Az új célok és módszerek

A rendező elv: A vizek megőrzése a táji körforgásban

A kiszárított táji vízkörforgás rendszere újra feltölthető . A vízzel úgy kell gazdálkodnunk, hogy minél nagyobb mennyiség e körforgásban maradjon.

Ehhez a vízfolyások kezelése, a tájhasználat, a felszíni, a csapadék- és a használt vizek kormányzása tekintetében a vízmegőrző szemlélet bevezetésére van szükség.

1. Vízfolyások revitalizációja és az árterek újjáélesztése

A jövőben nem tartható fenn a vízfolyások vizének jelenlegi arányú elvezetése a tenger felé, (a Kárpát-medence kiszáradásának veszélye nélkül), ehelyett az a cél a jövőben, hogy minél nagyobb területet vissza tudjunk adni a vizet hasznosító, megőrző, elpárologtató természeti rendszereknek

• • lefolyóvá változtatott vízfolyásaink regenerációs folyamatainak segítésével, vagyis

    • • kanyargósságának és változatosságának helyreállításával

      • a mederszint-visszatöltődési folyamatok segítésével

      • vízparti, ártéri, szigeteken lévő őshonos fás növényzet megőrzésével, életrekeltésével, az ártéri szántók egy részének beerdősítésével, a vízfolyás-menti exóta faültetvények (pl. nemesnyárasok, akácosok) erdővé való fokozatos átalakításával, az erdők folyamatos erdőborítást szolgáló kezelésének (szálalás) széleskörű bevezetésével

  • elzárt („ármentesített”) eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.

A vízfolyások, vizes élőhelyek, ártéri természeti rendszerek felélesztésével számos, ma szinte megoldhatatlannak tűnő gond orvosolható:

• • Megoldódhat az árvízi károk elleni védelem

  • Megoldódhat az aszálykárok megelőzése

  • Újra több vízhez juthatnak a természeti rendszerek (vizes élőhelyek, rétek, erdők stb.)

  • Javulhat a térségi éghajlat

  • Javulnak a vízi élővilág feltételei,

  • bővül a vízi haszonvételek lehetősége,

  • Javul a (felszíni és felszín alatti) vízminőség

A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében (pl. a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához).

1.1 Alföldi vizeinkkel való gazdálkodás: helyet a víznek, problémából legyen értékké- tájhasználat-váltással 

A szélsőséges eloszlásban érkező nagyvizeket is áldásnak tekinthetjük ismét, ha helyet találunk azoknak. E hely a természetes, eredeti árterek nagy részén adott, e helyeken csak a támogatásból fenntartott szántók indokolták máig víztelenítésüket.

A folyóvölgyek, így például a Duna-völgy, a Tisza-völgy, a Rábaköz, vagy a Dráva menti térség árvízi és aszálykárok elleni védelmét a klíma- és tájhelyreállítással együtt kell megoldani. Ma már rendelkezésünkre állnak azok a kutatási eredmények, melyek konkrét számítások alapján - a katasztrófa-megelőzési szempontok mellett - gazdasági szempontból is rámutatnak a természetes medrek, ártéri öblözetek és természeti rendszerek felélesztésének szükségességére és gazdaságosságára (lásd: Koncsos László: A Tisza árvízi szabályozása a Kárpát-medencében, BMGE ,2006 - csatolmányban!).

Alföldjeinken kézenfekvő megoldás az egyszer már létezett, és sok száz éven keresztül működött ártéri vízellátó rendszerek (fokrendszerek) felélesztése. Ezek az eredeti árterek jelentős hányadán újra lehetővé tehetik majd a rétek, nádasok, ökológiai gyümölcsösök, erdők-ligetek, és a természetes (vagy azzá váló) ártéri halastavak vízellátását (lásd a csatolmányban Dr. Andrásfalvy Bertalan összefoglalóját!).

A természetes folyódinamika, az ártér, valamint a fokrendszer helyreállítása segítségével erdős, ligetes területek, ökológiai gyümölcsösök, rétek és természetes halastavak hozhatók újra létre, melyek nem kárként, hanem haszonként élik meg a nagyvizet; és annak használatával, eltárolásával, párologtatásával közhaszú (pl.éghajlatjavító, csapadékhajlam-javító) hatást is kifejtenek.

(Öntözőrendszerekkel működtetett intenzív mezőgazdaság nem képes ugyanennek a feladatnak a betöltésére, és hosszú távon nem fenntartható - többek között a szikesedés miatt, ami az erdőborítástól megfosztott talaj mély rétegeiből felszíne irányába tartó sóáramlás következménye).

A belvíz elleni védekezés eddigi gyakorlata fenntarthatatlan. A belvizet értékként kell kezelni, és a területhasználatokat a domborzathoz kell igazítani. A szántók egy részét be kell erdősíteni, más részén tavak, rétek, árasztással öntözhető ökológiai gyümölcsösök rendszerét kell létrehozni.

A VKI folyamatban készült elemzés az ártér "mentett" oldalán található víztestek problémáját tekinti át a Bereg csatornáinak példáján, megtalálható az oldal alján a csatolt anyagok között.

1.2. Javaslataink a domb- és hegyvidéki vizeinkkel való gazdálkodásra

Domb- és hegyvidékeinken a vízmegőrző vízrendezés a vízfolyások revitalizációján túlmenően magába foglalja a lehető legtöbb terület természetszerű újraerdősítését, valamint víztartó mélyedések és természetes anyagokból (pl. a szintvonalak mentén rögzített farönkökből) készült, kis méretű víz- és talajfogók kialakítását.

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe bele kell foglalni a domb- és hegyvidéki erdők folyamatos erdőborítással való kezelésre (szálalás) történő fokozatos átállítását. Ennek alátámasztására álljon itt a  a VKI felkészülési folyamatban készült esettanulmány a Vadász patakról. (megtalálható az oldal alján a csatolt anyagok között)

Domb- és hegyvidékeinken az útépítések is sok esetben jelentős vízelvezetéssel járnak, ezért az utakmentén is vízmegtartó beavatkozások szükségesek.

A klímaváltozás kapcsán erősödő szélsőségek megjelenése mindezt különösen indokolttá teszi (lásd pl. hegyvidéki patakok hirtelen megáradása).

Felül kell vizsgálni a dombvidéki kisvízfolyások árvíz levezetésére meghatározott standardokat és ötvözni azokat a differenciált mezőgazdasági területhasználat kialakításával. Ennek megtervezése a VKI-folyamat feladata.

Domb- és hegyvidéki vízfolyásaink újrarendezéséhez segítséget nyújt a Budapesti Műszaki Egyetem „Dombvidéki kis és közepes vízfolyások rehabilitációja” című tananyaga (lásd a csatolmányban!).

2. Települési vizeink jövőbeni megőrzése

A települések fenntartható vízgazdálkodásának kialakítása érdekében javasoljuk olyan vízkezelési és területhasználati megoldások elterjesztését, melyekkel lehetővé válik a csapadékvizek helyben tartása, a természetes zöldfelületek növelése, a használt vizek szelektálása és újrafelhasználása (pl. szelektív házi lefolyórendszerek kiépítésével, ahol a fürdésből származó víz szűrés után kerti célokra újra felhasználható), illetve párologtatása (pl gyökérzónás, üvegházas, vagy egyéb helyi tisztítóval, ahol a tisztított víz nádast, faültetvényt, vagy halastavat táplál). A felszíni vizek jó minőségi állapota sem érhető el további központosított szennyvízkezelő rendszerek kiépítése esetén, ez is indokolja a helyi szennyvízkezelő megoldások elterjedését. Így javítható a települések klímája (1 vízközeli fa teljesítménye kb. 10 klímaberendezéssel ér fel, ráadásul nem fűti az utcát- lásd Új Víz Paradigma, Kravcik, 2007., csatolmányban), és a felszín alatti vízkészletek újratöltődését is elősegíthetjük (fokozva a felszíni vizeink megtartásának jótékony hatását).

3. Vizeink minőségének védelme

A felszíni vizek partjainak vissza-természetesítése, a vizes élőhelyek és ártéri természeti rendszerek felélesztése, valamint a vízgyűjtők minél nagyobb területére kiterjesztett tájhasználat-váltás (vagyis a természetes rendszerek számára a lehetőség szerinti legnagyobb terület visszaadása, illetve a természetbarát gazdálkodási formák újbóli elterjesztése) önmagában jelentős vízminőség-védelmi hatással jár – felszíni és felszín alatti vizeink tekintetében egyaránt (Lásd Szilágyi Ferenc (BMGE) Mérnökökológia jegyzetét  csatolmányban!).

Egyes vízszennyezés-típusok ellen azonban külön is védekezni kell: ilyenek a baleseti eredetű szennyezések, a mezőgazdasági szennyezés, vagy a hulladékok nem megfelelő kezeléséből eredő terhelés.

A háztartások vegyszerhasználatának visszaszorítása érdekében szemléletformálási tevékenységre, valamint fogyasztás-szankcionálási és környezetbarát termék támogatási intézkedések bevezetésére van szükség.

4. A szükséges jogszabály-módosítások

A fentiek természetesen nem képzelhetőek el a megfelelő jogszabályok megváltoztatása nélkül. Ez abból a szempontból is szükséges, hogy vízügyi jogszabályaink összhangba kerüljenek a természetvédelmi jogszabályok vizekre és vizes élőhelyekre vonatkozó előírásaival, valamint az EU Víz Keretirányelv céljaival: a vizek és vizes élőhelyek jó állapotának helyreállításával.

Erre vonatkozó részletes javaslatainkat jogi összefoglalónk tartalmazza.

Előremutató jelnek tekintjük, hogy a 94/2007. Kvvm- rendelet már tartalmaz előírást a hegy- és dombvidéki vízfolyások medre és parti sávja természetközeli állapotának kialakítására (sajnálatos, hogy több jogszabály – pl. a 21/2006. Kormányrendelet, és a fenti rendelet egyes részei is - továbbra is a revitalizációval, vízmegőrzéssel ellentétes értelmű előírásokat tartalmaz, és a tervezési, fenntartási gyakorlat ma is ezeket követi).