CETA: üzenet Kanadából

Még megállíthatjuk az egyezményt, de gyorsan kell cselekednünk. Vedd ki a részed te is!

Szolgáljon ez figyelmeztetésül azon az európaiaknak, akik törődnek sajátjaik egészségével, közösségeik alkalmazkodóképességével, közszolgáltatásaik sorsával és természeti erőforrásaik védelmével.

1989-ben Kanada és az Egyesült Államok megkötötte a Kanada-USA Szabadkereskedelmi Egyezményt (CUSTA). 1994-ben e két ország és Mexikó megkötötte az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA). Ez a két szerződés megadta az alaphangot a bilaterális és regionális kereskedelmi szerződések új generációjának, és olyan mintát teremtett, melyet továbbra is élénken követ a legtöbb kormányzat.

A CUSTA alatt - ahogy az amerikai vállalatok bezárták kanadai telepeiket és a tengerentúlra helyezték őket - Kanada elvesztette termelői bázisát. Az ország az energiaforrásainak szabályozási kontrollját is feladta. Az ezt követő NAFTA egy új elemet hozott be – a befektető-állam vitarendezési mechanizmust (ISDS) – aminek értelmében a három ország cégei egymás kormányait perelhették a törvények, a szakpolitikák vagy gyakorlatok azon változásai miatt, melyek ütköztek a vállalatok elvárásaival.

A NAFTA öröksége tovább él mind az Európai Unió és az USA közti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségben (TTIP), mind az EU és Kanada közötti Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény (CETA) képében. Ezek a szerződések a kereskedelem ügyét számos új módon előmozdítják, ám közben mindkettő tartalmazza az Európában igencsak vitatott ISDS-elemet.

A NAFTA eredményeként Kanada lett a leginkább ISDS-érintett ország az iparosodott világban, ezért a lakóinak nagyon fontos mondanivalója van az európaiak számára most, hogy azok a TTIP-vel és a CETA-val küzdenek. Ez az írás szolgáljon figyelmeztetésül azon európaiaknak, akik törődnek a sajátjaik egészségével, közösségeik alkalmazkodóképességével, közszolgáltatásaik sorsával és természeti erőforrásaik védelmével.