2013. VII. 14. Tordas Zoo

Post date: 2013.07.29. 6:11:24

Sütött a nap, kellemes meleg volt, de néha felhők árnyékoltak – ideális időjárás volt az agilityhez. A környezet is tökéletes: jó talajú pálya, mellette tó, a közelben patak, hatalmas rét. Mirja Lapanja bírónő pályáin futhattunk.

Az A1-esek agility futamaival kezdődött a verseny, a sorsolás alapján Koala futott előbb, Csiba kettővel később, így meg is tudtuk végre nézni egymást. Koala szépen figyelt, ügyesen futott, a bírónő nem intett megtagadást, amikor elnéztem a szlalom távolságát (kellemes szellős pálya volt, kicsit nagyobb távolsággal, mint amit megszoktunk)… és ennek annyira megörültem, hogy a végén megsürgettem a pallón („menj, menj”) – és ezzel elrontottam a hibátlan futamunkat :( Ezzel együtt nagyon örülök: ezt a hibát nagyon könnyű nem elkövetni legközelebb :)

Csiba szokott gyorsaságával száguldott végig, és ezúttal  Szilvi is végig tudta, hol van, mi következik – hála a szellős pályának, volt lehetősége a pillanatnyi elbizonytalanodásokat korrigálni (pl. az első sárga kúszó után vagy a hinta előtt). Bár a szlalom előtt Csiba is megpördült, neki sem intette be Mirja, így ez a futam hibátlanra sikerült. Csiba tempójával nem is volt kétséges az aranyérem. Már csak egy ilyet kell futnotok, és megvan az A2!

Ritkaság, hogy versenyen szintes jumping futamok vannak, kezdő párosoknak komoly kihívást jelentenek az open jumping pályák. Ezúttal – hála a szervezőknek – futhattunk szintes és open jumpingot is. Koala szépen indult, aztán elvétettük a szlalomot. A nagyobb baj az volt, hogy a futam előtt Koala észrevette a pálya végére készített játékát, így egyszer kiment ellenőrizni, megvan-e még, egyszer pedig elindult kifelé, és bár akkor vissza tudtam tartani, a futam már elúszott. Tanulságképpen már ott elkezdtünk gyakorolni a számára jól látható helyen lévő játék körül. A futamon ez már nem segített, de fontos tanulság volt.

Csiba gyönyörű futamát csak egy megpördülés, és egy túlfutás (megtagadás) árnyékolta, de még így is harmadikok lettek!

Pörgősen folytatódott a nap az open jumping futamokkal. Ismét Koala futott előbb, már kezdtünk fáradni, ezzel együtt szépen futottunk, kár, hogy a bordó kúszó előtt (utolsó előtti akadály!) nem intettem egy félfranciát. A tapsolás és a testjel kevésnek bizonyult, benézett a másik kúszószájba, így lett kizárás.

Csibáék picit szétszóródva indultak, és a szlalom előtt Csibát elvitte a lendülete: megugrott egy akadályt, amit nem kellett volna. Itt kizáródtak, és a továbbiakban is volt egy-két pályatévesztés, de Szilvi végig tudta, hol van, mi a pálya, ez egy open jumping futamnál nagy előrelépés, csak így tovább!

Ha már állt az open jumping pálya, jöttek a kettes szintű kutyák, végre Som is futhatott. Néhányszor elkalandozott a figyelme, és végig nagyon lassan futott (24 másodperccel túlléptük a szintidőt, és két megtagadásunk volt), azért végigmentünk. Most utoljára maxin: a lelkesedése sokat csökkent az elmúlt hetekben, elég hirtelen, és ezen a napon úgy éreztem, már sok neki a maxi, és már nem lesz elkeseredve, ha egy-egy versenyen (ahol nem indítanak veterán osztályt) nem agilityzhet. Ezért ezen versenyen egy nagyon szép búcsúzást akartam neki a több, mint 10 év közös versenyzés végén.

Som a szintes jumpingban már csak ímmel-ámmal futott, egy – az előző pályához nagyon hasonló – kombinációban el is tévesztettem a pályát, így végül kizáródtunk. Maradt a szintes agility futam a szép befejezésre.

Az A2-es pályán szinte nem is futottunk, csak kocogtunk, viszont minden zóna megvolt, minden kombinációt gördülékenyen megoldottunk, és csak időhibánk volt (12 mp.). Köszönöm, Som, hogy veled tanulhattam az agility alapjait, hogy versenyeztél velem, hogy tanítottál és tanultál velem! Örülök, hogy egy ilyen futammal tudtuk befejezni!