17.

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.

A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.

A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

- Jó éjszakát! - mondta a kis herceg, csak úgy találomra.

- Jó éjszakát! - felelte a kígyó.

- Melyik bolygóra estem? - kérdezte a kis herceg.

- A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.

- Ó... Hát senki sincs a Földön?

- Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.

A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.

- Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!

- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?

- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.

- Hajaj! - mondta a kígyó.

És sokáig hallgattak.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

A kis herceg hosszasan szemügyre vette.

- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...

- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.

A kis herceg elmosolyodott.

- Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.

- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.

Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.

- Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.

A kis herceg nem felelt.

- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...

- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?

- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.

És hallgattak utána tovább.