A kikötő

Valamikor a történelmi időkben, eltöltöttem néhány évet ebben a kikötőben. Sok ifjúkori emlékem fűződik hozzá. Jók is, rosszak is, de az idő azóta megszépítette mindet.

Itt szerettem meg valamikor a vitorlázást egy rózsaszínű ládamolyban, abban a hajóban, amelyiknek először foghattam önállóan a kormányát és a kötelét.

Itt figyeltem a "menőket", hogy ellessek valamit a tudásukból, és eltanuljam a rossz szokásaikat.

Komoly versenyizgalmak helyszíne volt ez a kikötő. Egyszóval szerettem ezt a helyet.

Aztán elmúltak ezek a nyarak. Hosszú évekig nem is jártam erre, de az itteni emlékek mélyen bevésődtek az emlékezetembe.

Amikor Agárdra költöztem, első dolgom volt ellátogatni a kikötőbe. Örömmel tapasztaltam, hogy nem sokat változott. Meglátszott rajta ugyan az idő múlása, de alapjában véve minden a régi helyén volt. Megnyugtató volt ez azok után, hogy tanúja voltam a barátságos balatoni kikötők gőgös jachtklubokká válásának.

Addig is, amíg hajóm volt a Balatonon, gyakran jártam le a tópartra, és nosztalgiával néztem a kerítésen át a kikötő életét.

Nagy örömmel, és nem kevés büszkeséggel töltött el, amikor az új hajóm, a Mephisto számára helyet találtam a régi kikötőmben.

Füzi Péter galériája