Falburkolatok wabi sabi lakásdekorációk

Falburkolatok wabi sabi lakások berendezéséhez újrahasznosított öreg faanyagokból

A tömeges termékekkel szemben egyedi kézimunka. Személyesség, idő múlásával tanuljuk elfogadni a ráncokat, gyűrődéseket. Alázat a természetnek! A felület repedéseiben, sérüléseben már nem bosszankodásra, javításra váró hibát, hanem patinát látunk.

A wabi- sabi nem csupán egy lakberendezési irányzat, hanem egyfajta fellélegzés a mai „tökéletesség-kényszeres” világban. Ha falburkolatokról van szó, ez a filozófia azt suttogja: hagyd abba a hajszát a gépies, steril felületek után, és kezdj el végre beszélgetni az anyaggal.

Az öreg fa meséi

A tömeggyártott, katalógusízű panelek helyett a wabi- sabi otthon alapja az újrahasznosított öreg fa. Ez az anyag nem tegnap jött le a futószalagról; benne van az idő, a szél, a nap és az eső munkája. Amikor egy régi pajta deszkáit vagy egy lebontott parasztház födémgerendáit választod falburkolatnak, nem csak fát veszel, hanem történelmet.

Itt jön képbe az egyedi kézimunka. Egy gép nem tudja, hol a legszebb a csomó, vagy melyik repedés adja meg a fal karakterét. Az emberi érintés az, ami tisztelettel nyúl az anyaghoz, finoman megmunkálva azt, de meghagyva annak eredeti vadságát. Ez a folyamat maga az alázat a természetnek: nem leigázni akarjuk a fát, hogy „viselkedjen”, hanem alkalmazkodunk az ősi vonásaihoz.

A ráncok, amiket megszeretünk

Valljuk be, a modern ember hajlamos pánikba esni egy karcolástól a parkettán vagy egy repedéstől a falon. A wabi-sabi arra tanít, hogy pont ezekben lássuk meg az értéket. Ahogy az idő múlásával mi is változunk, úgy a fali burkolatunk is érik.

A repedések? Azok a fa lélegzetvételei.

A színeltérések? A napfény ecsetvonásai.

A felületi sérülések? Nem javítandó hibák, hanem a múlt lenyomatai, azaz nemes patina.

Személyesség a falakon túl

Amikor egy ilyen, kézzel készült, rusztikus falburkolat előtt állsz, érzed a személyességet. Nincs két egyforma deszka, ahogy nincs két egyforma sors sem. Egy ilyen otthonban nem kell lábujjhegyen járni a tökéletesség miatt. Itt a „tökéletlenség” az, ami felszabadít.

Tanuljuk meg hát elfogadni a ráncokat – a falon és magunkon is. Hiszen egy megviselt, viharvert deszka sokkal több bölcsességet és nyugalmat áraszt, mint bármilyen csillogó, műanyag utánzat. Ha inspirációt keresel a megvalósításhoz, nézz körül az ildáre wabi-sabi galériájában, vagy keress hazai asztalosmestereket, akik antik faanyagok mentésével foglalkoznak.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép