ISKOLATÖRTÉNET

PIROSKAVÁROSI ÁLTALÁNOS ISKOLA

A képre kattintva további képek láthatók az iskola történetéből.

1905. június 5-én a királyi tanfelügyelőség felhívása nyomán hozta meg Csongrád város közgyűlése azt a határozatát, melyben elrendeli a Piroskavárosban iskola létesítését. 2 év vita és küzdelem után végül 1907 őszén indulhatott el a Piroskavárosi Állami Elemi Népiskola első tanéve 2 osztállyal Faragó János és Bertus Zsófia tanítók vezetésével.

A régi iskolaépület a mai Szőlőhegyi és Bercsényi utca sarkán állt, Baranyi Páltól vette bérbe a város, és alakította át az oktatás számára. Sajnos olyan fénykép nem került elő, mely ezt az épületet megörökítette volna, de a későbbi alaprajzok jól mutatják a 3 tanterem helyét, melyek közül kettő működött 1907-től, egyet pedig később alakítottak ki. Az iskolaépület bérlése csak ideiglenes megoldás volt, a tervek szerint 8 tantermes új iskolát építettek volna, mely azonban soha nem valósult meg. Pedig az iskola már indulása pillanatában is túlzsúfolt volt, az osztályokat sokszor délelőtti – délutáni bontásban tanították, de még így sem tudtak mindig minden tanköteles gyermeket leültetni. A kis tantermeket úgy telerakták padsorokkal, hogy a tanító néha a padok ülőkéjén közlekedett, ha a diákok munkáiba bele akart nézni.

40 éven át tanultak így ebben a régi épületben a Piroskaváros alsós diákjai, a felsősöknek azonban nem volt helye, így ők kénytelenek voltak a központi iskolákba beiratkozni.

Iskolánk történetének első 30-40 évéből alig maradtak fenn dokumentumok, így ismereteink még nagyon hiányosak. De az anyakönyvek és a haladási naplók tanúsítják, hogy a piroskavárosi iskola 1907-től folyamatosan működött.

A világháborús események megzavarták ugyan az oktató-nevelő munkát: tanítók mentek a frontra harcolni, sokkal több iskolai szünet és rövidített tanév volt, a tantermeket háborús célokra is használták, de szerencsére nagy háborús károkról nem beszélhetünk.

1922-ig egy igazgatás alá tartozott az összes alapfokú intézmény, így a mi iskolánk nem önállóan kezdte pályafutását. Az 1922/23-as tanévtől iskolakörzeteket alakítottak ki élükön 1-1 igazgatósággal. A piroskavárosi iskola a 3-as számú körzetbe tartozott, egy igazgatóság alatt volt a kereszttéri, majd a Szé-chenyi úti iskolával, ide tartozott még 3 tanyasi iskola (a Szent Pál, a Szőlőkközötti és a Nagyréti) valamint a Bercsényi utcai óvoda is. A hálózat irányító központja kezdetben a Kereszttéri iskola volt, majd fokozatosan áttolódott a hangsúly a Piroskavárosi iskolára. Természetesen ezt az új feladatát nem tudta volna az iskola ellátni a régi épületében, mely ekkorra már semmilyen szempontból sem felelt meg az oktatás tárgyi feltételeinek; bővíteni nem lehetett az új évfolyamok számára, sőt a dokumentumok szerint tanítani is veszélyes volt benne.

Az 1948-as államosítás érintette a Piroskavárosi iskola szomszédságában működő egyházi iskolát, a Gróf Károlyi Sándor Római Katolikus Leányiskolát is, melyet a 20-as években építettek a túlzsúfoltság megszüntetésére a Bercsényi és a Bocskai utcák közti üres telekre. A működését az 1948/49-es tanévtől megszüntették, felszereléseit, épületét pedig átadták az állami iskolának. Ide, a Szabadság térre (a mai Piroska János térre) a zárdaiskola épületébe települt át az igazgatóság, az iskola pedig felvette a Szabadság Téri Állami Általános Iskola nevet. Tehát az egyházi iskola soha nem tartozott a Szabadság téri, vagyis a Piroskavárosi iskola kötelékébe, saját igazgatója, iratai és anyakönyvei voltak, amíg működött.

A város kezdetben nem a teljes épületet államosította és adta át az általános iskolának, 10 év kellett ahhoz, hogy teljes körű 8 évfolyamos oktatás folyhasson az intézményben. A levéltári iratok jól mutatják, hogy a jelenlegi épületből az emeletet és a földszint egyik felét kapta meg az iskola 1948. szeptember 1-jétől, a fennmaradó részben az apácák laktak. 1949 szeptemberétől, majd 1950 januárjától azonban a teljes épületben oktatás folyt az iskola és az egyház közös megegyezésével, mert csak így lehetett biztosítani minden osztály számára a megfelelő tantermet. A volt ferences kolostor épületére is bejelentette az iskola az igényét, de azt először katonáknak adták ideiglenes szállás céljára. Amikor a laktanya 1951-ben felépült, az iskola újra kérvényezte a birtokbavételt, s hosszas huzavona után végül 1957-ben sikerült megvalósítani, hogy a volt egyházi tulajdon mindkét épületében oktató-nevelő munka folyt. Ekkor kapta meg az iskola a Bercsényi utca felöli részen félbe hagyott kultúrházat is, ahol kialakították a máig is használatos tornatermet.

Fél évszázad telt el addig, amíg a piroskavárosi iskola olyan tanévet kezdhetett, amilyet mindig is szeretett volna.

A piroskavárosi iskola nevelőire kezdetben nagyon kemény munka hárult. Olyan dolgokkal kellett szembenézniük, amelyek nap mint nap akadályozták az oktató munkát. Az iskolába a szegény társadalmi rétegek: napszámosok, cselédek, munkások gyermekei jártak, így többségük csak akkor jutott el az iskolába, ha kapott segélyruhát és cipőt. Tankönyvekhez, taneszközökhöz is hasonlóképpen jutottak. Sokan ebédet is csak akkor ettek, amikor bevezették az ingyen konyhát. Ugyanakkor sokan kimaradtak az iskolából, amikor a tavaszi munkák elkezdődtek, így bizonyítványt sem kaptak, tehát ősszel ugyanazt az osztályt kezdték elölről. Így gyakran előfordult az, hogy nemcsak 2-3 évfolyam tanulói jártak egy osztályba, hanem ugyanabban az évfolyamban 5-7 év korkülönbség is volt a diákok között.

Éppen ezért az iskolában mindig sokszínű és sokoldalú oktató és nevelő munka folyt, hogy az ide járó tanulók hasonló esélyekkel induljanak az életben, mint társaik. A pedagógusok nagy hangsúlyt helyeztek a kötelező tananyag elsajátíttatásán felül a tanulók ismeretanyagának szélesítésére is. Először önképzőkört alakítottak, majd ennek szerepét átvették a szakkörök. Folyamatosan versenyeztették a tanulókat tanulmányi és sportversenyeken. A tananyag jobb elsajátítását célozta, hogy az elsők között vezették be a tanulószobás intézményt, mely a rossz lakáskörülmények között élő szülők gyermekeit segítette a tanórán kívüli felkészülésben. A 70-es években volt olyan évfolyam, melyen három osztály is végzett.

Az iskolában nemcsak a gyermekek tanításával foglalkoztak, hanem folyamatosan szerveztek felnőtteknek analfabéta és alapismereti tanfolyamokat, felvilágosító előadásokat, majd beindították a Szülők Iskoláját is.

Sok ifjúsági szervezet működött az iskola falain belül, pl. Vöröskereszt, MHK, Úttörő stb., melyek keretében mind a tanárok, mind a diákok aktív tevékenységet fejtettek ki kezdve a mezítlábas focibajnokság szervezésétől a zenekaron, bábelőadáson keresztül a segélygyűjtésig és árvízvédelmi munkákig.

Nehéz lenne most felsorolni mindazt, amire büszkék lehetünk. Egy biztos, sok-sok lelkes pedagógus hosszú, kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a Piroskavárosi Általános Iskola 1907-es indulása óta eljuthasson oda, ahol most tart. Talán Ady Endre szavai fejezik leginkább ezt:

„Valaki az Értől indul el, /S befut a szent nagy Oceánba”