2024. október 13-án Sirokba kirándultunk, csodás, napos-felhős időben és szerencsére elkerült minket az eső is. Fél 11-kor indultunk el Sirok központjából Recsk felé a fő út mentén, kb. 800 méter séta után érkeztünk meg túránk és a Nyírjes láptó tanösvény első állomásához. Állandó vezetőnk, Turay Zoltántól a helytörténeti ismeretek mellett a természet érdekességeiről is sokat hallhattunk utunk során.
A főúttól letérve a kék kereszt jelen kell továbbhaladni a tavig. Enyhe emelkedőre számítani kell. Útközben rengeteg féle gombát figyelhettünk meg, nekik kedvezett az elmúlt hetek időjárása. Az ösvény nagyon szép erdőn vezetett keresztül, a csöndesen hulló falevelek avarában haladtunk, tökéletes őszi hangulatban.
A Nyírjes láptó azért is különleges, mert nagyon kevés ilyen tőzegmohás láptó található Magyarországon. 1961 óta természetvédelmi terület. Mi már jártunk egy ilyen különleges tónál, amikor márciusban az egerbaktai láptavaknál kirándultunk tagjainkkal. Ezek a természeti képződmények sok reliktum jellegű fajnak biztosítanak életteret és a Bükki Nemzeti Park honlapján még több érdekességet olvashatunk ezekről: https://www.bnpi.hu/hu/siroki-nyirjes-to-termeszetvedelmi-terulet
Innen beérni a falu központjába nagyjából másfél kilométer, majd újabb másfél kilométer, hogy felérjünk a várba. Itt már erősebb az emelkedő, de útközben vannak pihenőpadok. Mi nem mentünk fel egyből a várba, hanem először az riolittufa kőbálványokat, a Barát és Apáca sziklákat látogattuk meg, és természetesen a Török-asztalt. Ha Sirokban járunk azért érdemes ide is ellátogatni, mert remek kilátás nyílik a várra és a falura. Ezek a különleges kőóriások vulkáni tevékenység során jöttek létre. Több érdekes monda is magyarázza eredetüket, a legnépszerűbb történet szerint egy szerzetes és egy apáca bűnös szerelembe estek, isteni büntetésből váltak kővé. https://www.sirok.hu/a-telepules/barat-es-apaca-szikla és https://www.kaptarko.hu/kaptarkotar/sirok-torokasztal-es-balvanykovek-h6b/.
Fotók: Barcsa Máté, Deák Ferenc
A vár az érvényes MKE kártyánkkal ingyenesen látogatható. Csodálatos körpanoráma nyílik fentről, az alsóvárban az egykor várnép életéről láthatunk kiállítást, illetve a helyben talált régészeti leleteket és az erődítmény rekostrukcióit nézhetjük meg. Magyarország egyetlen barlangváraként nyilvántartott erődítmény barlangjait is meg lehet nézni, ezek biztonságosak, omlásveszélytől nem kell tartanunk, de zseblámpa szükséges a bejárásukhoz. A vár az egész családnak élvezetes élményt nyújt, kisgyerekek számára is érdekes lesz. A honlapjukon minden fontos információ elérhető: https://sirokivár.hu/
A kirándulás mindössze 7 kilométer, nekünk így is több, mint 5 óra hosszat tartott, hiszen annyi látnivaló, érdekesség akadt, sokszor megálltunk csodálni a természetet. Kellemesen elfáradtunk és lelkileg is feltöltődtünk a tüneményes őszi erdőben. Köszönjük a résztvevőknek, hogy velünk tartottak és Turay Zoltánnak, hogy megint ilyen remek túrát vezetett nekünk!
Verle Ágnes
2024. október 18.
2024. március 17-én kirándultunk a megye egyik kevésbé ismert értékéhez a Bakta-tavakhoz. Sajnos a reggeli napsütéses idő túránk során megváltozott, és időnként bizony esőben kellett haladnunk. A felázott föld és a sár is nehezítette a haladást, de csapatunk zokszó nélkül, vidáman tette meg a 15 Km-es távot. Külön kiemelnénk a velünk tartó gyerekek kitartását, akik a kirándulás teljes tartama alatt szinte észre se vették a kellemetlenségeket, csak az újabb felfedezni valókkal foglalkoztak, nagy érdeklődéssel szemlélték az elénk kerülő növényeket, bogarakat, látnivalókat.
Egerbaktától 5 km-re fekvő tőzegmohás láptavak 1978-óta védett természeti értékek. Kialakulásukról többféle elmélet is létezik. A történetek szerint a múlt században lecsapolásukat amiatt akadályozták meg, mert régebben azt gondolták, hogy a tavak tengerszemek. Három vizes tómeder és még 5 mára kiszáradt mélyedés alkotja a Bakta-tavakat, amikből a Nagytó az egyedüli, melynek még van látható víztükre és mindet sűrűn nőtt, áthatolhatatlan növényzet övezi. Éppen ezért igen gazdag az állatvilága is, például költ itt az igen ritka fekete gólya is. A láptavak környékén nemrég tanösvényt alakítottak ki, az egyes állomások tájékoztatótábláin részletes információkat olvashatunk a tavakról és a helyi élővilágról.
Az út során nagyon kifáradtunk, így különösen jólesett, hogy Egerbaktán vezetőségi tagunk, Tilkiné Varga Katalin szülei vendégül láttak minket családi pincéjükben. Sok finomsággal, házi hurkával, kolbásszal, borral, teával vártak, még házi sütemény is volt. A pincében a finom nedűk mellett azonban más érték is van, amit a 2000-es években fedeztek fel a pince bővítése közben. Ez az érték pedig egy hatalmas gömb, ami a pince végén áll. De mi is ez a gömb? Egy hatalmas sziklagolyó, egy vulkáni bomba, amit pince bővítése során fedeztek fel, légkalapács ugyanis meg-meg csúszott a kemény sziklán, ellenben a gömb körüli, a pince anyagát adó tufával, ami igen puha kőzetanyag. A munkák során szépen körbebontották, így lett láthatóvá a kemény kőzetből álló szinte teljesen szabályos gömb alakú formáció. A gömbnek híre ment, és még tanulmány is készült róla.
A túránk a sár és az eső ellenére is jó hangulatban telt, a pincebeli vendégségnek köszönhetően különösen, mire előbújtunk a pincéből az időjárás is megváltozott, már a nap melengető sugarai kísértek haza minket. Hálásan köszönjük a vendéglátást és az érdekes történeteket a kedves Varga-házaspárnak, köszönjük, hogy vendégül láttak minket pincéjükben. Köszönjük a jókedvű társaságot a résztvevőknek, reméljük a következő kirándulásunkat már tényleg jó időben tehetjük meg. Tartsatok akkor is velünk!
Verle Ágnes
2024. 03. 21.
2023. november 11-én Parádfürdőre látogattunk. Sajnos az időjárás most nem kedvezett nekünk, csak a legelszántabbak vállalkoztak a túrára és bizony meg is áztunk kicsit. Az időjárás viszontagságai ellenére a kirándulás jó hangulatban telt és rengeteg szépet, érdekeset láthattunk.
Ugyanis a túrán Parádfürdő, a hajdani ismert fürdőhely letűnt emlékeit kutattuk fel és a Bródy Könyvtár Summáját írom digitális helytörténeti gyűjteménye segítségével idéztük meg őket.
Első állomásunk így a kórházhoz vezetett, majd utána az Ilona-völgybe tértünk. A kirándulás kényelmes tempóban 3 óra alatt megtehető és gyerekekkel is élvezetes lehet, útközben a látnivalók és a szép táj mellett a Szent István-forrásnál játszótér várja a kicsiket.
Természetesen a végcél az Ilona-vízesés volt, ami az esős időnek köszönhetően harsány robajlással ontotta vizét. A völgyben rengeteg csermely, erecske, és az Ilona-patak hangos csobogása szinte elnyomta még a mi hangunkat is.
Köszönjük a résztvevőknek, hogy a rossz idő ellenére is eljöttek a kirándulásra, reméljük a következő alkalommal már nagyobb létszámmal és szebb időben találkozunk!
2023. november 16.
Verle Ágnes
2023. július 1-én a Mátrába látogattunk egyesületünkkel, a nagy melegre való tekintettel most egy rövidebb túrát terveztünk. Indulási pontunk Mátrafüred központja volt, innen a sárga háromszög jelzést követtük, első állomásunk a Kozmáry-kilátó volt. Az 1900-ban készült kőkilátó mesebeli hangulatot teremt és csodás kilátás nyílik róla a Mátra déli lejtői és Gyöngyös felé. A túravezetőnk, Turay Zoltán mesélt nekünk a mátrai kilátókról és a turizmus fejlődéséről a hegységben. Továbbhaladva Sástó felé Zoli megmutatta az egykori Dobogó-hegyi földvár maradványait, amik már jócskán lepusztultak az évszázadok során. A Mátra igen gazdag volt földvárakban, amire a későbbiekben mi is láthattunk még példát.
Sástón kihasználtuk a helyi pihenési lehetőségeket, volt aki csónakázott egyet, többen felmentünk a kilátóba, ami 53 méterrel magasodik Sástó fölé. Sástó a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye. A hangulatos kis tavat, kitűnő étterme, csendes pihenőhelyei miatt is érdemes felkeresni. Mi is kipihentük a mögöttünk álló szintemelkedést, majd indultunk is tovább utunkon. Következő megállónk a Rákóczi-forrás volt, itt Turay Zoli mesélt nekünk a mátrai túramozgalmakról. Ilyen például a Rákóczi-túra, aminek egyik pontja a forrás, aminek finom, jéghideg vize mindannyiunkat felfrissített. Nem messze innen, újabb emelkedők leküzdése után értünk a Muzsla-kilátóhoz, amit már kissé benőttek a fák, de még így is szép kilátás nyílik belőle. Turay Zoli itt mutatta meg nekünk azt a kétkötetes kiadványt, a Várak a Mátrában c. könyvet, ami az azonos nevű jelvényszerző túramozgalom igazolófüzete, de rengeteg érdekességet is olvashatunk benne a hajdanvolt mátrai várakról. A Muzslán is volt ugyanis egy földvár, aminek maradványait Zoli útmutatásával már a szakavatatlan szem is felismerhette.
A Muzsláról nem volt sok idő, hogy elérjük Mátrafüredet, itt volt aki elbúcsúzott tőlünk, és már kisebb csapattal tettük meg a kiegészítő túrát. Mátrafüredről a Máriácska kegyhelyéig sétáltunk. A Máriácska a Lourdes-i barlangkegyhely mintájára készült, itt is érezhető a hely szakrális hangulata. Itt pihentünk egy kicsit, majd újabb emelkedőket leküzdve felértünk a Bene várához. A most látható falak nem eredetiek, a rekonstrukciók során építették őket. A területen több helyen láthatóak még ezek a visszaemelt falak, és jól érzékelhető a vár eredeti nagysága. Információs táblán olvashatjuk a vár történetét, nekünk túravezetőnk mesélt róla. A Benevártól már csak lefelé vezetett utunk az árnyas erdőben, csapatunknak bizony jólesett a hideg frissítő, mikor visszaértünk Mátrafüredre.
Köszönjük, hogy velünk túráztatok, legközelebb találkozunk a Vándorgyűlésen! (Köszönjük a fotókat Deák Ferencnek és Barcsa Máténak! :) )
Verle Ágnes
2023. július 3.
Egyesületünk 2022. október 22-én gyalogtúrát szervezett, a mindig rejtélyes és érdekes kaptárkövekhez. Ezúttal az Eger mellett álló Eged-hegy alatti, Sík-hegyi és Mész-hegyi kaptárkövekhez látogattunk el. Szerencsések voltunk, nagyon szép időnk volt a túrához. Kezdetben a dűlőkön, a már leszüretelt tőkék mellet haladtunk, majd erdőben, jelöletlen ösvényeken jártunk. Ahogy kezdett sűrősödni a felhőréteg, úgy vált egyre komorabbá, de egyszersmind vadregényesen hangulatossá a táj. Vezetőnk, Turay Zoltán, aki nagy ismerője a helyi értékeknek, ritkán hallható és kevesek által ismert érdekességeket osztott meg velünk.
Utunkon a régi kor embere által, a tufasziklába vájt lakó- és állattartó helyiségeket, kőhodályokat láttunk és persze a híres kaptárköveket is, melyeknek eredetét a múlt homálya fedi. A túra hossza kb. 15 Km volt, erősebb emelkedők nélkül, kényelmesen végigsétálva rajta egy szép napot tölthetünk el itt. A túra vége ismét a dűlőkön át vezetett, ahonnan már jól látható volt Eger városa.
Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek velünk eme misztikus, kőből faragott monumentumokhoz.
Verle Ágnes
2022. 10. 22
Október második felében az Ódorvárra túráztunk. Könnyű, összesen majdnem 10 kilométeres útvonal gyerekekkel is könnyen megtehető. Autóbusszal utaztunk a kiindulási helyre, a felsőtárkányi Barát-rétig, innen sétáltunk fel a Bükkzsérc felett emelkedő Ódorvár 455 méteres csúcsára. Az ösvény csak enyhén emelkedik és útközben is sok a látnivaló. Az őszi erdő a legszebb arcát mutatta nekünk, a fák lombjai aranysárga, bíborvörös, barna színekben pompáztak.
Első pihenőnket a Völgyfőház vadászházánál tettük, innen haladtunk tovább. Kulacsainkat az Erzsébet-forrás hűvös vizével töltöttük fel, innen a Török-rét felé közelítettük meg az Ódorvárat, mert a piros romjelzés kicsit meredekebb. Az Ódorvárról mesés kilátás nyílik a Bükk-fennsík felé és a „kövekre”: a Tarkőre, Háromkőre, Vöröskő csúcsára. Délre tekintve pedig tiszta időben a Tiszáig is le lehet látni. Nekünk szerencsénk volt, napos, szép, tiszta időben élvezhettük a széles panorámát minden irányban. Amikor már eleget élveztük a csodás látványt, elindultunk utolsó állomásunkra, Bükkzsércre, innentől már csak lefelé vitt az utunk. Bükkzsércen volt alkalmunk egy kis frissítőre, majd az egri autóbusszal hazautaztunk.
Verle Ágnes
2021. október 23.
Szervezetünk 2021. június 19-én gyalogtúrát szervezett a Kékesre. Lelkes csapatunk többsége Egerből indult útnak, majd egy gyors gyöngyösi átszállás után, 10 órakor Mátraházáról indultunk fel az ország legmagasabb csúcsára. A kéktúra útvonalát követve kb. két óra alatt értünk fel, gyakorta megállva. Útközben a mátrai erdő gyönyörű látványával töltődhettünk fel és sok érdekességet láttunk. Például elmentünk a Szt. László-forráshoz, ahol a finom forrásvizet kortyolgatva meghallgattunk a forrás mondáját, túravezetőnktől és tagtársunktól, Turay Zoltántól, aki sokat mesélt nekünk az erdőről, és vezetésével a meredekebb emelkedőkön is könnyedén túljutottunk.
Amikor felértünk a Jávoros-forráshoz, egy olyan jelenséget láttunk, mely sajnos egyáltalán nem ritka. Tűz égett a tűzrakóhelyen, a füstöt már messzebbről is láttuk. Viszont közel s távol nem volt egy ember sem. A tűz pedig azért lobbanhatott fel, mert nem megfelelően oltották el azt. Nagyon veszélyes, ha erre nem figyelünk, komoly károk keletkezhetnek az erdőben, a mostani száraz időjárás pedig különösen kedvez a tűz elterjedésének. Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a tüzet és mindig oltsuk el rendesen, ha már nincs szükségünk rá. Mi is ezt tettük, a Jávoros-forrás vizével és saját kulacsainkkal oltottuk el a tüzet és az izzó parazsat.
A kis hőstettünk helyszíne, a Jávoros-forrás után már hamar felértünk a Kékes csúcsára, ahol rövid pihenőt követően a csapat egy vállalkozó kedvű „különítménye” továbbhaladt a Sas-kőhöz. Ha a Kékesen járunk, érdemes elmenni ide, már az odavezető út, a Sas-bérc is gyönyörű, de a Sas-kő egyenesen lélegzetelállító. Északra és keletre nyílik a legszélesebb panoráma, innen még Egert is láthattuk, északon pedig nagyon-nagyon halványan ott derengtek a Tátra vonulatai. Érdemes úgy számítani, hogy itt több időt eltöltünk, annyira szép a látvány és a környezet, hogy nehezen indul tovább a kiránduló.
Mi is nehezen hagytuk ott a csodálatos Sas-kő csúcsát, de mennünk kellett, hiszen az autóbusz-menetrendhez kellett igazodnunk. A déli sípályán gyalogoltunk vissza Mátraháza felé, majd a sárga kereszt turistaösvényre térve értünk be a településre. A busz már bent állt, felpattantunk rá és indultunk is haza.
Reméljük a résztvevők jól érezték magukat, hamarosan találkozunk a legközelebbi programunkon!
Verle Ágnes
2021. június 20.
A járványhelyzet okozta hosszú szünet után július első szombatján végre újra együtt kirándulhattunk tagtársainkkal. A cél az Eger melletti 536 méter magas Nagy-Eged hegy volt. A túra körülbelül 9 Km, 245 méter emelkedővel, 343 méter ereszkedéssel, inkább csak a nyári meleg miatt volt kicsit megerőltető, egyébként könnyű sétával néhány óra alatt kényelmesen megtehető ez az útvonal.
A noszvaji menetrend szerinti autóbusszal utaztunk el a Szőlőcske-rakodó nevű megállóig. Noszvaj irányába haladtunk az úttest mellett egy darabig, majd rátértünk a piros kereszt-jelzésű túraösvényre. Az első kereszteződésnél elfordultunk balra és a piros sávon folytattuk utunkat. Nagyjából 3 Km után a hegycsúcsra vezető ösvényre kanyarodtunk és felértünk az Nagy-Egedre. Az Eged nyugati oldaláról gyönyörű kilátás nyílik Egerre és a környékbeli területekre, a szépen művelt szőlőkre. Szerencsére kevésbé volt párás a levegő, messzire elláthattunk a Kékes csúcsa felé is.
A tisztáson megebédeltünk és közben gyönyörködtünk a mesés kilátásban. Majd' egy órát pihentünk, mielőtt elindultunk a lefelé vezető piros T-jelzésű tanösvényen. A tanösvény információs tábláit tavaly újították fel, túra közben sok érdekességet tudhatunk meg az Eged élővilágáról és egyéb érdekességekről. Az egyik táblán Legányi Ferenc életéről és paleontológiai kutatásairól olvashatunk, miközben Kis-Egedre látunk le. (Bővebb ismertető a Kaptárkő Egyesület honlapján olvasható: https://kaptarko.hu/ismeretterjesztes/tanosvenyek/nagy-eged-hegyi-tanosveny/)
A Csomós-tanya elhagyatott romjainál tértünk le a tanösvényről és, mivel még sok időnk volt a buszig, beültünk egy kis frissítőre a közeli Mátyus-tanyára, ahol szívesen látták csapatunkat.
Jó érzés volt újra együtt lenni, főleg a természetben, ahol annyi szépséges látnivaló és érdekesség van. Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyire népszerűek tagjaink körében az általunk szervezett események, igyekszünk a jövőben is sokféle programot szervezni, amire minden tagtársunkat szeretettel várjuk.
Verle Ágnes
2020. július 4.
2018. május 27-én gyalogtúrát szervezett az MKE Heves Megyei Szervezete a Bükk fennsíkjára. Bár az időjárás útközben kicsit szomorkás, mennydörgős lett, a gyalogtúránk annál jobb hangulatban telt. Ragyogó napsütésben indult utunk, egészen a Három-kő csúcsáig kísért minket a napsütés, amikor elkapta kicsiny társaságunkat az eső. Amint alábbhagyott a zuhogás, folytathattuk utunkat a Tar-kő felé, ahová felérve már szép időben fogyaszthattuk el ebédünket. A Tar-kőről csodálatos látkép terül el a vándor előtt, tiszta időben a Mátrától egészen a Tisza kanyargós vonaláig el lehet látni. A Tar-kőről a Keskeny rét mentén a Zsidó-rét felé vettük lépteinket, ahol már-már alpesi hangulatú táj tárult a szemünk elé. Lombhullató facsoportok ölelik körül a rétet, köztük boróka nő. Távolabb fenyves erdő terül el és a Bükk mészkövének fehér sziklái szabdalják a tájat. A Zsidó-réten keresztülhalad az Országos Kék túra útvonala, de sajátos természeti társulásai miatt fokozottan védett természetvédelmi terület. Itt különösen fontos, hogy betartsuk a természetjárás szabályait és óvjuk a környezetet.
A Zsidó-réttől a Nagy-mezőig műúton tettük meg az utat a Kis-sár-völgyön, majd a Mély-sár-völgyön keresztül. A Nagy-mező lenyűgöző látványt nyújtott. A lankás, töbrökkel szabdalt mező szélesen terül el, körbeöleli a végtelennek tetsző erdő. Az ismételten gyülekező esőfelhők miatt igyekeznünk kellett, hogy elérjük a fák oltalmát, gyorsan kellett átkelnünk a kakukkfűillatú mezőn. Így is láthattuk a vidék egyik védett növényét, a sárga és lila nőszirmot.
Utunk hátralevő részét már az erdei műúton tettük meg a buszmegállóig, ahonnan reggel elindultunk. Kényelmes tempóban haladtunk, még a kevésbé edzett túrázóknak is kellemes volt ez a testmozgás. Nem megerőltető végigmenni az általunk megtett útvonalon, és a Bükk-fennsík gyönyörű látványa, a Három-kő és a Tar-kő lenyűgöző panorámája minden időben megéri a fáradtságot.
Verle Ágnes
2018. május 27.