2008. december 5-én a bányászok védőszentjének "Borbála-napi" ünnepségén Posztumusz díszpolgári címben részesült Dr.Heiczinger János, aki több évtizedig gyógyított a faluban, és megírta annak történetét.
1899 - 1986
Heiczinger János 1899. június 26-án született Tolnanémediben. Szülei elszegényedett földművesek voltak. 1906-ban íratták be a némedi internátusba. Az 1908-as esztendő, változást hozott a család életében. Az eladósodás miatt kilakoltatták őket, és édesanyja szülőhelyére, Simontornyára költöztek.
A harmadik osztályt már itt kezdte el. A hatodik osztályba járó diákra az új tanító felfigyelt. Feltűnt neki a tananyagon túlmenő természetrajz iránti érdeklődése, és felhívta rá a figyelmet az egyházmegye iskola felügyelőinek.
Mindhárom tanára népszármazású értelmiségi volt, ezért elhatározták, hogy a kivételes képességű Jánost tanítják. Beszerezték könyveit, felkészítették a gimnázium első osztályára. Vizsgái eredménye alapján tandíjmentességet és ingyen ebédet és vacsorát kapott. Már csak szálláshelyről és reggeliről kellett gondoskodnia magának. Ezt a gyengébb tanulók korrepetálása révén sikerült. Így jutott el a Gyönki algimnázium 4. osztályáig.
Ez év folyamán elveszíti édesapját, és sógorához költöznek Budapestre. A gimnázium 5. osztályát a Lónyay utcában folyatatta jeles eredménnyel. Kiváló eredményei alapján ismét tandíjmentességet kapott és ingyen könyveket. Az igazgató magántanítványok ajánlásával keresethez is juttatta. Ebben az esztendőben került a kezébe Gaál Mózes regénye, „A kenyér és becsület″ című könyv. Ennek hőse egy árva szegény fiú, az iskolákon átvergődve körorvos lesz. Óriási hatással volt rá ez a regény és elhatározta, hogy követi ezt a példát. Nagy elhatározását tettek követték.
A tanulás és a korrepetálás mellett külön tanulmányokat folytatva pályázatokat nyert ifjúsági lapokban és tanulmányi ösztöndíjat az iskolába.
1918 tavaszán bevonult katonának. Ez év októberében itt érte az őszirózsás forradalom. Mivel korosztályát nem szerelték le, így lehetővé vált az iskolái folytatása. Mivel tiszti vizsgát tett, részt vett a Komárom-Érsekújvár felvidéki hadjáratban. A leszerelése után egy nyomdában kapott újságkihordói állást. Ez évben jelesre érettségizett. 1920-ban megnyílt előtte az egyetem kapuja. Hajnaltól reggelig nyomda, utána az egyetem!
Ennek az életmódnak akkor szakadt vége, amikor megszűnt az újság. A következő években dolgozott, mint villamosvezető a KSZKRT-nál, egy Oktogon téri kávéházban, mint ruhatáros, fűtötte központi fűtéses ház kazánját, címzett sorjegy árusító banknak borítékot, ezrét 3 pengőért, talicskázott szenet dunai uszályból. Mindezek mellett rengeteg tanulás. 1926-ban megkapja az egyetemi végbizonyítványát.
A gyakornokoskodást a pesti klinikákon, kórházakban, ambulanciákon tölti, és 1929-ben kézhez kapja a gyakorlatra jogosító diplomáját. Ebben az esztendőben megváltozott a családi állapota, hiszen elérkezettnek látta az időt a házassághoz. Ebben az évben 1300 pengő adóssággal és mérhetetlen munkakedvvel letelepedett Gyönkön. E köré a kis falu köré 12 puszta tartozott, ahol évente 100-120 gyerek született, de ennek a fele 1 éven belül meghalt.
Ekkor megszervezi az anya és csecsemővédelmet. 3 év munkája alapján ő a várományosa a községi orvosi állásnak. Ám ekkor a pusztákat birtokló gróf, egyben országgyűlési képviselő, Hitler politikai követője lett. Mivel a környék falvaiban lévő kapcsolatait és népszerűségét nem hajlandó a gróf politikai szolgálatába állítani, megakadályozta a jelölését a körorvosi választáson.
1934-ben áttelepednek a Tolna megyei Pálfára. Itt bekapcsolódik az akkor bontakozó zöldkeresztes egészségvédelmi hálózatba.
Gyermekmenhelyeket szervez a Pécsi állami gyermekmenhely igazgatójával. Orvos etikai és egészségpolitikai cikkek jelennek meg a tollából, az orvos szövetségben. 1938-ban kitűnő eredménnyel elvégezte a község orvosi tanfolyamot, és jeles eredménnyel letette a szakvizsgát. 1939-ben, falunkban Bakonycsernyén kapott kinevezést.
A nagy csecsemő elhalálozás leküzdésre megszervezte az egészségvédelmi szolgálatot, Állandó vendége az évenként megrendezésre kerülő zirci orvos napoknak. A zirci tüdőgondozó intézet felavatásakor tartott előadása keretében a mezőgazdasági cselédek nagyfokú gümőkóros fertőzöttsége okai között megjelölte a rossz lakás és bérviszonyokat. Egy hét múlva útnak indult az orosz harctérre. Csak leszerelése után tudta meg, hogy egyik hallgatója a járás nagybirtokosa intézte a behívását.
A felszabadulás után a sajtó akciót indít a falusi bányamunkások élet és munkakörülményeinek megjavítása érdekében. Ennek eredményeképpen megindul a bányászok szállítása, munkaruhát kapnak, zuhanyzók épülnek. 1953-ban miniszteri elismerésben részesült. 1956-ban Bakonycsernyét átcsatolják Fejér megyéhez.
Ekkor a község delegálta a megye tanácsba, ahol megválasztják az egészségügyi és szociális bizottság elnökének. 1957-ben érdemes orvos lett. 1962-ben Munka Érdemérem kitüntetést kapott. Továbbra is publikált a Népszava illetve Népegészségügy hasábjain.
Rengeteg feladata mellett belekezdett évekig tartó munkájába, ami Bakonycsernye történetét ölelte fel 1848-ig. Fáradozása nem volt hiábavaló, könyvét 1974-ben sikerült megjelentetnie.
1972. szeptember 15-én nyugdíjba vonult. 33 éven keresztül szolgálta faluját, amit imádott. Örökre hű maradt hozzá. Sajnos a sors kegyetlen volt hozzá. 1977-ben elszólította mellőle párját és támaszát.
Mindig az élet értelmét és értékét kutatta. Madách szerint „az élet remény, küzdelem, bukás, sírig tartó versenyfutás. Keresni a jót, a szépet, s meg nem találni, hát ez az élet.”
Dr. Heiczinger János 1986. augusztus 5-én adta vissza nemes lelkét a teremtőnek.
Emlékét kegyelettel őrizzük.