Az aszály és belvíz előfordulási térképek tanulsága szerint e két jelenség ugyan ott jelentkezik. Mindez a vízbő és vízszűke időszakok közötti elégtelen kiegyenlítésre, azaz a vízmegőrzés hiányára utal.
„A helytelen földhasználat következtében (vetésforgók elmaradása, szervestrágyázás hiánya, mezővédő erdősávok felszámolása, a talajfelszín takaratlansága) az ország területének közel 50%-át alkotó szántókon a folyamatos növénytakarás nélküli nagyüzemi táblák jelentős része eróziós szempontból veszélyeztetett.” NVT, 2004
* A belvízi elöntések valószínűsíthető minimális borításától a túlzott talajnedvesség miatt a szántóföldi művelésben akadályozott terület valószínűsíthető maximális kiterjedése
A szántóterületek kiterjedésének drasztikus csökkentése nélkül nem tudunk elmozdulni a vízháztartási egyensúly felé.
A szántóművelés táblaszerkezeti és művelési gyakorlatának megváltoztatása nélkül a talaj megőrzése és a tápanyagháztartás egyensúlyban tartása a fenntartó folyamatokkal összhangban nem elérhető.
Az öntözési kapacitás maximális kiépítése és táplálásukhoz szükséges beruházások (medertározás + átvezetések) tervezett maximális kiépítése sem elegendő az éghajlatváltozás tenyészidőszaki csapadékcsökkenésének kompenzálására.
A szükséges alkalmazkodás helyett, jelenleg az agráriumba áramló pénzek jellemzően a természeti fenntartó folyamatokkal szembe menő, még intenzívebb tevékenységekre ösztönzik a gazdálkodókat. E tekintetben a szántó művelésre alapozott bio-üzemanyag gyártás tévút (de nem a biomassza alapú energia termelés).
A termelés intenzívebbé tétele csak a legjobb adottságú területeken nyújthat tényleges megoldást, de csak akkor, ha a többi terület ökológiai szolgáltatásai fenntartják a kedvező feltételeket. Ennek megteremtéséhez az EU Közös Agrárpolitikája megfelelő eszközöket nyújtana, ezeket azonban a magyar agrár-politika nem használja ki.
Agrár Környezetvédelem: AZ NVT vizesélőhely programjai nem indultak el, területhasználat váltást csak az ÉTT területeken finanszírozott a program.
NAKP-AKG (2002-2006) kifizetések 75% alap szántó területekre került kifizetésre.
ÚMVT – AKG célprogramok forrásainak 55%-a szántóföldi, vizesélőhely 2%, gyepgazdálkodás 22% - a. Visszatükrözi a jelenlegi arányokat, nem szolgálja a területhasználat váltást.
Az új kitörési pontok (szántóföldi termesztásű bio üzemanyagok, energetikai célú ültetvények) az adottságok figyelembe vétele nélkül csak meggyorsítják a természeti tőke leépülését.
Szántóföldi főtermékből (bio)üzemanyag előállítás
A biomassza energiahordozók teljes életútjára vonatkozó leírásokból nyilvánvaló, hogy a környezeti terhelések túlnyomó része (80%) az alapanyag előállítása során keletkezik. Különösen jellemző ez akkor, ha az alapanyagot intenzív mezőgazdasági módszerekkel állítják elő, tehát törekedni kell a minél természetesebb, extenzív módon történő termesztésre. (NÉS 40.oldal)
A termelési ciklus energia egyenlege csak kis mértékben pozitív (1,3-1,6) és nagy a vízigénye.
Megújuló alapú energetikai kapacitások kiépítése – és az alapanyag ellátás megteremtésének összehangolatlansága.
Szakértők szerint az erőművi tüzelésre kitermelhető fa mennyisége elérte a terhelhetőség határát, így a további igényeket energetikai célú ültetvények telepítésével lehet csak kielégíteni. (NÉS 40.oldal). Ehhez is vízre van szükség