Embedded Files
SLOVENSKO
Ostaja dejstvo, da se da osnovne štiri glasove zlahka razlikovati, in sicer tako:
*Soprani*/sopranistke so tiste, ki pojejo najvišje in zaradi tega menijo, da vladajo svetu. Imajo ponavadi daljše lase, so ljubiteljice nakita in imajo krajša krila kot katerekoli druge in se smatrajo užaljene, če ne smejo iti vsaj na visok F vsake toliko taktov. Ko končno dosežejo visoke tone, jih držijo vsaj polovico dlje, kot to zahteva skladatelj in/ali dirigent, potem pa se pritožujejo, da jih njihovi glasovi ubijajo in da so skladatelji in/ali dirigenti sadisti.
Soprani gojijo različne odnose do drugih glasov v zboru, čeprav menijo, da so vsi slabši od njih: alti so sopranom bolj druge violine - prijetne za harmonijo, vendar ne nujno potrebne. Vsi soprani imajo skrito mnenje, da bi lahko alte vrgli iz zbora in bi bil zvok v bistvu isti in nikakor ne razumejo, da kdorkoli želi peti v tem območju, kjer je, v prvi vrsti, tako dolgočasno.
Sopranom so tenorji po drugi strani zelo všeč, da so zraven v zboru; še posebej zaradi njihovih sposobnosti spogledovanja (dobro je znano dejstvo, da soprani nikoli ne flirtajo z basi), soprani radi pojejo duete s tenorji, ker morajo vsi tenorji trdo delati v nizko do srednje visokem sopranskem območju, medtem ko se soprani šopirijo tam visoko v stratosferi.
Če vprašate soprane, so basi izmeček na zemlji - pojejo preveč preglasno, so neuporabni za melodijo, ker so takooo globoko nizki - in da mora biti nekaj narobe z nekom, ki lahko poje v nizkem F-u. Zanimivo pa je eno dejstvo, da kljub temu, da soprani omedlevajo ob petju tenorjev, gredo na koncu domov in/ali v posteljo - z basi!
*Alti* so sol zemlje - po njihovem mnenju najmanj to. Altistke so nevsiljivi ljudje, ki bi šle na koncert kar v kavbojkah, če bi jim bilo to dovoljeno. Altistke so v edinstvenem položaju v zboru v tem, da se ne morejo pritoževati, ko morajo peti bodisi zelo visoke ali zelo nizke tone in vedo, da vsi drugi glasovi mislijo, kako so njihove linije enostavno lahke. Toda alti vedo drugače. Vedo da, medtem ko soprani piskajo na visokih A-jih, so same prisiljene peti odlomke polne visokih in nizkih tonov, se spoprijemati z zapletenimi ritmi in tega nihče ne opazi, ker soprani so itak preveč glasni (in basi ponavadi tudi). Altistkam je v skrit užitek spoznanje, da so one tiste, ki pobarvajo in ustvarijo melodijo s soprani.
Alti imajo prirojeno nezaupanje do tenorjev, saj tenorji pojejo v skoraj enakem obsegu kot one in mislijo, da zvenijo boljše. Rade
imajo base, rade pojejo in uživajo v duetih z njimi - basi zvenijo kot klepet poleg njih in le ob basih se jih dobro sliši. Poleg tega so mnenja, da jih je vedno preveč in zaradi tega nikoli nimajo priložnosti peti res glasno.
*Tenorji* so razvajeni. In to je to! Edina stvar je ta, da jih ni nikoli dovolj in zborovodje bi raje prodali svoje duše, kot pustili pol dostojnih tenorjev proč, medtem ko so vedno pripravljeni oddati nekaj sopranov ali altov po polovični ceni. In potem, iz nekega
neznanega razloga, si nekaj tenorjev misli, da so precej dobri in to je eno izmed tistih nadležnih dejstev v življenju.
Zato ni čudno, da imajo tenorji zariple obraze - konec koncev, kdo drug lahko soprane spravi v omedlevico? Ena stvar, ki lahko naredi tenorje negotove, je obtožba (običajno s strani basov), da nekdo, ki lahko poje tako visoko, že ne more biti pravi moški. V svojem, običajno kontroverznem načinu, tenorji nikoli ne priznajo tega, temveč se le glasneje pritožujejo, da je skladatelj sadist, ker jih sili peti tako visoko.
Tenorji gojijo ljubezensko-sovražni odnos z zborovodjo, tudi zato, ker jim vedno govori naj pojejo glasneje, ker jih je tako malo. Noben dirigent v zabeleženi zgodovini ni nikoli zaprosil za manj tenorjev v delu pesmi, ki se poje forte.
Tenorji se na nek način počutijo ogrožene od ostalih glasov – od sopranov, ki lahko dosežejo tiste neverjetno visoke tone, altov, ker nimajo težav peti nizke tone za katere bi sami ubijali in basov, ker, čeprav ne zmorejo odpeti ničesar nad E-jem, zapojejo ravno dovolj glasno, da jih zmotijo. Seveda bi tenorji raje umrli, kot priznali karkoli od tega.
Malo je znano dejstvo, da tenorji prestavljajo obrvi višje kot kdorkoli drug med tem, ko pojejo. In to je res, ker je že Liszt dejal: Tenors have resonance there, where their cerebra should be.
*Basi* pojejo najnižje od vseh. To v bistvu pojasnjuje vse. So trdni, zanesljivi ljudje in imajo več testosterona in kocin po obrazu kot kdorkoli drug. Iz istega razloga so ponavadi tudi bolj plešasti kot katerikoli drug glas. Basi se počutijo večno nepriljubljene, vendar so globoko prepričani, da so dejansko najpomembnejši del (potrjeno s strani muzikologov, vendar zagotovo ne od sopranov ali tenorjev), kljub dejstvu, da imajo najbolj dolgočasen del od vseh in pogosto pojejo iste note cele strani. To kompenzirajo z glasnim petjem kot najbolj zmorejo - večina basov je po srcu igralcev tube.
Basi so edini glas, ki se lahko redno pritožuje nad tem, kako nizki so njihovi deli, in delajo grozne obraze, ko poskušajo zadeti zelo nizke tone. Basi so dobri ljudje, vendar pa njihova ljubezen ni tako razvejana kot tenorska, za katere menijo, da so dekadentni pozerji. Basi sovražijo harmonije s tenorji bolj kot vse drugo. Basi imajo radi alte, razen v duetih, ko one dobijo boljši del.
Kar zadeva soprane, so one za njih v vesolju, ki ga basi sploh ne razumejo. Ne morejo si predstavljati, zakaj bi kdo kdajkoli sploh želel peti tako visoko in zveneti tako slabo, ko dela napake. Ko bas naredi napako, ga drugi trije glasovi zakrijejo, in on lahko še naprej veselo nadaljuje vedoč, da bo nekoč nekako že ujel nit do konca akorda.
ANGLEŠKO
HRVAŠKO - z neke spletne strani zbora Lira :)
Ukoliko želite postati članica vokalne skupine Lira, uopće nećemo od Vas tražiti da položite audiciju; jednostavno pročitajte dolje navedene karakterizacije pojedinih pjevačkih glasova, i odaberite onaj koji Vam odgovara:
SOPRANI 1
- vječito nasmijana stvorenja i pretežito krhke građe i poduže kose. Po zanimanju su profesori ili liječnici, iz čega proizlazi činjenica da su dobronamjerni, vedri, nježni, uvijek spremni pomoći, radišni i strpljivi. Ako imaju što za pitati ili reći, dignut će ruku ili diskretno doći do osobe s kojom trebaju razgovarati. Na probu će doći, pa makar im to bilo posljednje u životu... Predivno pjevaju, stoga je prava šteta što ih još nitko nikada nije čuo.
SOPRANI 2
- najprepotentniji i najbahatiji stvorovi u zboru! Na probe dolaze bezobrazno redovito, te se bezobrazno jako trude, pa smatraju da im to daje pravo da na ostatak zbora gledaju s visine. Svoju dionicu uvijek znaju napamet, ali isto tako znaju i tko je što obukao, tko je gdje i s kim bio i tko je što i kada rekao. Uvijek imaju nešto za prigovoriti, čak i kada ih nitko ništa ne pita, a ako treba nekoga kritizirati, potražite njih. Ukoliko im se skladba koju pjevamo ne sviđa, to će reći vrlo glasno i nekoliko stotina puta. U slučaju da niste II sopran, a želite pjevati u Liri, računajte da ste im se već zamjerili! Treba li napominjati da su predsjednica, tajnica i blagajnica zbora upravo II soprani?!
ALTI 1
- ima facu nedužnog djeteta ili nježnog janjeta, a frizura im je uvijek na istom mjestu. Neovisno je li crn ili plav, mlađi ili stariji, I alt krajnje ozbiljno pristupa svakoj skladbi. Iznimno se trude, točni su i redoviti, izuzetno lijepo pjevaju, ali za razliku od I soprana njih čak i čujemo, te za razliku od II soprana nisu bahati. Mirni su i povučeni, pa često ne znate što misle i misle li uopće. To su pravi mali štreberi našeg zbora, stoga, ukoliko tražite solistu, pročešljajte najprije I alte.
ALTI 2
- naizgled mirni i povučeni, dragi i simpatični, II alti su najbrbljaviji, najneposlušniji i najsvojeglaviji glas u zboru. Vrlo će vas uspješno zavarati slatkim riječima obećavajući da će biti dobri i poslušni, a potom će prvom prilikom izvesti neku nepodopštinu. Vesele su naravi i dobroćudni, pa se cijelu probu smiju i zabavljaju, a kada im i to dosadi zabavljaju ostatak zbora pričajući viceve (za vrijeme probe) i dobacujući neobične komentare,... Bilo što, samo da ometaju normalan i ozbiljan rad! Kako pjevaju čut ćete samo ako im se skladba sviđa ili odlučite s njima raditi individualno, jer su bili nestašni!
THE YOUNG PERSON'S GUIDE TO THE SATB CHOIR In any chorus, there are four voice parts: soprano, alto, tenor, and bass. Sometimes these are divided into first and second within each part, prompting endless jokes about first and second basses. There are also various other parts such as baritone, countertenor, contralto, mezzo soprano, etc., but these are mostly used by people who are either soloists, or belong to some excessively hotshot classical a cappella group (this applies especially to countertenors), or are trying to make excuses for not really fitting into any of the regular voice parts, so we will ignore them for now.
Each voice part sings in a different range, and each one has a very different personality. You may ask, "Why should singing different notes make people act differently?", and indeed this is a mysterious question and has not been adequately studied, especially since scientists who study musicians tend to be musicians themselves and have all the peculiar complexes that go with being tenors, french horn players, timpanists, or whatever. However, this is beside the point; the fact remains that the four voice parts can be easily distinguished, and I will now explain how.
THE SOPRANOS are the ones who sing the highest, and because of this they think they rule the world. They have longer hair, fancier jewelry, and swishier skirts than anyone else, and they consider themselves insulted if they are not allowed to go at least to a high F in every movement of any given piece. When they reach the high notes, they hold them for at least half again as long as the composer and/or conductor requires, and then complain that their throats are killing them and that the composer and conductor are sadists. Sopranos have varied attitudes toward the other sections of the chorus, though they consider all of them inferior. Altos are to sopranos rather like second violins to first violins - nice to harmonize with, but not really necessary. All sopranos have a secret feeling that the altos could drop out and the piece would sound essentially the same, and they don't understand why anybody would sing in that range in the first place - it's so boring. Tenors, on the other hand, can be very nice to have around; besides their flirtation possibilities (it is a well-known fact that sopranos never flirt with basses), sopranos like to sing duets with tenors because all the tenors are doing is working very hard to sing in a low-to-medium soprano range, while the sopranos are up there in the stratosphere showing off. To sopranos, basses are the scum of the earth - they sing too damn loud, are useless to tune to because they're down in that low, low range - and there has to be something wrong with anyone who sings in the F clef, anyway.
THE ALTOS are the salt of the earth - in their opinion, at least. Altos are unassuming people, who would wear jeans to concerts if they were allowed to. Altos are in a unique position in the chorus in that they are unable to complain about having to sing either very high or very low, and they know that all the other sections think their parts are pitifully easy. But the altos know otherwise. They know that while the sopranos are screeching away on a high A, they are being forced to sing elaborate passages full of sharps and flats and tricks of rhythm, and nobody is noticing because the sopranos are singing too loud (and the basses usually are too). Altos get a deep, secret pleasure out of conspiring together to tune the sopranos flat. Altos have an innate distrust of tenors, because the tenors sing in almost the same range and think they sound better. They like the basses, and enjoy singing duets with them - the basses just sound like a rumble anyway, and it's the only time the altos can really be heard. Altos' other complaint is that there are always too many of them and so they never get to sing really loud.
THE TENORS are spoiled. That's all there is to it. For one thing, there are never enough of them, and choir directors would rather sell their souls than let a halfway decent tenor quit, while they're always ready to unload a few altos at half price. And then, for some reason, the few tenors there are are always really good - it's one of those annoying facts of life.. So it's no wonder that tenors always get swollen heads - after all, who else can make sopranos swoon? The one thing that can make tenors insecure is the accusation (usually by the basses) that anyone singing that high couldn't possibly be a real man.. In their usual perverse fashion, the tenors never acknowledge this, but just complain louder about the composer being a sadist and making them sing so damn high. Tenors have a love-hate relationship with the conductor, too, because the conductor is always telling them to sing louder because there are so few of them. No conductor in recorded history has ever asked for less tenor in a forte passage. Tenors feel threatened in some way by all the other sections - the sopranos because they can hit those incredibly high notes; the altos because they have no trouble singing the notes the tenors kill themselves for; and the basses because, although they can't sing anything above an E, they sing it loud enough to drown the tenors out. Of course, the tenors would rather die than admit any of this. It is a little-known fact that tenors move their eyebrows more than anyone else while singing.
THE BASSES sing the lowest of anybody. This basically explains everything. They are stolid, dependable people, and have more facial hair than anybody else. The basses feel perpetually unappreciated, but they have a deep conviction that they are actually the most important part (a view endorsed by musicologists, but certainly not by sopranos or tenors), despite the fact that they have the most boring part of anybody and often sing the same note (or in endless fifths) for an entire page. They compensate for this by singing as loudly as they can get away with - most basses are tuba players at heart. Basses are the only section that can regularly complain about how low their part is, and they make horrible faces when trying to hit very low notes. Basses are charitable people, but their charity does not extend so far as tenors, whom they consider effete poseurs. Basses hate tuning the tenors more than almost anything else. Basses like altos - except when they have duets and the altos get the good part. As for the sopranos, they are simply in an alternate universe which the basses don't understand at all. They can't imagine why anybody would ever want to sing that high and sound that bad when they make mistakes. When a bass makes a mistake, the other three parts will cover him, and he can continue on his merry way, knowing that sometime, somehow, he will end up at the root of the chord.
or
Do you know and understand choir jokes?
MADŽARSKO
Kern András: Halló, Belváros
(Telefoncsörgés, kattanás.)
Nő: Tessék, Ingatlan.
Tömör: Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.
Nő: Weiner elvtárs ebédel, és szabadságon van, és a másik vonalon beszél.
Tömör: Tessék? Egyszerre?
Nő: Ez szabadon választott. Amelyiket tetszik akarni. Lényeg, hogy nem tud telefonhoz jönni. Tessék később megpróbálni.
Tömör: Nem próbálom! Egy fülkében állok és huszonharmadszorra próbálkozom. Megvárom.
Nő: A városból tetszik beszélni?
Tömör: Abszolút. A Belvárosból.
Nő: Tessék a vonalban maradni.
Tömör: Igen.
(Búgás, majd váratlanul újabb állomás kapcsolódik be.)
Undok: Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép, a leszedhető ajtajú, megérkezett-e már?
Tömör: Kitől tetszik érdeklődni?
Undok: Nem Vasedény?
Tömör: Nem. Én Weiner elvtársra várok. Be tetszett jönni a vonalba.
Undok: Bocsánat.
Központ: Itt Belváros. Központ. Vonalvizsgálat.
Szoprán: Géza? Te vagy az, Géza?
Alt: Halló, kicsi Bubó! A te hangodat hallottam?
Szoprán: Milyen Bubó? Géza? A fürdőkádból beszélek, hol vagy?
Tömör: Bocsánat, én Weiner elvtársra várok.
Bariton: Egérke! Hívjál még egyszer! Valaki van a vonalban!
Szoprán: Dehogy hívlak! Reggel óta nem tudlak megkapni!
Alt: Bubókám! Kicsim! Nem volt lecsó, mi legyen, vendégek jönnek.
Basszus: Miért, kit várunk?
Tömör: Én Weiner elvtársat
Basszus: Te dögölj meg!
Alt: Bubókám, én dögöljek meg!
Undok: Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép, a levehető ajtós, megérkezett-e már?
Basszus: Tessék kiszállni!
Undok: Nem Vasedény?
Basszus: Nem, tegye le!
Undok: Jó. Bocsánat.
Szoprán: Géza? Hol vagy?
Bariton: Az EMKE -aluljáróban.
Basszus: Van már Esti Hírlap?
Bariton: Kuss!
Központ: Belváros, vonalvizsgálat. Jól hallják egymást?
Szoprán: Istenien, mind a hatan.
Alt: Bubókám, valaki beleugat az életünkbe. Központ, nem tudna valamit csinálni?
Központ: Nem. Én sem magukat akartam hívni. Próbáljanak meg egyszerre beszélni.
Inter: Halló, itt Inter-központ. Ki kérte Ravalpindit?
Basszus: Nem kértem senkit.
Inter: Kolléganő, mit kértél?
Központ: Antineuralgicát.
Inter: Senki sem akar Ravalpindibe telefonálni?
Basszus: Albertfalvára, ha lehet.
Szoprán: Tegyenek már valamit, nyolcan vagyunk a fürdőkádban!
Bariton: Egérke! Hívjalak még egyszer?
Basszus: Tegye már le abban a rohad kádban, Egérke, vagy odaküldök egy macskát!
Mesemondó: Jó estét, gyerekek, ma este a torkos macskáról mesélek nektek!
Tömör: Bocsánat, nem lehetne a meseszolgálatot mellőzni? Én még mindig Weiner elvtársra várok...
Központ: Nem tudom kapcsolni. Automatikus. Tegnap egész nap az árhivatalban szólt a Meseszolgálat.
Szoprán: Géza! Ne politizálj!
Mesemondó: Egyszer a macska megleste a kisegeret a fürdőkádban...
Tömör: Pofozza már le valaki a mesemondót!
Központ: Sajnos, ha elbontom, az Interközpont szól megint.
Inter: Twenty o'clock fifteen minutes, twenty o'clock fifteen minutes three seconds, twenty o'clock... Ki kérte a New York-i pontos időt?
Alt: Talán az Ipper Pál.
Undok: Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép
Basszus: Melyik, a levehető ajtós?
Undok: Az, igen! Megérkezett már?
Basszus: Takarodj a francba a turmixszal együtt!
Undok: Nem Vasedény?
Öreg: Nem, Weiner lakás.
Tömör: Weiner elvtárs az Ingatlantól? Magára várok egy órája!
Öreg: Doktor Weiner vagyok és itthon ülök.
Bariton: Gyerekek, orvos van a vonalban. Nincs valaki rosszul?
Szoprán: Géza! Kilyukadt a fürdőkád!
Bariton: Mondtam, tessék! Hol?
Szoprán: A lefolyónál!
Központ: A Böhönyei Állami Gazdaság van a vonalban. Halló, Böhönye
Böhönye: Halló, Marhajógyár? Mennyi marha kell?
Szoprán: Mit mondott?
Böhönye: Marha!
Szoprán: Ezt nekem mondta?
Böhönye: Van disznó is!
Bariton: Halló, Központ! Halló, Belváros! Már megint valaki közbeszól!
Központ: Bocsánat, crossbar vagyok! Egyszer én is tévedhetek!
Basszus: Elég a hülyülésből, mindenki mondja a magáét és fejezzük be!
Szoprán: Géza, ha nem jó a kocsi, elmegyünk az édesanyádékhoz!
Alt: Bubókám, akkor ma megsütjük a kolbászodat, amit tegnap hoztál.
Bariton: Isten ments, Egérke! Egész idő alatt fortyogni fog az anyád!
Basszus: Majd leöntjük forró vízzel, legyen egy kis szaftja is!
Bemondó: Halló, Weiner
Tömör: Na! Az orvos vagy az ingatlanos?
Bemondó: Weiner Tibor hegedűestjét közvetítjük a Zeneakadémiáról.
(Részlet hallatszik Beethoven Hegedűversenyéből)
Szoprán: Mi ez? Koncert van?
Basszus: Á! Csak a megváltozott számok helyett a Kossuth adó megy.
Tömör: Én Weiner elvtársra várok.
Basszus: Mihez képest?
Tömör: A Vasedényhez képest.
Undok: Vasedény? Érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép...
Basszus: Rohadj meg már a levehető ajtóddal együtt! Gyere be, és vedd meg az egész üzletet! Jöttek norvég teflonok. Baromi randák! Takarodj ki a vonalból!
Undok: Ki ez az állat?
Új hang: Állatforgalmi, tessék!
Telefondoktor: Köhögés ellen Fagifort, Coderitet vagy Mixtura pectorist ajánlunk. Magas láz ellen priznicet vagy Amidasophent...
Bariton: Na tessék! Még egy Bubó!
Basszus: Hallja, ne telefon betyárkodjanak, mert ráfáznak.
Telefondoktor: Fázás, ráfázás, hűlés ellen réteges ruházkodással védekezzünk.
Basszus: Halló, telefondoktor! Ajánljon valamilyen gyógyszert fogyókúrára.
Szoprán: Minek?
Basszus: Mert ha nem szűnik ez a hangzavar, valakit dagadtra verek!
Bariton: Ne fenyegetőzzön!
Basszus: Nem magáról van szó, hanem a központról! Bemegyek és szétverem a berendezést, hogy telefonhírmondó sem marad belőle
Szoprán: Géza, te ne avatkozz bele!
Alt: Egérke, maga csak áztassa tovább!
Bariton: Ha sértegetik a nejem, elvágom a zsinórt!
Szoprán: Géza! Védjél meg!
Basszus: Védjen meg a Nőtanács!
Szoprán: Szégyelldd magad, te pernahajder!
Basszus: Látja, ezt már én is akartam mondani!
Vasedény: Vasedény vagyok, megjött az NDK turmix! Érdekel valakit?
Basszus: Anyádat!
Alt: Bubókám, ez őrület! Mit mondtál az anyámra?
Nő: Halló, Weiner elvtárs értekezleten van, de kérdezteti, hogy milyen számon tudja önt visszahívni!
Tömör: Semmi az egész. Bármelyiken!
I hear these all the time in choir and theatre, but I wondered if anyone else knew these jokes and stereotypes for the members of a choir.
All statements ahead are the STEREOTYPES. I am not stating them as facts.
The Sopranos are almost like the 'blondes' of the group -- any blonde joke can be turned into a soprano joke. They are also divas who are liable to throw a fit if they don't get their way. Legendarily, they can't read music. Always the stars of the show.
The Soprano II's are less diva-ish, more quiet and sweet and meek. However, they read music even less and worse than the sopranos. They are often considered mute, they're so quiet.
The Altos are the 'tough girls' of the bunch. They may be hardened criminals in jokes. Altos can always read music. Always second fiddle to the Sopranos. Sometimes, lesbians. They're so tough, they wear jeans and plaid to concert.
The Tenors... well... insert gay jokes here. Or just the word, "Tenors!" sung with a gay lisp. Tenors also get blonde jokes, but are regarded as more fun to be around than the other groups.
The Baritones/Basses: Always a bit sour about being lumped together. Masculine and bearish. Lots of sex jokes here. The tenors are the ones the Altos and Sopranos swoon for, but the Baritones/Basses are the ones they take home.
Google Sites
Report abuse