Ónémet

Képeken XIX. század második feléből származó historizáló bútorok

Az ónémet stílus és a historizmus bútorművészete

Az ónémet (németül: altdeutsch) a 19. század második felében, elsősorban a német nyelvterületeken és az Osztrák–Magyar Monarchiában elterjedt historizáló bútorstílus. Ebben az időszakban a bútorművészet nem gazdagodott teljesen új stíluselemekkel; ehelyett a korábbi korszakok – a román, a gótika, a reneszánsz és a barokk – formavilágához nyúlt vissza. Ezt az összefoglaló irányzatot historizmusnak nevezzük.

A historizmuson belül azokat a bútorokat hívjuk ónémetnek, amelyeken elsősorban a reneszánsz, kisebb mértékben pedig a gótika és a román stílus elemei keverednek. Robusztus, várkastélyszerű felépítményük és gazdag díszítettségük jól elkülöníti őket a korszak más, európai neoreneszánsz vagy neogótikus irányzataitól, valamint az ugyanitt készülő neobarokk bútoroktól.

Fogalmi különbségek

Az elnevezéshez tartozó magyar fogalom szűkebb, de egyértelműbb, mint a német megfelelője. Az altdeutsch Németországban átfogóbb tartalmú: beleértik a klasszicista elemekkel kevert darabokat és a historizmus szinte minden ágát. Gyakran használják rá a Gründerzeit (az alapítók ideje) kifejezést is, ám míg a magyar szóhasználatban az ónémet elhatárolódik a neobarokk és neorokokó irányzatoktól, addig a Gründerzeit ezeket is magában foglalja. A korszak képét az egyes stílusokat hűen másoló neostílusok mellett a formákat szabadon ötvöző eklektika határozta meg.

Formavilág és szerkezet

Míg az olasz és francia bútorokon a kecsesebb alapformák és a barokk-rokokó díszítések dominálnak, a német és osztrák (így a magyar) területeken a súlyosabb, férfiasabb reneszánsz és gótikus jegyek váltak meghatározóvá. Az ónémet bútor az eklektika iskolapéldája: nem ritka, hogy egy alapvetően reneszánsz szerkezetű szék támláját barokk faragás koronázza, ülőfelületét pedig biedermeier mintás kárpittal vonják be.

Jellemzői:

Alapforma: Egyszerű téglatest, amelyet hangsúlyos párkányok tagolnak.

Díszítés: Mozgalmas, néha zsúfolt fafaragások, esztergált oszlopok, dúsan faragott oszlopfők és a párkányokon végigfutó díszes korlátok (balusztrádok).

Karakter: Testesség és tekintélyt parancsoló megjelenés. Nem a mai értelemben vett ergonomikus kényelmet, hanem a tulajdonos módosságát és társadalmi rangját hivatottak demonstrálni. A székek és fotelek merev háttámlája nem a baráti ellazulást, hanem a formális, ünnepélyes tartást szolgálta.

Anyaghasználat és tartósság

Alapanyaguk jellemzően tömör tölgyfa, esetenként tölgyfa furnér; a diófa használata ebben a stílusban ritkább. A máig fennmaradt darabok kitűnő állapota a kiváló anyagválasztásnak és a precíz asztalosmunkának köszönhető. Megfelelő, száraz és szellős helyen tárolva ezek a több mint százéves bútorok szinte egyáltalán nem korhadnak. A korabeli vastag furnér technológiája is rendkívül tartós: a későbbi korok vékonyabb borításaival ellentétben ezek ritkán válnak le vagy foszlanak el.

A "parasztbútor" és a népi ónémet

Az ónémet bútorok mintájára, de egyszerűbb kivitelben és kevésbé nemes fából (például fenyőből) készült darabokat a köznyelv gyakran parasztbútornak nevezi. Míg a tölgy és dió reprezentatív darabok sellak politúrt kaptak, az egyszerűbb fenyőbútorokat jellegzetes méhviaszos eljárással kezelték. Vidéki asztalosok egészen a második világháború utánig készítettek ilyen jellegű berendezési tárgyakat, amelyek ma a rusztikus és romantikus lakberendezés kedvelt kellékei.

Magyarországi vonatkozások

A magyar bútorművészet formavilágát a 19. században – politikai és gazdasági kötődéseink révén – elsősorban az osztrák és német minták alakították. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a polgárosodás és az építkezési hullám fellendítette a hazai asztalosságot. Ez az oka annak, hogy a hazai antikváriumok és hagyatékok kínálatában ma is kiemelkedően magas az ónémet bútorok aránya. Ez a stílus Közép-Európa sajátja: angol vagy olasz területeken az ónémetre jellemző robusztus ornamentika ebben a formában nem lelhető fel.

Az ónémet bútorok ma is számos helyen megtekinthetők Magyarországon, legyen szó állandó múzeumi gyűjteményekről, korhűen berendezett kastélyokról vagy kereskedelmi galériákról.

Múzeumok és állandó kiállítások

Nagytétényi Kastélymúzeum (Iparművészeti Múzeum bútorkiállítása): Ez az ország legjelentősebb bútorművészeti gyűjteménye. Bár a fő kiállítás a gótikától a biedermeierig tart, a kastély berendezése és az Iparművészeti Múzeum raktárkészlete számos ónémet és historizáló darabot is őriz.

Magyar Nemzeti Múzeum: A Történeti Tár Bútor-berendezés gyűjteménye jelentős darabokat őriz a 19. század második feléből, amelyek a magyar polgári és nemesi otthonok berendezését reprezentálják.

Nádasdy- kastély (Nádasdladány): A historizmus jegyében épült és látogatható neogótikus kastély szobái korhű, eredeti bútorokkal és rekonstrukciókkal vannak berendezve, amelyek kiválóan szemléltetik az ónémet stílusra jellemző robusztus, ünnepélyes atmoszférát. 

Forrás megjegyzés: Az ónémet stílus részletes formai elemzését Rádli Róbert munkája alapján foglaltuk össze, amely a Google bútorstílusok oldalán érhető el.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép

Historizáló bútorstílusok, ónémet