22. rész

1. És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2. Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

3. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

4. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

5. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6. A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

7. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9. Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

10. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

11. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

12. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

13. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15. Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

16. És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

17. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18. Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

19. Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

20. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21. Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

22. És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

23. Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

24. Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

25. Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

26. Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

27. Legutoljára pedig az asszony is meghala.

28. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

33. És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

34. A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

35. És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. Ez az első és nagy parancsolat.

39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41. Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

42. Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

43. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

46. És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

¹Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: ²„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. ⁴Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! ⁵Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. ⁶A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. ⁷A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. ⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! ¹⁰A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. ¹¹Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. ¹²Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, ¹³a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Az adófizetés.

¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. ¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. ¹⁷Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” ¹⁸Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? ¹⁹Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. ²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” – felelték. ²¹Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” ²²Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

A feltámadás.

²³Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést ²⁴intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: ³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” ³³Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.

A főparancs.

³⁴Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. ³⁵Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: ³⁶„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” ³⁷Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. ⁴⁰Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

A Messiás Dávid fia.

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus ⁴²föltette nekik a kérdést: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. ⁴³Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. ⁴⁵Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?” ⁴⁶Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.

1 Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:

2 „A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.

3 Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.

4 Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!

5 Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,

6 a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.

7 A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.

8 Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,

9 menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.

10 Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.

11 Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.

12 Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.

13 Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.

14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”

15 Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.

16 Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.

17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”

18 Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?

19 Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.

20 „Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.

21 „A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”

22 Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.

23 Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.

24 „Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.

25 Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.

26 Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.

27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.

28 A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”

29 Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.

30 Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.

31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:

32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”

33 Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.

34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott

35 s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:

36 „Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”

37 Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!

38 Ez a legnagyobb és az első parancsolat.

39 A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!

40 E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”

41 Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.

42 „Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”

43 „Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:

44 Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?

45 Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”

46 Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.