Ez itt az én történetem, egy európai nő története, de először is egy kislányé, aki a nyolcvanas évek Magyarországában született. Mindkét szülőm tudományos kutató és ekkor számukra nehéz volt otthon a tudományos életben előre lépni. Ezidőtájt a kommunista rendszer már engedékenyebb lett, igy hároméves koromban a szüleimmel ki tudtunk költözni Bécsbe majd, onnan tovább Németországba és két évvel késöbb Brüsszelbe. Bár teljesen legálisan mentünk külfödre, én még emlékszem a hosszú várakozasi időkre a külömböző vízumokért, illetve a határátkeléseknél.
1989-ben, Brüsszelben éltem és egy német iskolába jártam, amikor Magyarország megnyitotta a határokat az NDK-s állampolgárok számára. Mély hatással volt rám akkor, hogy minden reggel elénekeltük az európai himnuszt és átéltem Németország újraegyesítését. Ekkor hétévesen megtanultam a “Talpra magyart” és elszavaltam az egész iskola előtt. Ez lett gyerekkorom egyik maradandó élménye.
A berlini fal leomlott, a szabadság szele átjárta Europát és mi átköltöztünk Strasbourg-ba, ahol megtanultam franciául a Robert Schumann-ról elnevezett általános iskolában. Tízéves koromban visszaköltöztünk Budapestre, ott nőttem fel, a Budapesti francia iskolába jártam és emellett gyakran megfordultam a XII. kerületi zeneiskola és a Keleti Pályaudvarnál fekvő Tattersal lovardában is. Magyarország gyorsan változott és egyre gyakrabban esett szó arról, hogy nemsokára mi is csatlakozunk az EU-hoz.
Érettségi után, kétezret irtunk akkor, Franciaországba mentem továbbtanulni, és nekem minden évben meg kellett hosszabbítanom a tartozkodási engedélyemet. Ez ugyan nem volt egy hosszú procedúra, de évente meg kellett ismételni. Gyakran kérdezték tölem, hogy lehet az, hogy Magyarország nincsen Europában? Erre én általában azt válaszoltam, hogy Magyarország igenis Europában van csak éppen nem tagja az Európai Uniónak.
2002-ben felvettek az Ecole Normale Superieure-be amely egy rangos Párizsi egyetem, ahol a diákok már közalkalmazottnak számitanak és fizetést is kapnak. En bár felvételizhettem és fel is vettek, mivel nem voltam unios állampolgár, fizetést nem kaphattam és nem lehettem francia közalkalmazott sem. Sikeren megpályáztam egy diákösztöndijat, de ez kisebb összeget jelentett és nem volt ugyanolyan státuszom mint a társaimnak.
Végül 2004-ben, amikor majdnem 22 éves voltam, Magyarország bekerült az Unióba, én is uniós állampolgár lettem, nem kellett több tartozkodási engedély, fizetést is kaptam és úgy tünt minden rendeződik körülöttem Franciaországban. Igy elkezdtem a PhD-on dolgozni neurobiológiiai témán egy párizsi és egy londoni laboratórium együttműködésével.
Azonban 2008-tól kezdve, a gazdasági válság kirobbanásával, Magyarországról egyre ijesztőbb hirek jöttek, és aggódva figyeltem mennyi ember adósodott el a valutaalapú hitelek miatt. Úgy éreztem, hogy a vilàgvàlsàg tartósan megingatta a magyar gazdaságot és valamelyest a magyar polgárok Európai Unióba vetett hitét is. Teltek az évek és 2010-ben megvédtem a PhD-mat, majd Genfbe költöztem, ahól azóta is élek. Collonges-sous-Salève-ben lakom férjemmel és két gyermekünkkel és a Genfi Egyetemen folytatom kutatói munkámat.
2010-től kezdődően a magyar politikai élet komoly változásokon ment keresztül, amelyek a magyar demokraciát veszélyeztetik. A 2015-ös migránsválság óta Orbán Viktor politikájának nacionalista és populista jellege sokat erősödött. Tény, hogy az Európai Unió nem kezelte jól a 2015-ös válsághelyzetet, de a jelenlegi Magyar kormány magábaforduló, populista eszméivel én nem tudok egyetérteni. A sajtószabadság, az egyetemek szabadságának korlátozása, és legújabban a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségének támadása nehezen elfogadható számomra, aki mint tudományos kutató létfontosságúnak tartom a szolásszabadságot.
Ezért, magyar multam és európai neveltetésem miatt Franciaországban élve úgy érzem, hogy most jött el az idő hogy az Európai Unióért a politikai életbe belépjek, ezért az Unióért amely neveltetésemhez aktívan hozzájárult, néha benne éltem, néha mellette, egy ideig szenvedtem attól, hogy nem voltam tagja, majd a magyar politikai helyzet alakulása érintett nagyon érzékenyen. Ez jelenti európai elhivatottságom alapját, és tudom, hogy Magyarországon a helyzet jóval összetettebb, mint amilyennek az külföldröl látszik. Másrészröl pedig tudományos kutatóként a globális felmelegedés problémája kulcskérdést jelent számomra, ahol az EU-nak kell példát mutatnia a világ többi részének, hogyha esélyt szeretnénk adni a helyzet megoldására.
Én egy demokratikus, szociális és szabad Európai Uniót szeretnék fentartani illetve továbbfejleszteni, progressziv politikai eszmékkel az összes európai ember számára.