmánynak tartozott felelősséggel, annak valamennyi határozatának végrehajtójaként.E felemás megoldással folyamatos konfliktusforrás jött létre a gazdasági-adminisztratív megyei vezetés és a művészeti igazgatás között, elsősorban a műsorpolitika és a színészszerződtetések területén. Minthogy a főbb szerződtetések ügyében már a július 4-i igazgatóválasztmányi ülés intézkedett, Bajza kész társulatot kapott – igaz, a budai Várszínházban már nagyjában-egészében kiformálódott az az együttes, amelynek névsorát legfeljebb egy-két névvel lehetett volna a vándortársulatokból megerősíteni.Mivelhogy a bérletrendszer bonyolultabb, nehézkesebb és 70–100%-kal drágább lett, illetve teljesen hiányzott a havi bérletezés jól bevált gyakorlata, s ráadásul megvonták az alacsonyabb rangú kormányszéki tisztviselők 50%-os kedvezményét, a színház elvesztette a budai Várszínházban kialakult törzsközönségét, akik pedig erejükhöz mérten az építkezést is támogatták.
Más körülmények is sújtották ezt a közönségréteget. Zömük ugyanis Budán lakott, hivatalához közel; a Pest (akkori) külvárosában lévő új színház éppoly távoli, s télen a hajóhíd szétszedése után ugyanolyan nehezen megközelíthető volt számukra, mint korábban a Várszínház a pesti közönségnek. Sőt, a főrangúak megtartották páholyaikat a Német Színházban is, és amíg igen kevés kivétellel ők maguk többnyire odajártak (főleg operaelőadásokra), a Pesti Magyar Színházba gyakran személyzetüket küldték. Így tehát megismétlődött az a Kolozsvárott már másfél évtizeddel korábban tapasztalt és csődöt is mondott gyakorlat, amely a színházépítés, a működtetés és a törzsközönség funkcióját és terheit ugyanarra a szűk társadalmi rétegre kívánta hárítani.
A színházpolitikai elképzelések az intézményen belül, a választmány és az igazgató ellentétei az opera körüli vitákban, az ún. operaháborúban éleződtek ki. Mátray-Róthkrepf Gábor zenei vezető a választmánynak tett javaslatában érett, begyakorlott, magyar származású vagy anyanyelvű, külföldön szereplő énekesek megnyerését tartotta kézenfekvő megoldásnak. 1838-ban Rosty Albert és Erkel Ferenc megbízási, illetve szerződési feltételei – az amúgy is korlátozott igazgatói feladatkör további szűkítésével – Bajza lemondásához vezetett. Ez után 1840-ig a választmány tagjai látták el a konkrét igazgatási feladatokat is, rendszerint néhány hónapig, utána beleunva-belefáradva, vagy hivatali, gazdálkodási teendőik után látva. Bajzát Szentkirályi Móric, Ilkey Sándor, gróf Ráday Gedeon, Nyáry Pál, majd ismét Ilkey követte az igazgatói székben.
A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került (ekkor kapta a Nemzeti Színház nevet). Ezt megelőzően, 1840. május 12-én született meg a pozsonyi országgyűlés munkájának eredményeképpen az 1840: XLIV. tc., amely szerint: „A Pesten most fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült magyar színház ... mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik...”. A játékszínt nemzetivé emelő határozat végrehajtása, azaz a színház tényleges átadása országos kezelésbe egészen 1843-ig elhúzódott.Az elkövetkezendő években kialakult a Nemzeti Színház törzsközönsége, rögzültek a színház-látogatási szokások, a közönség jelenlétét pedig egyre inkább műveltségi, művészi tényezők befolyásolták.A szabadságharc és az abszolutizmus viszontagságos éveiből kevés adat maradt az utókorra, az azonban biztosan elmondható, hogy 1848 november–decemberében a színház történetének egyik legfényesebb korszaka volt. Azért válhatott népszínházzá, mert a kedvezőre fordult külső események színvonalára tudta emelni a belső tényezőket is, így az új, már a forradalom után született eredeti darabok sikere előadásról előadásra emelkedett, de nem tartott sokáig.Fellendülés csak az 1870-es évektől következett be. Ezt a korszakot (a drámai szakon előbb Szigligeti Ede (1873-tól 1878-as haláláig), majd Paulay Ede másfél évtizedes (1878-tól 1894-ig tartó) igazgatóságának éveit; illetve az operai ágazatban az Erkel család: Ferenc, majd Sándor irányítása alatt eltelt időszakot) Podmaniczky Frigyes, a színház akkori intendánsa „aranykor”-nak nevezte el. Ekkor a társulat nemcsak Pesten, hanem Budán is játszott, a Várszínházban. Bár a technikai és műszaki adottságok a két színházban megegyeztek, így a műsor is, de az állandó díszletszállítás legalább olyan nehézségeket okozott, mint a társulat rendszeres átjárása a Duna másik oldalára. Mégis, egy sokáig „megbonthatatlan” szerződés miatt a Nemzeti Színház még évtizedeken át szolgáltatott műsort a budaiaknak.A Népszínház a Blaha Lujza téren
Az eklektikus stílusú tradíciókat őrző épület Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján épült 1872 és 1875 között. Homlokzatán, amely a tér felé nézett, nagyméretű rizalitot láttunk, amelyen hat oszlop tartotta timpanont, benne domborművel. Az első emeleti ablakok felett Kisfaludy Károly, Egressy Béni, és Gaal József mellszobra állt.A Népszínház saját társulata a korban igen népszerű népszínműveket állította színpadra. Podmaniczky a megnyitó után nem sokkal így fogalmazott: „...nemzeti drámai színházunk van, mely nem szorul sem cigányzenére, sem korcsmai dalokra, sem zsiványhistóriákra, hogy létjogát bebizonyítsa s fennmaradhatását biztosítsa.”
Hogy kielégítsék az igényeket, amíg a két tagozat (dráma, opera) egy egységként működött, a Nemzeti Színház általában 180–185 előadást teljesített évadonként (a Várszínház-beli szerepléseket is beleértve). Ez az előadásszám általában kilencven különböző darabból állt össze.
1884. június 30-án azonban a két együttes elbúcsúzott egymástól, ugyanis ekkor volt itt az utolsó operaelőadás, ezután az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek színre. Ennek következtében megváltozott a műsorrend: az addigi évi száznyolcvan prózai előadás helyett attól kezdve évi kétszázhatvan előadást kellett adnia a társulatnak, mely terhen a főigazgató, Paulay Ede műsoralkotó és együttesépítő munkája segítette át.
Ez az épület több színháznak is otthont adott.
A Magyar Színház 1897-ben épült a 19. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella (ma Hevesi Sándor) téren. A főváros második magánszínházának két emelet magasságba szökő nézőterének befogadóképessége 996 fő volt. Első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette. 1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték.
Paulay 1894-ben bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház egész Európában elismert magas művészi színvonalat ért el. Ám nem csak az ő elvesztése sújtotta a színházat. 1896-ban megnyílt a Vígszínház, amelyik épp a legsikeresebben működő színjátéktípusokat, a vígjáték és a bohózat előadások nézőit „vitte el”, így valamiképpen pótolni kellett az elmaradt közönséget. 1964. február 13-án a televízióban bejelentették, hogy lebontják a Blaha Lujza téri, a világháborúban megrongálódott és felújításra szoruló épületet, mert az nem bírná ki a 2-es metró alagútjának fúrásával járó terhelést. 1965.április 23-án fel is robbantották a színházat, pedig más tervekkel a lerombolás sokak szerint megelőzhető lett volna. A Nemzeti Színház otthonát jelentő épület az ott játszó színészek és a nézők számára elavultsága, rossz műszaki állapota ellenére is többet jelentett egyszerű színházépületnél, így a Nemzeti Színház elleni támadásként élték meg az épület eltüntetését. Elképzelésüket támogatta az a tény, hogy döntéshozóknak, úgy tűnik, hosszú ideig nem volt érdeke az új színház felépítése, csak a régi lebontása.A teátrum társulata még 1964-ben átköltözött a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe. Két évvel később a társulat ideiglenes hajlékának a Hevesi Sándor téren álló, addig is színházként üzemelő, felújított épületet jelölték ki.A Magyar Színház a Hevesi Sándor téren
Paulay 1894-ben bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház egész Európában elismert magas művészi színvonalat ért el. Ám nem csak az ő elvesztése sújtotta a színházat. 1896-ban megnyílt a Vígszínház, amelyik épp a legsikeresebben működő színjátéktípusokat, a vígjáték és a bohózat előadások nézőit „vitte el”, így valamiképpen pótolni kellett az elmaradt közönséget. 1964. február 13-án a televízióban bejelentették, hogy lebontják a Blaha Lujza téri, a világháborúban megrongálódott és felújításra szoruló épületet, mert az nem bírná ki a 2-es metró alagútjának fúrásával járó terhelést. 1965.április 23-án fel is robbantották a színházat, pedig más tervekkel a lerombolás sokak szerint megelőzhető lett volna. A Nemzeti Színház otthonát jelentő épület az ott játszó színészek és a nézők számára elavultsága, rossz műszaki állapota ellenére is többet jelentett egyszerű színházépületnél, így a Nemzeti Színház elleni támadásként élték meg az épület eltüntetését. Elképzelésüket támogatta az a tény, hogy döntéshozóknak, úgy tűnik, hosszú ideig nem volt érdeke az új színház felépítése, csak a régi lebontása.A teátrum társulata még 1964-ben átköltözött a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe. Két évvel később a társulat ideiglenes hajlékának a Hevesi Sándor téren álló, addig is színházként üzemelő, felújított épületet jelölték ki.A Magyar Színház a Hevesi Sándor téren
1945. január 28-án, – bár a második világháborúban a színház súlyos bombatalálatokat kapott – Szabadság Matinét tartottak színészei – többek között Abonyi Géza, Gobbi Hilda, Major Tamás – és egy alkalmi zenekar. Zsúfolásig telt a nézőtér, pedig a fűtetlen helyiségbe a nyitott zsinórpadláson át hullott a hó, de Várkonyi Zoltán azt kiáltotta a színpadra lépve: „Élünk!“ – így ezzel, itt indult újra a háború utáni magyar színjátszás.
A Magyar Színház egészen az államosításokig magánszínházként működött. 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd 1951−1961 között a Madách Színház, 1962−1964 között a Petőfi Színház otthona volt.
A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Ázbej Sándor tervei szerint átépítették. Igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére.A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek.Az új épület zsolnai pirogránitból készült. A 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű mozaikképe fogadja a nézőket. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása.A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, ma 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.)A Nemzeti Színház 1966. október 1-én Az ember tragédiája című előadással kezdte meg az „ideiglenes helyén” 34 évig tartó működését.Helykeresés - Városliget, Erzsébet tér
Hosszú huzavonákat követően (így előbb egy 1965-ben nyert nemzetközi pályázat a Városligetben - Gobbi Hilda kezdeményezésére 1985-ben - kapott építési engedélyt, majd egy, 1987-ben új helykijelölő pályázat alapján az Engels (ma: Erzsébet) téren engedélyezett, majd ugyanígy 1997-ben immár ténylegesen el is kezdett építkezés fulladt kudarcba).
A Nemzeti Színház a Millenniumi Városközpontban
Az 1998-as választások után kormánybiztost neveztek ki Schwajda György személyében. Az új beruházás helyszíne pedig végül a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett. 2002-ben nyílt meg az új épület, s a benne szerveződő társulattal együtt ez lett a Nemzeti Színház, amely immár semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódott jogelődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz.
Források:
Wikipédia / Pesti Magyar Színház: >>>
Wikipédia / Nemzeti Színház: >>>
Page updated
Google Sites
Report abuse