Heiczinger János a falu orvosa

Heiczinger János 1899. június 26-án szü­letett Tolnanémediben. Szülei el­sze­génye­dett földművesek voltak. 1906-ban íratták be a némedi interná­tusba. Az 1908-as esz­tendő, változást hozott a család életében. Az eladóso­dás miatt kilakoltatták őket, és édes­anyja szülő­helyére, Simontornyára költöztek.

A harmadik osztályt már itt kezdte el. A hatodik osztályba járó diákra az új tanító fel­figyelt. Feltűnt neki a tan­anyagon túl­menő természetrajz iránti érdeklődése, és felhívta rá a figyelmet az egyházme­gye iskola fel­ügyelőinek.

Mindhárom tanára népszármazású ér­telmi­ségi volt, ezért elhatározták, hogy a kivételes képességű Jánost ta­nítják. Be­szerezték könyveit, felkészí­tették a gim­názium első osztályára. Vizsgái ered­ménye alapján tandíj­mentességet és in­gyen ebédet és va­csorát kapott. Már csak szálláshelyről és reggeliről kellett gondoskodnia ma­gának. Ezt a gyen­gébb tanulók korre­petálása révén sike­rült. Így jutott el a Gyönki algimnázium 4. osztályáig.

Ez év folyamán elveszíti édesapját, és só­gorához költöznek Budapestre. A gimnázium 5. osztályát a Lónyay utcá­ban folyatatta jeles eredménnyel. Ki­váló eredményei alapján is­mét tandíj­mentes­séget kapott és ingyen könyve­ket. Az igazgató magántanítványok ajánlásával keresethez is juttatta. Eb­ben az eszten­dőben került a kezébe Gaál Mózes re­génye, „A kenyér és be­csület″ című könyv. Ennek hőse egy árva szegény fiú, az iskolá­kon átver­gődve körorvos lesz. Óriási hatás­sal volt rá ez a regény és elhatározta, hogy követi ezt a példát. Nagy elhatá­rozását tettek követték.

A tanulás és a korrepetálás mellett kü­lön tanulmányokat folytatva pályá­zatokat nyert ifjúsági lapokban és ta­nulmányi ösztöndíjat az iskolába.

1918 tavaszán bevonult katonának. Ez év októberében itt érte az ősziró­zsás for­rada­lom. Mivel korosztályát nem sze­relték le, így lehetővé vált az iskolái folytatása. Mivel tiszti vizsgát tett, részt vett a Komárom-Érsekújvár felvidéki hadjáratban. A leszerelése után egy nyomdában kapott újságki­hordói állást. Ez évben jelesre érettsé­gizett. 1920-ban meg­nyílt előtte az egyetem kapuja. Haj­naltól reg­gelig nyomda, utána az egye­tem!

Ennek az életmódnak akkor szakadt vége, amikor megszűnt az újság. A kö­vetkező években dolgozott, mint villa­mosvezető a KSZKRT-nál, egy Oktogon téri kávéházban, mint ruhatá­ros, fűtötte központi fűtéses ház ka­zánját, címzett sorjegy árusító bank­nak borítékot, ezrét 3 pengőért, talics­kázott sze­net dunai uszályból. Mind­ezek mellett ren­geteg tanulás. 1926-ban megkapja az egye­temi végbizo­nyítványát.

A gyakornokoskodást a pesti kliniká­kon, kórházakban, ambulanciákon tölti, és 1929-ben kézhez kapja a gya­korlatra jogosító diplomáját. Ebben az esztendő­ben megvál­tozott a családi állapota, hi­szen elérkezett­nek látta az időt a házas­sághoz. Ebben az évben 1300 pengő adóssággal és mérhetet­len munkakedv­vel letelepedett Gyönkön. E köré a kis falu köré 12 puszta tartozott, ahol évente 100-120 gyerek született, de ennek a fele 1 éven belül meghalt.

Ekkor megszervezi az anya és cse­csemő­védelmet. 3 év munkája alapján ő a váromá­nyosa a községi orvosi ál­lás­nak. Ám ekkor a pusztákat birtokló gróf, egyben országgyű­lési képviselő, Hitler politikai követője lett. Mivel a környék falvaiban lévő kapcsolatait és népszerű­ségét nem hajlandó a gróf politi­kai szol­gálatába állítani, megaka­dályozta a je­lölését a körorvosi vá­lasztáson.

1934-ben áttelepednek a Tolna me­gyei Pálfára. Itt bekapcsolódik az ak­kor bonta­kozó zöldkeresztes egész­ségvé­delmi háló­zatba.

Gyermekmenhelyeket szervez a Pé­csi ál­lami gyermekmenhely igazgató­jával. Orvos etikai és egészségpolitikai cikkek jelennek meg a tollából, az or­vos szö­vetségben. 1938-ban kitűnő eredménnyel elvégezte a község or­vosi tanfolyamot, és jeles ered­ménnyel le­tette a szakvizsgát. 1939-ben, fa­lunkban Bakonycsernyén kapott kine­vezést.

A nagy csecsemő elhalálozás leküz­désre megszervezte az egészségvé­delmi szolgá­latot, Állandó vendége az évenként meg­ren­dezésre kerülő zirci or­vos napok­nak. A zirci tüdőgondozó inté­zet fel­avatásakor tartott előadása kere­tében a mezőgazdasági cse­lédek nagyfokú gümőkóros fertőzöttsége okai között megjelölte a rossz lakás és bérvi­szo­nyokat. Egy hét múlva útnak indult az orosz harctérre. Csak lesze­relése után tudta meg, hogy egyik hallgatója a já­rás nagybir­tokosa in­tézte a behívását.

A felszabadulás után a sajtó akciót indít a falusi bányamunkások élet és munka­körül­ményeinek megjavítása érdekében. Ennek eredményeképpen megindul a bányászok szállítása, munkaruhát kap­nak, zuhanyzók épül­nek. 1953-ban mi­niszteri elismerésben részesült. 1956-ban Bakonycsernyét átcsa­tolják Fejér megyéhez.

Ekkor a község delegálta a megye ta­nácsba, ahol megválasztják az egész­ség­ügyi és szociális bizottság elnöké­nek. 1957-ben érdemes orvos lett. 1962-ben Munka Érdemérem ki­tüntetést ka­pott. Továbbra is publikált a Népszava illetve Népegészség­ügy hasábjain.

Rengeteg feladata mellett belekez­dett éve­kig tartó munkájába, ami Bakonycsernye történetét ölelte fel 1848-ig. Fáradozása nem volt hiába­való, könyvét 1974-ben sikerült meg­jelentet­nie.

1972. szeptember 15-én nyugdíjba vo­nult. 33 éven keresztül szolgálta fa­luját, amit imá­dott. Örökre hű maradt hozzá. Sajnos a sors kegyetlen volt hozzá. 1977-ben elszólította mellőle párját és támaszát.

Mindig az élet értelmét és értékét ku­tatta. Madách szerint „az élet re­mény, küzdelem, bukás, sírig tartó versenyfu­tás. Keresni a jót, a szépet, s meg nem találni, hát ez az élet.”

Dr. Heiczinger János 1986. augusz­tus 5-én adta vissza nemes lelkét a te­rem­tőnek.

Emlékét kegyelettel őrizzük.