Élőhelye

Vörösfenyő erdő

        A többi fenyőféléhez hasonlóan tipikusan az északi féltekére jellemző nemzetség, így az eurázsiai–északamerikai flóraterület egyik meghatározó növénye

        Magyarországon csak szórványosan található meg, de termőterületét hazánkban is folyamatosan növelik. Európában főleg a hegyvidéki és átmeneti alpesi övezetekben a legelterjedtebb, mivel fénykedvelő, és alkalmazkodott a kontinentális klímához, kedveli a friss, nem túlzottan nedves talajt, és bírja a kemény fagyokat is. Főleg a Középső-Alpokban, a felső erdőhatáron nő, de megtalálható a Magas- Tátrában és a Keleti- Kárpátokban, vagy a Lengyel- alföldön is. 

        Közismerten ellenálló, amely emellett nagyon jól tűri a hideget. Egyike azoknak a fafajtáknak, amelyek a távoli északon is nőnek. A faj megtalálható a tajgán is, a Kanada és Szibéria nagy részét fedő északi erdőségekben. Hasonlóan ellenálló, mint a szintén itt élő nyírfa. A vörösfenyő képes a leghidegebb időszakokat is elviselni, akár a mínusz 70 fokot is.

        Feldolgozás szempontjából rendkívül fontos a származás helye: a faanyag szövetszerkezete erősebb, ha hidegebb éghajlatról származik a fa. A legértékesebb vörösfenyő Szibériából, esetleg Skandináviából érkezik hazánkba. Az Alpok, Kárpátok országaiból származó vörösfenyő minősége is elkerüli a hazai termelésűt.