István, az első vértanú

Az apostolok cselekedetei 6. rész 1. vers - 8. rész 3. vers

A szerpapok kiválasztása.

6 ¹Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. ²Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. ³Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, ⁴mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.” ⁵Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt. ⁶Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket. ⁷Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.

István elfogatása.

⁸István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. ⁹Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, ¹⁰és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. ¹¹Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” ¹²Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. ¹³Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. ¹⁴Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.” ¹⁵A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.

István beszéde.

7 ¹A főpap megkérdezte: „Valóban így áll a dolog?” ²Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna, ³és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked. ⁴Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok. ⁵Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke. ⁶Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják őket. ⁷A nép fölött azonban, amelynek rabszolgái lesznek, ítéletet tartok – mondta az Úr –, ők meg kivonulnak, és ezen a helyen nekem fognak szolgálni. ⁸Aztán adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született neki Izsák, és a nyolcadik nap körül is metélte. Ugyanígy Izsák is Jákobot, Jákob meg a tizenkét pátriárkát. ⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt. ¹⁰Minden viszontagságán átsegítette, sőt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó előtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává. ¹¹Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet. ¹²Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte először atyáinkat. ¹³Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása. ¹⁴József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt. ¹⁵Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén. ¹⁶Szichembe szállították, és abban a sírban temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól. ¹⁷Amint közeledett az Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesülésének ideje, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban, ¹⁸míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet. ¹⁹Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemőket, hogy elpusztuljanak. ²⁰Ebben az időben született Mózes, aki tetszett az Istennek. Három hónapig az apai házban táplálták. ²¹Amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és mint saját fiát fölnevelte. ²²Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. ²³Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. ²⁴Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit. ²⁵Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel. ²⁶Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást? ²⁷De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? ²⁸Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit? ²⁹E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született. ³⁰Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki. ³¹Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta: ³²Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni. ³³Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld. ³⁴Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba. ³⁵Az Isten azt a Mózest küldte vezetőnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? ³⁶Ő vezette ki őket, s ő mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át. ³⁷Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is. ³⁸Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk. ³⁹Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba. ⁴⁰Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről. ⁴¹Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében. ⁴²Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében:

Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat

negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza?

⁴³Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal,

s Refán isten csillagát,

a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok,

hogy imádjátok őket.

Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket.

⁴⁴A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. ⁴⁵Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig. ⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. ⁴⁷De csak Salamon építette fel a templomot. ⁴⁸Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja:

⁴⁹Az ég az én trónom,

s a föld lábam alatt a zsámoly.

Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –,

vagy hol lehetne pihenőhelyem?

⁵⁰Hát nem kezem alkotta mindezt?

⁵¹Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. ⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ⁵³ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.”

István megkövezése.

⁵⁴Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. ⁵⁶Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” ⁵⁷Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, ⁵⁸kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. ⁵⁹Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.

8 ^1aÉs Saul helyeselte meggyilkolását.

A jeruzsálemi üldözés.

^1bAzon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamária tájékára. ²Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. ³Saul ellenben csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.