VA

Évekkel ezelőtt volt egy vitatott Rudolf - Sziráki parti, amelynek végállása vitát váltott ki. Történt ugyanis, hogy a parti végén Rudolf gondolkodási ideje lejárt. Nekem a királyom mellett két lovam maradt meg a táblán. Ekkor történt a vita, hogy fél, háromnegyed, netán egész pont jár-e nekem. Mivel senki nem tudta igazát bebizonyítani, ezért (enyhe tiltakozásom ellenére, mert én legalább háromnegyed pont erejéig jónak tartottam a lovaimat abban az időben!) a zsűri fél-fél pontot ítélt mindkettőnknek, mivel figyelembe vették, hogy Rudolfnak a királya mellett még több figurája is volt! A ló kérdés azóta is sokszor eszembe jut, és már egyedül is, Gados Lászlóval is elemezgettük az állást. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy évekkel ezelőtt hibás döntést hozott a zsűri, ugyanis KÉT LÓ MATTADÓ FIGURA EGY KIRÁLY ELLEN a saját király támogatásával (ezt 99%-ig biztosra mondom, és csak azért nem 100%-ra, mivel egyelőre csak a fejemben van meg a mattadás módja, és a leíráshoz még nem volt elég erőm, ugyanis leírva egy igen bonyolult folyamatábrát kapunk)! Akit érdekel a téma, és érez magában annyi erőt, hogy le is írja a módszert, azt arra kérem, hogy az elemzés kiinduló helyzete a következő legyen: világos király f5, egyik huszár f6, másik huszár e5-ös mezőn álljon, míg az ellenfél királya f9-es mezőn álljon. Sötét tegye meg az első lépést. Az imént megadott felállításra azért van szükség, mivel lehet, hogy többen is elemeznek és így könnyebb lenne az ellenőrzés. Természetesen bármely előzetes állásból létrehozható az előbb említett állás. Eddigi okfejtésem szorosan kapcsolódik a 4. Hexasakk Híradóban megjelent döntetlen változatokhoz. Természetesen, ha még egy futót is számolunk a lovak mellé, abban az esetben még könnyebb is a mattadás. Sziráki László Budapest

Nagy örömmel üdvözlöm a megújult híradónkat, mert ez mindannyiunké, akinek szívügye a hexasakkozás. Sok jó anyagot, hírt, játszmát közölt eddigi számaiban, máris többet, mint elődje. Új lendületet adott sportágunk fejlődésének. A stílusáról szólva szerkesztője megadta az alaphangot, rajtunk múlik, hogyan alakítjuk tovább. A magam részéről támogatom ezt az új, sokaknak kicsit keménynek tűnő hangvételt. Meggyőződésem, hogy csak konkrét, tárgyilagos írásokkal, közlésekkel érhetünk el eredményt, mert ha dolgokat, tényeket egy kicsit is lakkozzunk , lekerekítjük, az már nem az igazság! Építő és jobbító szándékú kritikát általánosságok alapján nem, hanem konkrét dolgok, tények, események tárgyilagos közlése alapján lehet gyakorolni, ezek pedig minden esetben elkerülhetetlenül konkrét személyekhez kapcsolódnak. Az így feltárt problémákat közösen kell megoldanunk, ebben senkit sem szabad magára hagynunk, mert előrelépés csak így lehetséges. Ehhez nyújthat nagy segítséget ez a szókimondó újság. Minél többen írjuk le véleményünket, tesszük közé gondolatainkat, minél többen világítunk meg egy adott problémát, annál közelebb kerülünk annak megoldásához. Azokat csak elítélni tudom, akik megsértődnek, nem rendelik meg az újságot, de azért minden számot elolvasnak! Valamint azokat is, akik hallgatnak és nem élnek ezzel a nyílt, demokratikus lehetőséggel, hogy újságunk hasábjain a köz elé tárják véleményüket, gondolataikat, javaslataikat és nem hajlandók részeseivé válni ennek az alkotó munkának, hexasakk életünk alakításának. Ha másért nem, már akkor is érdemes, ha azzal újabb gondolatokat ébresztenek, írásra késztetnek, ihletnek másokat. Köszönjük Rudolf Lászlónak ezt a nagyszerű újságot, aki időt, fáradságot, családját nem kímélve gigászi feladatot vállalt magára. Nem először, mert ugyanezt tette akkor is, amikor elterjesztette és népszerűsítette Magyarországon ezt a nagyszerű játékot, amely nélkül mindannyian szegényebbek lennénk. Ebben a munkában szerencsékre egy másik társadalmi munkás, Gelencsér Mihály személyében segítőtársra talált, aki önmagát nem kímélve összefogta, szervezte vajúdóban levő hexasakk életünket. Ezért mindannyian köszönettel tartozunk, hiszen nélkülük nem lenne ma Magyarországon hexasakkozás! Meg kell itt még említeni a teljesség igénye nélkül a többi társadalmi munkást: Bede István, Bódor Sándor, Botkó Imre, Buzási József, Deme Lajos, Mányi Béla, Szakállas Gyula, Széles Lajos, Sziráki László, Szokodiné Komlóssy Gyöngyvér stb., akiknek szintén sokat köszönhetünk a hexasakkozás ügyének előbbreviteléért. Mindnyájunk legfőbb feladata most, mint ahogy József Attila írja: "Rendezni végre közös dolgainkat." Vámosi Albert Szekszárd Hexasakk Híradó 1989/5