Hajdújárási Könyveskuckó
A Könyveskuckó felületén a hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak írásai és olvasmányélményei jelennek meg.
Szerkesztő: Schell Klára tanárnő
Megérkezett...
Hallom már! Biztos te is hallod! Jön, már itt is van, körbeölel jeges karjaival, s dúdol. Dúdol és te is hallod, én is hallom, velünk hallja az egész világ, együtt kezdünk énekbe Vele. Szavalunk, énekelünk, kinek mi esik jól.. És ő is velünk tart, tarts velünk Te is!
Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.
Radnóti verse dalolva az égbe száll, útközben apró fehér sapkás kis fickókkal találkozik, kik szintén dalolnak, bár ezt senki sem hallhatja, túl picik ahhoz, hogy bárki hallja a szavukat, s én mégis hallom, mert érzem, hogy szólnak. Velünk, hozzánk emberekhez. Lehetsz bármekkora, most te is dalolsz, ha más nem is érzi, én érzem, s itt vagyok veled. De ne hidd, hogy egyedül vagyok ám, társaim is vannak. Úgy van! Társaim, társaid, mert te is ugyan úgy hallhatod velünk bárki szavát, ha halk, ha hangos.
Haha! Most megfogtalak! Karácsony közeledtével ugye, hogy mindent jobban érzel? Tudom, már te is hallasz mindenkit, ki hozzánk szól. Ne aggódj semmit, hiszen ez jót jelent, máris sokkal könnyebb minden. Habár azért az ellenőrzők, meg a felelések… Neem! Így valóban minden sokkal könnyebb. Könnyebb, s ezt te is érzed, mindenki érzi.
Elhalkul a dal, a szavalat. Mi lett most vajon? Szenteste van, s ekkor megnyugszunk. Már tudjuk, hogy itt van, biztosra tudjuk, nem szabadulunk a gondolattól. Fejvesztve rohan közénk, immár teljes alakjában hóbafagyott levéllel, hideg szellővel, és megannyi boldogsággal díszítve, hozva a fényt a megfagyott őznyomokba, fák feketéllő törzsére, de leginkább a mi szívünkbe.
Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.
Boja Boglárka
Zelk Zoltán: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!
SCI-FI
Élet szupererővel
Akár azt is mondhatnám, hogy minden a véletlen műve, de talán hazudnék, talán csak fikció az egész, s nekem mégis oly annyira valóságos, szinte már kézzel fogható.
Csak ülök a parton, nézek ki a fejemből. Nézek ki a fejemből, miközben újra és újra visszajátszok mindent, érdekes módon az összes megtörtént esemény ugyanolyan fényesen és élethűen él még a szemeim előtt.
Egy lépést tettem meg a nagy diófa mellől ellépve. Már tudtam mit kell tennem, az ösztöneimben aktívan működött minden, mintha mindig is ezt csináltam volna. Behunytam a szemeim, magam elé képzeltem hogy repülök, de nem úgy, mint a madarak. Én a térben repültem, a dimenziók között, felülmúlhatatlan érzés volt, bármikor újra és újra átélném, és ugyanazzal az élvezettel szárnyalnék. Ha el tud bárki képzelni egy feketelyukat, talán ahhoz tudnám hasonlítani, esetleg ahhoz, mikor egy álomban csak zuhanunk a semmibe, mégis képesek vagyunk irányítani minden egyes mozdulatunkat, gondolatunkat.
Megérkeztem. Hogy hova? Nem mindegy?
Nem! Nem mindegy! - szólt.
Hangosan is kimondtam volna?
Nem, nem és nem! Nem mondtál ki semmit hangosan!
Kérdezzem meg ki szólt? De hisz tudja mit gondolok, tudhatja azt is mit érzek? Érzi ezt a csodás, felszabadító érzést? A pillangókat a gyomromban? Mert ember legyen a talpán, aki még átéli ugyanezt!
-Jobb ha nem kérdezel! Én! Engem érzel, képzeld! Én vagyok ott veled mindig! Éjjel-nappal veled vagyok és egyedül ma értékeltél! Tudod milyen az, mikor a gondolataid magad ellen fordulnak? Mikor nem vagy képes értékelni a saját belső értékeidet, akik nélkül még lélegezni sem tudnál? Ezt kell érezned?!
Hirtelen maró bűntudat áramlott szét a testemben, a lábujjaim is attól bizseregtek. Borzasztóan haragudtam magamra, tudtam, hogy megérdemlem, viszont nem tudtam miért érdemlem meg. Vagy mégis? Érzem, így kell lennie! Tudom már! Önző és naiv vagyok, amiért a legkisebb értékeimet sem tudom szem előtt tartani, nem értékelem őket eléggé! Megőrültem volna? Azt hiszem a mielőbb mintha a saját gondolataimmal folytattam volna beszélgetést. Egyértelműen bolond vagyok! De mások nem veszekednek önmagukkal? Nem vívnak harcot? Egyáltalán miért van ennyi kérdésem?
Újra a diófa mellett állok, immár teljesen magabiztosan, tiszta gondolatokkal és lelkiismerettel. Hiszen az előbb még haragudtam magamra! Ez biztosan valami belső erő, természetes energia, ami belülről áramlik és bármikor hagyja, hogy önostromolást végezzek a saját gondolatdimenziómban. Ez nagyon idegesítő és haszontalan emberi tulajdonság, mindig csak rombolunk, akár saját magunkban is, és nem vagyunk képesek számolni a következményekkel, nem mérjük a határokat. Ha mindenki képes lenne rá, hogy belépjen a gondolatdimenziójába, beszélgessen a gondolataival, rosszabb esetben össze is vesszen velük, máris előrébb jutnánk, nem lennénk ilyen negatív hatással az életünkre, vagy mások életére.
Most tűnt csak fel, beismertem, vagyis beismerték a gondolataim, biztosan velük veszekedtem.
Egy part, egy fa, kevés "szupererő", de leginkább én, önmagam, így ahogy vagyok, és máris megoldottam egy átértékelési problémát. Mennyire gyűlölök emberként egy pusztító világban, pusztító elmével, romboló hatások között nyugodtan élni!
Boja Boglárka
GALAKTIKUS ŰRVADÁSZAT
Év: 2030
Helyszín: Mars bolygó - New Mexikó
Naplemente van. A luxusvilla ablakán megcsillan a vörös fény, amely nem világít be a hálószobába, ahol Tamás ül a gép előtt, és a letöltést várja. A másik monitoron egy CS:GO meccs megy éppen, a füstöt vágni lehet. A szobában kupi, az el nem szívott cigaretta ott füstölög Tamás mellett.
A monitorok fölött egy trehányul bekalapált szögön egy vörös égősor lóg, ami a lámpa szerepét hivatott betölteni a szobában. Egyszer csak sípolás hallatszik, és villogni kezd az elfeledett Firestorm-os vészlámpa, amely azt jelzi, hogy érkezik a föld alá vezető lift.
Basszus elkésem a liftet!!! - Tamás éppen, hogy csak beért a liftbe, de nem teljesen, a csuklyát odacsípte a liftajtó.
Jaj de jó....na mindegy, remélem nincs tűzjelző a liftben… - Tomi rágyújtott, csak azzal nem volt tisztában, hogy a liftben van tűzjelző. A tűzjelző csilingelt, és ömlött belőle a víz.
Na! Szuper...
A lift ajtaja pár másodperc múlva kinyílt, ezzel elengedve a fiú ruháját, az ajtó előtt egy személyzeti robot állt egy poroltóval a kezében.
Kérem uram álljon félre, hogy elolthassam a tüzet! - szólt a robot.
Talán vak vagy?Nincs itt semmiféle tűz!
Kérem uram álljon félre, hogy elolthassam a tüzet! - szólt ismét gépiesen.
Tamás félreállt az útból, és elindult a főcsarnok felé.
A folyosó üres volt, a kék szőnyegen menetelve beért a csarnokba, ahol több száz tudós dolgozott a gépeken, az óriás képernyőn a felszabadítottnak vélt Alfa 2 nevű bolygó látszott, és az onnan érkező rádiós és mágneses jeleket sugározta. Egyszer csak egy másik, az előbbinél normálisabb személyzeti robot megkérdezte Tamástól hova tart:
Elnézést uram, azt hiszem tudom hova kell mennie, a folyosó végén forduljon balra, és a 4-es teremben vannak a társai.
Tamás megköszönte az útbaigazítást, majd elindult a megadott útvonalon, és egy percen belül a 4-es terem ajtaja előtt találta magát. Egy mély lélegzetvétel után megtekerte a kilincset, és belépett a terembe. A többiek már várták, azaz Balázs a villámvarázsló, Edmond a katona, Filip a sötét mágus, Csorba a ninja, Ádám a mérnök és Ré a kapitány.
Kérlek foglalj helyet Csorbi mellett - szólt Ré kapitány.
Tamás lassú léptekkel elérte a székét, majd leült.
És...miért is vagyunk itt? - érdeklődött Tomi.
Biztos láttad az Alfa 2-t a főcsarnokban, nos hát van vele egy kis probléma. Morisz életben van, és egy bolygón pusztító sugarat építtet a rabszolgáival.
Dehát ez lehetetlen, hiszen én magam végeztem vele 10 évvel ezelőtt, nem lehet életben!
Pedig életben van, és erősebb mint valaha, az egész bolygót rabigába hajtotta, a hadserege óriási, nehéz lesz legyőzni, de nem lehetetlen… - komolyodott el Ré kapitány. - Viszont nehéz lesz megközelíteni a bolygót a Titánnal, ezért Ádám újonnan tervezett űrhajójával, a Lopakodóval fogunk leszállni.
Mi lesz az első dolgunk? - kérdezte Filip.
Először is lemegyünk a laboratóriumba, és felélesztjük, vagyis megpróbáljuk feléleszteni az apámat, Anubiszt - állt fel Ré a székéből.
A beszélgetés befejezése után, a csapat elindult a laboratórium felé.
Leérve János professzorral találkoztak, aki elindítja a reinkarnációs gépet.
A reinkarnációs folyamat kezdődik! A testet ki kell olvasztan! Az nagyjából 15 perc lesz - magyarázta János.
A várakozás közben a csapat lövésekre és ordibálásra lesz figyelmes, majd abban a pillanatban a fények kialszanak. Egyszer-egyszer megvillanak a lámpák, majd egy Animus katona betöri az ajtót, és tüzet nyit a csapatra.
Az első pár golyó célpontot tévesztett, viszont az egyik eltalálta a professzor szívét, aki azonnal meghalt. Filip sötétségpajzsot hozott létre a csapat védelmére. A katona kifogyott a töltényből, és újratöltés közben Balázs egy végzetes áramütéssel végzett vele. A katona fegyverét elejtve kicsit füstölögve letérdelt, majd oldalra bukott. A labor fémlépcsőin felszaladva Edmond felvette a sült katona fegyverét, és elejtett tárát, Tamás kezében az Egyetlen nevezetű kard jelent meg, Ádám átváltott binális formájába, melyben élőlényeket volt képes megszállni, Balázs izzította az elektromos energiát a kezei között, Csorba egykezű katanáit elővéve megpörgette azokat. A csapat kifelé menetelt a létesítményből, viszont az Animusz katonáival találták szembe magukat. Balázs rögtön árammal hatástalanította a katonák nagy részét, viszont még így is maradtak elegen, és lőni kezdtek. Ekkor Filip, sötétségpajzsot hozott létre, hogy ismét megvédje veszélyben lévő társait. Ádám megszállt egy katonát, és annak gránátjából kihúzta a biztosító szöget, ezzel felrobbantva az összes maradék katonát. A robbanás után Ádám újra a pajzs túlsó felén volt. Filip pajzsa szétfoszlott, és a csapat a hangár felé vette az irányt. A folyosókon emberek holttestei fetrengtek, köztük a robotok nyekeregtek. A hangár ajtaja előtt két katona állt, és próbálta kinyitni azt. Csorba a katanáit visszatette a tokjukba, és lassan megközelítette a két katonát. Amikor odaért, elkapta az egyik nyakát, majd egy határozott mozdulattal kitörte azt, viszont a másik felfigyelt erre, és már emelte is a fegyverét, de ebben a pillanatban Edmond egy golyót repített az Animusz katona fejébe. A csapat kinyitotta a hangár ajtaját, amely nyikorogva és csikorogva lassan kinyílt. A fémlépcsőn lemenetelve egyből a Titánnal találták szembe magukat. Az űrhajó egy liften állt, ami egyenesen a felszínre vezetett. A csapat beszállt a hajóba, és elindította felfelé a liftet. A füves területnek álcázott fémajtó kinyílt, és a hajó már a felszínen is volt, a még be nem épített üres réten. Viszont arra nem gondoltak, hogy a felszínen egy egész hadsereg lesz. Kiszálltak a hajóból, csak Ádám maradt bent, a többiek felmérték a terepet. Több ezer katona volt a mezőn, és számuk egyre gyarapodott a teleportnak köszönhetően, a katonák mögött két rakétakilövő ágyú is volt, így hát menekülésre semmi esély, harcolniuk kell. A kapitány már fel is kiáltott:
Célozz!
Majd pár másodperc múlva hallotuk a végső parancsot:
Tűz!!!
Mivel Filip kifogyott a varázserejéből, ezért a csapatnak semmi védelme sem maradt, az egyetlen esély a túlélésre, ha visszaengedik a liftet, de addig valakinek harcolnia kell. Végül Tamás és Csorba elkezdtek az ellenséges csapatok felé rohanni, amíg a többiek le nem értek a lifttel. Néha kaptak egy-két golyót, viszont amikor odaértek a sereghez, simán csak végigmentek rajtuk. Mikor a hadak mögött megálltak, mindenki kettőbe szakadt, mint egy elfelezett papírlap, az Animusz katonáival és azoknak vérével volt tele az egész rét, viszont nem mindenki halt meg, egy démon szamuráj túlélte.
Látod ezt? Ez valahogy túlélte a vagdosást - mondta Tamás.
Látom...de már nem sokáig fog élni! - azzal Csorbi elővette a vértől csöpögő katanáit, és nagy sebességgel futni kezdett a démon szamuráj felé. A démon pontosan tudta mit csinál, amikor Csorba odaért elé, a kardját egyenesen Csorba gyomrába szúrta. Csorba nyögött egyet, majd lezuhant a földre, egyre nehezebben lélegzett, ezért levette a maszkját. Tamás látta, hogy társa a földön fekszik.
Csorba!!! - kiáltott fel fájdalmasan a fiú.
Szeme világítani kezdett, hangja elmélyült, és hatalmas sebességgel a Démon felé vette az irányt. Támadás előtt felugrott, majd onnan lecsapott, és ketté vágta a gyilkos démont, aki két felé esett szét. A démon legyőzése után Tamás leguggolt Csorba mellé, aki már eddigre kivérzett, pupillája tág volt, már alig látszott az írisze, eddigi égett vörös bőre elsápadt, a szájából folyó vér megállt, és már nem folyt tovább. A lelkét megmenteni túl késő lett volna.
II. Rész
Tamás felhívta a többieket a megrázó hírrel, aztán szép lassan elballagott a már fent lévő Titánhoz. A többiek már várták, a hajó hajtóművei már indultak is miután Tamás beszállt. A hajóban csend volt, senki sem beszélt senkivel, mindenki csendben ült a székében, és várta a hiperugrást.
Készüljetek a hiperugrásra! 3,2,1! Indul!!! - utasított Ádám.
A hajó fénysebességgel elindult Bogi és Dóri lakhelyére, a Kepler-452b felé. Nagyjából 3 percnyi folyamatos hiperugrás után, megérkeztek a bolygóhoz. A teleport már összeköttetésben volt a lentivel, már le lehetett teleportálni. A leteleportálásra Tamás és Edmond jelentkezett. A teleportba beállva bizsergető érzés fogta el őket, majd egy fekete kép után már a bolygón is találták magukat. Megmondták nekik, hogy a raktárház, ahol a lányok élnek, közvetlen a teleport előtt van. A fiúk azonnal elindultak az előttük lévő épületbe. Az ajtót kinyitva egy kis takaros nappalival találták szemben magukat, a másik szobában már kicsit megrázóbb látvány fogadta őket, Bogi éppen egy testet boncolt.
Óh! Sziasztok mi szél hozott errefelé benneteket? - nézett fel Bogi, egy jókora béldarabot húzva ki a szegény fickó testéből, ami elég gusztustalan hangot adott ki.
Velünk kéne jönnöd! El kelne a segítséged, illetve segítségetek az Alfa 2-n.
Ja, tényleg már hallottam a hírt…
Akkor velünk jössz?
Hát persze, majd hozok magamnak néhány boncolni való hullát, vagyis akarom mondani, igen, persze....hehehe....
Dóri merre van? -kérdezte Edmond.
Alszik, altatót adtam neki, mert nem bírt elaludni a sok kávétól, amit ivott...
Bogi elvezette a fiúkat Dóri szobája elé.
Vigyázzatok, néha pisztollyal a párnája alatt alszik!
A fiúk lassan benyitottak Dórihoz, aki látszólag még mindig aludt, amikor becsukták az ajtót, Dóri előrántotta a fegyverét, és lőtt egyet, pont Edmond feje fölé.
Sziasztok! De rég nem láttalak titeket! Miért jöttetek? - szólalt meg Dóri vigyorogva. Edmond éppen csak megszólalt volna, mikor Dóri félbeszakította:
Várj! Tudom, az Alfa 2 miatt...ugye?
Igen! Indulhatunk? - nyögte ki Edmod.
Persze csak felöltözök. De addig menjetek már ki!
A két fiú kiment a szobából. Egy-két perc múlva Dóri már jött is.
Na induljunk!
Miután kiértek az utcára, Bogi megkérdezte:
A hullámmal mi lesz?
Most komolyan ez a legnagyobb problémád?
Nem, csak... á mindegy.
A csapat visszateleportált az űrhajóra, majd leültek és indultak a végső állomás felé az Alfa 2-höz.
Hiperugrásra keszülj! És indul!- szólt Ádám szigorúan.
Az előzőnél ez már egy kicsit hosszabb út volt, viszont elérték a bolygót.
Miután megállt a Titán, a csapat átsétált a mini hangárba, ahol a Lopakodó már készen állt a bevetésre. Beszállás után a hajó teljesen tele lett. A Titán ajtaja lassan nyílni kezdett, majd amikor teljesen kinyílt, a Lopakodó kisuhant rajta. Amikor már eléggé megközelítették a bolygót, akkor bekapcsolták a láthatatlanság üzemmódot, melyben a hajó nem látszott a radarokon, és nem küldött rádiójeleket sem. A csapat egyből a Haláltorony mellé állt.
Dóri kiszállt, majd egy hordozható atombombát tett a torony oldalára. Az egész csapat kiszállt, mikor meglátták Moriszt közeledni, de már nem csontváz volt, mint korábban, hanem hanem hús-vér ember.
-Lám-lám! Csak eljöttetek, valahogy gondoltam, hogy a toronyépítés hírére ide fogtok jönni. Jól belesétáltatok a csapdámba! - Morisz felemelte a kezét, hat jól felfegyverzett Animusz katona körbevette a csapatot.
- Csak arra nem gondoltál, hogy egy atombombát teszek a tornyod oldalába - nézett vele farkasszemet Dóri.
- Hogy mit csináltál? - hördült fel Morisz megragadva Dóri nyakát, majd megkérdezte:
- Mikor robban?
- 5 perc múlva.
- Ré! Készen van a töltés! - Bogi táskája szikrázott és a gyógypuskája csövéből furcsa köd jött ki.
- Miféle töltésről beszélsz? - morult fel Morisz.
- Ahhoz semmi közöd! - mondta Ré, és tekintetével Ádámot követte, aki lelőtte a katonákat.
- A robbanásig 2 perc van hátra - szólalt meg a bomba időzítője.
Morisz bedühödött és rátámadt Rére.
Menjetek! - utasította a többieket Ré. - Bogi maradj itt, készítsd a töltést!
A többiek elfutottak, Bogi pedig beindította a töltést, a bomba elkezdett 10-től visszaszámolni. A töltés elindítása után Bogi Ré felé fordította a gyógypuskáját, és ők ketten vörössé változtak, a szemük narancssárgán világított. Ré a telepatikus képességével rabul ejtette Moriszt, és a bomba felrobbanásáig el sem engedte.
Mindkettőnket megölsz te idióta! - sikoltotta Morisz.
-Nem, mi nem fogunk meghalni, csak te! - mondta Ré határozottan.
A bomba egy hosszút pittyent, majd felrobbant. Morisz hamuvá égett, majd a lökéshullám szétszórta hamvait.
Ki kell jutnunk innen!!! A töltésből 5% maradt! - szólt sürgetően Bogi.
Ok, induljunk!!!
Nehéz léptekkel kijutottak a gombafelhőből, majd a Vörös fény villogni kezdett, és egy elektronikus hanghoz hasonló zajt adott ki, majd eltűnt.
Ré és Bogi lassan a Lopakodó felé sétáltak, majd beszálltak, és leültek a székükbe.
Húzzunk el innen! - nézett Ré Bogira.
A hajtómű elindult, majd az űrhajó elszáguldott egyenesen a csillagok közé.
Ózsvár Tamás
Élet a jövőben
Ma 2035. június 30-a van. A koronavírus miatt már csak 4 milliárd ember maradt a Földön, de ha pozitívan akarunk gondolkodni, akkor nézzük azt, hogy legalább helyreállt a föld ökoszisztémája.
A családtagjaim csodák folytán túlélték az ötvenhetedik hullámot, és a tizenkilencedik mutálódását is a vírusnak. Viszont a barátaimat elveszítettem, és már osztálytalálkozót sem tudnánk szervezni, mert nem lenne kikkel. Egy héttel ezelőtt sikerült lediplomálnom, orvos lettem, de már bánom, hogy ezt az utat választottam. Hiába lettem ortopéd doki, mert aki letette a doktorit, köteles a koronavírussal fertőzöttekkel foglalkozni, akiket minden ország saját fővárosába, ez esetben engem és a szerbiai betegeket Belgrádban helyeztek el. Mielőtt munkába álltam volna, egy furcsa dolog történt velem, ami teljesen más látásmódot adott nekem: a korlátozásoknak megfelelően 9 órakor és 6 maszkban elmentem a boltba, hogy bevásároljak az ebédhez. Útközben azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább, mert sok évvel ezelőtt direkt azért mentem az ortopéd pályára, hogy távol maradhassak a vírustól. Azzal sikerült nyugtatni magamat, hogy az egészségügyesek és a közeli családtagjaik ingyenesen megkaphatják a Covid elleni oltóanyagot, de aztán mindig eszembe jutott, hogy egyik oltóanyag sem normális, és használható. Annyira másra koncentráltam, hogy nem néztem szét az úton, és majdnem elütött egy autó. Itt a hangsúly a majdnemen van, hiszen az utolsó pillanatban valaki megrántotta a vállamat, de amikor körbenéztem, nem láttam senkit. És nem ez volt az első eset. Egyszer a lépcsőn csúsztam meg, akkor is valami az utolsó pillanatban visszafogta az esést… nem tudtam mire vélni, de már kezdem azt hinni, hogy ez valami isteni jel. Annak tudatában, hogy a következő héten már elhelyeznek a kórházban, méghozzá koronások közé, elkezdtem reménykedni, hogy Isten tényleg vigyáz rám, és ez adta azt a bizonyos motivációt, hogy oka van annak, hogy én az egészségügybe kerültem. A következő három hónapban a fertőző osztályra kaptam beosztást. Szerencsére ebben az időszakban nem kaptam el a vírust. Mivel három hónap nem rövid idő, sikerült megfigyelnem, hogy azok a betegek, forrócsokit fogyasztottak, gyorsan felépülnek, negatív lesz a koronavírus tesztjük is, és ez által hazamehetnek. Ezt jelentettem az ápolótársaimnak, és elkezdtünk mindenkinek minden étkezéshez adni egy-egy pohár forrócsokit. Ezek során egyre jobban kiürült a kórház Covid részlege, és egy hónapba telt, mire Szerbia teljesen Koronavírustól mentes lett. Ezek után minden más ország is átvette ezt az érdekes gyógyítási módszert.
Végül nekem köszönhetően megmenekült az emberiség, és megkaptam a Nobel-díjat. Ki gondolta, hogy ilyen egyszerű a megoldás.
Körmöci Nóra
Szupererővel az élet
Hétfő van, a hét napjai közül a legrosszabb. Nehezen kelek fel, iskolába kell menni, de nincs kedvem.
Megyek reggelizni, de a kések az edényszárítón vannak, még mindig vizesek. Ezért dúdolni kezdek, és egy kést készítek a hangommal, így szeletelem fel a kenyeret. Indulok az iskolába, felrepülök a magasba, és zuhanórepülésben gyorsan a suli udvarában landolok. Elsétál előttem Tamás és mérgesen odaveti:
-Szép landolás! Te eszement! Majdnem kilapítottál.
-B-bocs!- felelek rá.
-Van is mit!
Na már megint jól kezdődik a napom, gondolom magamban, ezután becsengetnek. Mikor bemegyek, akkor jut eszembe, hogy ma ellenőrzőt írunk matekból, én meg elfelejtettem. Próbáltam az órák előtt elolvasni azokat a tananyagokat, amelyek benne lesznek az ellenőrzőben, persze 1-est kapok. Ah, de jó! A nagy szüneten a 8-os Roli meg elgáncsol.
-Ebből elég!
Az égbe szárnyalok, és kardot rántok.
-Elegem van abból, hogy mindenki átlép rajtam, és hogy nem vesznek észre, csak ha valami rosszat teszek. Elegem van abból, hogy mindenki szellemnek lát! Most itt az én időm!
A kardommal a földre suhintok, és minden romba dől. Körülöttem mindenki halott, megijedek a hatalmas erőmtől.
Felébredek... ez csak egy rossz álom, állapítom meg megkönnyebülten, mindenki életben van. Jó lenne, ha lenne szupererőm, de jóra használnám.
Márkus Helga
JANCSI SZTORI
Eltűnt Jancsi, a falu pásztora
Egy kis alföldi faluban történt az eset, hogy Kukorica János míg kedvesével múlatta az időt a patakparton, addig szétszéledt a gondjaira bízott nyáj. Jancsi odahaza összeveszett nevelőapjával, mert szélnek eresztette a nyájat. Elkergette otthonról a legényt, így aztán az elbúcsúzott kedvesétől, Iluskától, és eltűnt a semmibe. Próbáltunk kérdezősködni, a nyomára akadni Jancsinak:
Riporter: Jó napot! Hallott-e valamit Jánosról?
Iluska: Ó, igen, én vagyok a szerelme. A nevelőapja elzavarta a háztól.
( a háttérből valaki beszól, a Mostoha: Nyomás dolgozni!)
Riporter: Viszlát!
Iluska: Viszlát!
Riporter: Elnézést, maga Jancsi nevelőapja?
Gazda: Igen.
Riporter: Miért kergette el a fiút?
Gazda: Mérges voltam rá, nem vigyázott a nyájra, a fele elkóborolt. Haragra gerjedtem és elzavartam itthonról. Hogy merre jár, senki sem tudja.
Riporter: Köszönöm az információt!
Még most is keresik Jancsit nagy erőkkel.
Bellér Ákos
Oda a nyáj
Jancsi miközben Iluskának udvarolt, a rábízott nyáj fele elveszett.
Búsúlt, kereste mindenhol hasztalan. Hazament a megmaradt nyájjal.
Szomorúan ballagva hazafelé, Jancsi ezt gondolta: "gazduramnak úgyis rossz csillagzatja".
Riporter: Jó napot Jancsi! Elveszteni egy nyáj felét nagy csapás! Mire számít odahaza?
Jancsi: Háát.... Nem tudom, hogy mit fog szólni gazduram.
Mikor Jancsi a gazda háza elé ért, ezt mondta neki: - Elveszett a nyáj...
A gazdája megpödörte bajuszát és így szólt: - Ne bolondozz itt nekem, a tréfát nem értem!!!!
Dobó Beretka Noel
Jancsi leszámol a zsiványokkal
A napokban hírt adtunk arról, hogy Jancsi juhászt elkergette a gazdája, mert a nyáj fele odaveszett. Ekkor János elbúcsúzott mátkájától, Iluskától és világgá ment.
Az este egy sötét erdőben érte, ahol egy zsiványtanyára bukkant. A rablógyilkosok éppen a rabolt zsákmányon osztozkodtak. Megfenyegették Jancsit, hogy megölik, de látva bátorságát és vakmerőségét, bevették maguk közé. Úgy tett mintha beállna közéjük, aztán mikor az esti mulatozás után a zsiványok beborozva elaludtak, rájuk gyújtotta a házat. A temérdek arany láttán, Jancsi kissé megingott, de meggondolta magát, mert a pénzhez vér tapadt. Iluskával nem lehetnek boldogok ezekkel a kincsekkel.
Így aztán János folytatta útját.
Bödő Balázs
JANCSI SZTORI
Magyar huszárok Franciaországban
Amikor Jancsi és a huszárok elmentek Franciaországba, megszabadítani a franciákat a törököktől, utánajártam a történéseknek a helyszínen.
Nagyon félt mindenki, hogy mi fog történni, de Jancsi és a huszárok épségben visszatértek. A csatát nem láttam, de egy huszárral összefutottam. Feltettem neki néhány kérdést és kedvesen válaszolt.
Riporter (én): Mi történt, hogy folyt le a csata?
Huszár: Azt hittük nehéz lesz, de jól forgattuk a kardot... nem volt gyerekség ez a megrohanás, izzadott a török véres verítéket, tőle a zöld mező vörös tengerré lett. Jancsi huszár a török basát kettéhasította. Látva a vezérük elestét a törökök, menekülőre fogták a dolgot.
Riporter: A francia királykisasszony megmenekült?
Huszár: A török basa fia magával vitte az ájult királylányt, de Jancsi utána vágtatott. Megkegyelmezett neki, elengedte hírmondónak, a királykisasszonyt pedig hazavitte a királyhoz.
Ilyen diadalt arattak huszárjaink francia földön.
Pandurov Lola
Jancsiból János vitéz
Kedves olvasóink! Szenzációs hírrel szolgálunk önöknek, mely nemrég futott be a szerkesztőségbe.
Magyar huszárok mentek segíteni a franciáknak elűzni a törököket Franciaországból. Külföldi forrásokból értesültünk, hogy Kukoricza Jancsit a francia király bátorsága miatt János vitéznek nevezte át. Többek között azért is gondolta Jancsit bátornak, mert ő egyedül mentette meg a lányát. A francia király azon kívül, hogy lovaggá ütötte Jancsit, rengeteg kinccsel is megjutalmazta, amiért megmentette a lányát. Ahogy olvastam a France Press cikkében, a török, aki elrabolta a francia király lányát, menekült János vitéz elől. János vitézzel sajnos nem tudtam interjút készíteni, de egy utcai járókelőnek fel tudtam tenni pár kérdést:
-Jó napot! Olvasta a sajtó legújabb cikkét János hőstettéről?
-Jó napot! Igen olvastam. Szenzációs hír volt.
-Akkor feltehetek magának pár kérdést?
-Persze, nyugodtan.
- Mit gondol arról, hogy Jancsi, aki pásztorból lett huszár, megmentette a francia király lányát?
-Én azt gondolom, hogy János vitéz nagyon bátor, hogy egyáltalán szembe mert szállni a törökökkel, az hogy még ráadásul ő mentette meg a francia király lányát, az pedig egyszerűen fantasztikus, hogy mennyire erős és bátor.
- Köszönöm a válaszát. Örülök, hogy ennyire fantasztikusnak véli János vitéz tettét.
- Maga szerint János vitéz megérdemli azt a rengeteg kincset, amit kapott?
- Igen, teljes mértékben megérdemli. Már csak azért is megérdemli, amiért szembe mert szállni a törökökkel, és segített a franciáknak, de így, hogy megmentette a francia királykisasszonyt, így végképp megérdemli.
Mint láthatjuk, a hír már elterjedt az emberek között, és nagyon büszkék Jancsira, hogy micsoda hőstetteket hajtott végre. Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a legközelebbi, két hét múlva megjelenő lapszámunkban interjút olvashatnak magával János vitézzel is.
Mikovity Ákos
Jancsiból János vitéz
Lapunk biztos forrásból értesült Kukoricza Jancsi hősies tettéről, miszerint megmentette a francia király lányának életét. A király hálából felajánlotta lánya kezét, királyságát, vagyonát, és bátorságáért nagy ünnepség közepette a János vitéz nevet adta neki. A jelenlévők szerint Jánosnak nehéz volt a döntés, de végül semmit sem fogadott el a király ajánlataiból, csak a János vitéz nevet és a kincset. Döntésének valódi okát nem tudjuk, de nem megerősített információk szerint azért nem fogadta el az ajánlatot János, mert még mindig Iluskát szereti. A kincset is valószínűleg azért tartotta meg, mert Iluskával tervezett közös életüket szebbé szeretné tenni. Ezzel kapcsolatban tettem fel a királynak egy kérdést:
Riporter: Mi a véleménye a visszautasításról?
Király: Meglepett ez a döntés, mert nem gondoltam, hogy valaha is találkozom olyan emberrel, aki egy ilyen ajánlatot vissza tud utasítani. Biztos nyomós oka van a döntésének, de megértem, viszont nagyon szívesen bíztam volna egy ilyen emberre a királyságom.
Riporter: Rendben, köszönöm az őszinteségét.
Szabó Dalma
Hóemberépítés kezdőknek...
Beköszöntött a téli idő, közeledik a karácsony, és még ezután is sokáig tél lesz...
Hó? Hol a hó? Mivel még nem esett le, ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megtanuljuk hogyan kell hóembert építeni (készíteni), arra az esetre ha lehullik végre a hó...ja, és műhóval is működik a dolog!
1. Kezdjük az első lépésekkel; illetve, hogy mi kell egy hóemberhez.
· Hó (fontos)
· Hosszú/rövid fadarabok
· Széndarabkák a szemeknek, szájnak
· Répa, uborka, alma, amilyen kedved van; orrnak
· Ruhadarabokat is használhatsz, de csak ha díszes kedvedben vagy
2. Megvannak a kellékek, következő amire szükség van, a kedv. 10 perc gondolkozás után, amikor már megjött az, ami eddig nem volt, és kitaláltad igazából mit is akarsz csinálni és hogyan, belekezdhetsz! (Ez a lépés kihagyható, de akkor elég összecsapott hóember lesz, és nem szeretne senki sem szomorú hóembereket látni ☹)
3. Első tényleges lépés: Formálj egy hógolyót kevés hóból, tedd le a földre, görgesd a földön ameddig nem lesz megfelelő nagyságú. Az első ilyen gombóc bármekkora lehet, de ha engem kérdezel (amit már csinálsz, ha ezt olvasod, remélem), ha már egy 30 centiméteres vonalzót hozzáteszel és annál látszólagosan nagyobb a golyó, akkor elég nagy!
4. Csinálj még 2 vagy 3 ilyen óriásgolyót, lehetőleg növekedési (csökkenési) sorrendben nagytól-kicsiig. Fordítva is csinálhatod, ugyan az egy kicsit fura, de legalább a szellemed megvan! Ezután helyezd a gombócokat egymásra (alulról felfele a legnagyobbtól a legkisebbig), és tapaszd körbe az illesztéseket friss hóval.
5. Gratulálok, készen vagy a felével a munkának, ott áll előtted a csupasz hóember arc nélkül, azért csak megsajnálod és készítesz neki egy fejet... ugye? Nem kell válaszolni, tudom, hogy te is ugyanígy gondolod!
6. Legelső lépés a fej kreálásánál pedig az, hogy a széndarabokat (vagy gombokat, bogyókat más kis köralakú tárgyat) beállítsd két szemnek. (Mozgó szemeket is használhatsz, amiket a kínaiban lehet venni, ha akár egy fura kinézetű hóembert akarsz csinálni, de ez csak ajánlat. Kérlek küldj képet ha megcsinálod, mert kíváncsi vagyok, még szemeket is adok hozzá!)
7. Ha kész vagy a szemeivel, szimmetrikusan odarakva, most jöhet a kettő közé, illetve kicsit alul az orra. Nem sorolom miket tehetsz orrnak... Jöhet rögtön az orr alá a szája is, széndarabkákból, illetve egy botból is lehet, ha morcosra akarod.
8. Kész a feje, jöhet a két bot/fadarab a második rétegre, karnak, kéznek. Bárhova rakhatod, ameddig nem a hátából nőttek ki a kezei (csak ha dinó hóembert akarsz csinálni, akkor nem gond, de arról is kérek képet).
9. Ezután kidíszítheted, azt rakhatsz rá amit akarsz, legyél kreatív!
10. Ha műhóból szeretnéd csinálni, akkor mindent úgyanúgy csinálj meg, kivéve a havas részt cseréld ki földre, és fújd le műhóval. (Rosszul hangzik, de néha áldozatot kell hozni...)
11. Kész a hóembered! Biztos nagyon jól néz ki, bár nem látom. (Kivéve ha földből csináltad, arra nem tudok mit mondani... gratulálok!)
Minden elismerésem, végeztél a hóember építéssel! Részvétem, ha elsőre nem sikerült, de nem kell feladni. Minden sikerül egyszer! ^-^
(Kommentek, illetve oktatás hatású szövegért én felelek, Lilla. Előre is boldog karácsonyt, illetve kellemes újévet kívánok mindenkinek, szeretettel használjátok e hasznos szöveget. <3)
Szabó Lilla
Luca-napi népszokások
Az ádventi ünnepek közül az egyik legjelentősebb Luca-napja.
Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!" A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön, a boszorkányok kezére kerüljön.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz.
Luca széke: Ezen a napon kezdték el készíteni azt a háromlábú széket, melyet Luca székének hívtak. A készítésnek nagyon szigorú szabályai voltak, amit be kellett tartani ahhoz, hogy a hiedelemnek megfeleljenek. Meg volt határozva, hogy milyen fából készüljön a szék, szöget nem volt szabad használni, csak faéket, és karácsonyig el kellett készülnie. Minden nap csak egy kicsit volt szabad rajta dolgozni, hogy karácsonyestig elkészüljön. Innen ered a mondás, ha valamit nagyon lassan készítünk, hogy olyan lassan készül, mint a Luca széke. December 24-én az éjféli misére a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyenek.
Luca-naptár: A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mely szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.
Egy másik időjósló módszer, a hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik.
Luca-búza: A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
Luca-tök: Hagyományos volt sok egyéb Luca napi tréfálkozás. Luca napján szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe.
Lucázás (kotyolás): Luca napjának hajnalán a gyerekek körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.
Luca pogácsa: A magyar nyelvterületen bizonyos helyeken szerelemjóslásra használták a Luca pogácsát. A pogácsákba cetliket sütöttek, amire egy-egy férfinevet írtak, azt tartották, ki melyik pogácsát vette ki, olyan nevű férje lesz. Délvidéken, nálunk pénzérmét sütöttek a pogácsába, aki megtalálta, annál köszöntött be a gazdagság, de jelentett szerencsét, jómódot is, bőséges esztendőt is.
Szalai Violetta
TÉLI ZENEAJÁNLÓ
Hát igen… ismét eljött a tél. Igaz, hogy Télapó már messze jár, de egyre jobban közeledik hozzánk Jézuska, és a karácsony, a szeretet ünnepe.
Mivel engem már átjárt a karácsonyi hangulat, nektek is hozok belőle! J
Most 10 zseniális hangulatteremtő zenét hoztam nektek!
1.) Kezdjünk egy igazi klasszikus karácsonyi zenével!
Wham!- Last Christmas
https://www.youtube.com/watch?v=syssbmp8oSw
2.) Ha ezt a zenét nem hallottad már vagy százszor,
akkor egyszer sem! Sosem lehet megunni!
Zséda- A szürke patás
3.) Ez a zene, sokaknak „sok régi emlék”- et idéz fel!
Wolf K./Szekeres A./Pély B./Roy - Karácsonyi álom
4.) Fehér karácsony… úgy várunk…. Reméljük, hogy
idén végre fehér karácsonyunk lesz!
TNT- Fehér karácsony
5.) ... és most jön gyerekkorom egyik kedvenc dala!
Halász Judit – Micimackó
6.) Let it Snow, let it Snow, and Snow!
Dean Martin- Let it Snow!
7.) Tökéletes zene a karácsonyfa díszítéséhez!
Mariah Carey - All I Want for Christmas Is You
https://www.youtube.com/watch?v=aAkMkVFwAoo
8.) Nem épp a legnépszerűbb karácsonyi zene, de megéri meghallgatni!
Michael Bublé - Holly Jolly Christmas
9.) Ez ismét egy klasszikus magyar karácsonyi zene.
Csondor Kata - Add tovább
10.) Végül az a zene, amit már mindenki ismer a karácsonyi filmekből, és már (valljuk be) nagyon unjuk… de nélküle nincs karácsony, pont mint Kevin nélkül.
We Wish You A Merry Christmas (és társai)
Mindenkinek boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok J
Az idei karácsony szelleme, Körmőci Nóra ❤
Karácsony a családomban
Karácsony az év egyik legnagyobb keresztény ünnepe, amikor a Megváltó Jézus Krisztus születését ünnepeljük.
Advent időszakához sok jeles nap tartozik, a gyerekek főként Mikulást várják. Majd szenteste a karácsonyfa alatt ajándékokat találunk, amelyeket úgymond a Jézuska hoz. Igazából én nagyon szeretem a karácsonyt, minden évben lelkesen várom, mert imádok a családommal együtt lenni, boldogságot csalni az arcukra a vicceimmel. Szentestét a nagymamámnál töltjük, ami azért jó, mert a mama főztje, az a mama főztje, azt senki nem tudja lepipálni. Legalábbis a családomban nem. Megunhatatlanul a Reszkessetek betörőket nézzük a tévében, és ugyanazokon a poénokon nevetünk, amin szerencsétlen Kevin szenved. Kedvelem a karácsonyt, mert év végén az emberek megérdemelnek egy kis pihenést, egy kis elmélyedést, lelassulást. A családok együtt vannak, és a karácsonyfa körül boldogan énekelnek, vagy éppen beszélgetnek, tervezgetik a jövő évet.
A világon sokféleképpen ünneplik a karácsonyt. Amerikában már októberben elkezdődik a készülődés. A boltok zsúfolásig telve ajándékokkal, és sok-sok dísszel, kiegészítővel. Tulajdonképpen amikor a tévében látom, hogy már tele vannak a boltok ilyen korán karácsonyi dolgokkal, kikészülök. Számomra az ünnep a kivárásról, készülődésről és szeretetről szól, nem a boltokban kapható drága ajándékokról. Szeretem meglepni a családomat valami aprósággal. Karácsony napján, a másik nagymamámnál ebédelünk az unokatesóimmal és a legközelebbi rokonsággal.
Karácsony után a szilvesztert és az új év napját várom izgatottan, mert bízom benne, hogy a jövő évben elfelejthetjük a koronavírust, és mindent új lappal kezdhetünk. Mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánok!
Kis Csenge
A Mikulásnap rövid története
A mai Mikulásnapi szokás ősi eredetű, egészen a III. századig vezethető vissza. Krisztus után 275 körül született Kis-Ázsiában, Patara városában (amely ma Anatóliában van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott) Miklós, görögül Nikolasz, aki később a Lycia római provinciában fekvő Myra püspöke lett, s halála után szentté avatták így Szent Miklósként emlékezünk rá.
Nem teljesen ismert, hogy mikor is érkezett el pontosan Magyarországra a népszokás, ám a 18. század végén megjelent tiltás már a szokás jelenlétéről árulkodik. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.
Mikulás a világ körül
Minden országban, kultúrában különbözőek a Mikulás-szokások és már maga az elnevezése is országonként más. Itt egy lista érdekességképpen a különböző elnevezésekről.
Észak-Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Baszkföldön: Olenterzo
Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulu Pukki
Franciaországban: Père Noël
Hollandiában: Kerstman, Sinterklaas, röviden: Sint
Horvátországban: Sveti Nikola, Božić Bata
Japánban: Santa-szan vagy Jizo
Kínában: Sengtan Laozsen
Lengyelországban: Mikołaj
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Nikolaus
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Romániában: Moş Nicolae
Szlovéniában: Sveti Miklavž, Božiček
Svédországban: Jultomten
Forrás: www.funzine.hu
kamaszpanasz.hu
5 érdekesség a Mikulásról
Ha szerencséd van, és persze ha elég jó voltál, ma reggel egy piros csomag lapult a csizmádban. Mikulás alkalmából összegyűjtöttünk 5 érdekességet a Télapóról, melyeken biztosan meg fogsz döbbenni! Azt például tudtad, hogy van olyan ország, ahol nem rénszarvasok húzzák a szánt, hanem egy fehér paripa?
1. A Mikulást eredetileg lila színű palásttal ábrázolták, ezzel utalva Szent Miklósra és a püspökök lila színű ruhájára. A piros öltözékére az 1930-as években tett szert, amikor Habbon Sundblom újragondolta a figurát a Coca-Cola Company felkérésére, akik a nagyszakállút kívánták felhasználni a karácsonyi kampányukhoz.
2. A hollandok is újragondolták a figurát, náluk ugyanis a Mikulás fehér lovon közlekedik. Ennek az az oka, hogy összemosták a Télapót a középkori lovagi hagyományokkal, így a Mikulásnak búcsút kellett mondania a szánjának.
3. Az igazi Mikulás “hivatalosan” Finnországban, Lappföldön lakik. A gyerekek még e-mailt is küldhetnek neki a santa.claus@santaclausoffice.fi címre.
4. Az olaszoknál nincs is Mikulás: náluk egy La Befana nevű kedves boszorkány ajándékozza meg a gyerekeket, ráadásul nem is december 6-án, hanem egy hónappal később, január 6-án.
5. Ugye te sem tudod, hogy a Mikulás miért éppen az ablakba kikészített csizmákba teszi az ajándékait? A magyarázat Szent Miklós alakjához fűződik, aki egyszer úgy segített egy elszegényedett anatóliai családon, hogy az otthonuk ablakába tett egy marék pénzt. Azért kell a csizmát az ablakba készíteni, hogy legyen hova tennie a meglepetéseket a télapónak.
Segítettem a Mikulásnak
Mikulás jó barátom. Ritkán találkozunk, mert nagyon elfoglalt, egész évben ajándékokat készít a gyerekeknek.
Nemrégen küldtem neki levelet, amelyben megírtam, mit szeretnék ajándékba. Egyúttal megkérdeztem segíthetek-e valamiben. Hamarosan megérkezett a válasz:
"Kedves Emília!
Nagy bajban vagyok! Elvesztettem azt a füzetet, melyben a faludbéli gyerekek címét őriztem. Segíts nekem összegyűjteni a címeket!"
Rögtön indultam összeírni az utcaneveket és házszámokat. Nagyon kifáradtam a biciklizésben, elég nagy ez a mi falunk.
Remélem idejében megkapta a válaszlevelemet a címekkel. Nemsokára itt az idő, mikor minden gyerek kikészíti a kitisztított csizmáját, cipőjét. Mikulás érkezik!
Szekeres Emília
Mindenszentek és halottak napja
November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a a halottak napja a keresztény világban.
Mindenszentek és halottak napja – sokan keverik a két dátumot. Ez a két nap ma a vallásos és nem hívő embernek egyaránt elhunyt szerettei meglátogatását, az emlékezést jelenti. Eredetileg két különböző egyházi ünnepről van szó. Mindkét nap a halottak ünnepe – ám az első azoké, akik már üdvözültek. November elseje, vagyis mindenszentek ünnepe a megdicsőült lelkek emléknapja. III. Gergely pápa idején, 741-ben jelent meg először, mint a megemlékezés napja. Mindenszentek a diadalmas Egyház ünnepe, írja a Magyar Katolikus Lexikon – ehhez tudni kell, hogy a küzdő egyházat a még élők, a szenvedő Egyházat pedig azok a holtak képviselik, akik a tisztítótűzben bűnhődnek. „Mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.” Az üdvözültek ünnepe tehát a mindenszentek, a november másodikai halottak napja pedig valójában a szenvedő Egyházé. Ünnep az elhunyt, de az üdvözülést még el nem nyert lelkekért.
Halottak hetének mondták Szeged környékén, de más vidékeken is azt a hetet, amibe a halottak napja beleesik. Bálint Sándornál olvastuk: a régi öregek a halottak hetében nem dolgoztak szántóföldön, nem végeztek földmunkát – attól tartottak, aki ezt megszegi, azon hóttetöm (kásadaganat, kisebb bőrdaganat) támad. Parasztságunk körében általánosnak mondható – írta a néprajztudós, hogy egész héten gyújtottak gyertyákat esténként, annyit, ahány halottuk volt. Szeged környékén az imádkozás mellett különösen hatékonynak tartották a koldusok könyörgését elhunyt szeretteikért. Ezért aztán a szegedi tájon a hagyományőrző családok már mindenszentek ünnepén megsütötték az üres fehér kalácsot – úgy hívták, kúdúskalács vagy mindönszentök kalácsa. Régi szegedi polgárasszonyok a tetejét mézzel vonták be. Ezt a kalácsot osztogatták a temetőkapuban várakozó koldusoknak, és kérték, ők is emlékezzenek meg a család halottairól. Alsótanyai alakja a kalácsnak a perecbe foglalt fonadék, Tápén viszont kúdústuborék néven emlegették a briósforma kis fonottkalácsot, amit az ünnepre sütöttek.
Ezek az emlékezés napjai. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk azokra a hozzátartozóinkra, akik már a béke álmát alusszák.
Boja Boglárka
Nem alszom
Pittyent a telefonom, egy üzenet, te voltál benne.
Éjfél múlt, nem tudok aludni, valami szorongatja a szívemet. Visszagondoltam az első általam regisztrált találkozásunkra, amikor negyedikben bemutató órát tartottam nektek. Hallókészülék volt a füledben, amit azóta soha többet nem láttam.
A feladat amit adtam, nem kötött le mindenkit, de te teljesen bele voltál merülve, és elsőnek készültél el vele. Teljesen sajátos megközelítésben oldottad meg a példát, meglepődtem a találékonyságodon és a problémamegoldó képességeden.
Hajnali három: nekem is egy problémán kattog az agyam, hogyan oldhatnám meg, hogy egy Tantermen belül több Meet ablakban dolgozzam, mivel kezdőkkel és haladókkal is foglalkozom egyszerre.
Sokat programoztunk együtt, amolyan igazi pörgős voltál, faltad a programokat, és amikor készen lettél, mindig segítettél a többieknek. Az informatika versenyeken is remekeltél, sajátságos látásod eredményeket hozott a községi és körzeti versenyeken is.
Függőlegesen állnak a mutatók.
Tudod mi jutott még eszembe, a foglalkozások végén mindig megköszönted a tanítást, ez egy tanárnak lélekmelengető és mindennél többet jelent.
Köszönöm, hogy taníthattalak Danikám.
Arnold Róbert tanár úr
A legjobb barátomnak
Búcsú Danitól
Polcokon a sok régi kép,
Mindegyiken ott vagy,
és nekem mesélsz épp.
Sok-sok emlék, miket mind együtt éltünk meg,
Ezekért voltunk, barátom, mi mindig testvérek.
Ha az életemben rosszabb napok gyülekeztek,
Segítettél, hogy a gondokról én megfeledkezzek.
Komolysággal álcázva beszéltünk mi hülyéket,
De sajnos eltávoztál tőlem mindörökre.
Teleki Dávid
Az életem értelme
Az életem értelme? Nehéz kérdés. Sosem gondolkodtam még rajta, mert mindig volt fontosabb feladatom, mint ezen gondolkodni.
Minek van számomra értelme? Az életnek. A jelenlegi helyzetben az életem nem szól másról, csak a tanulásról és a pályaválasztásról. A gyerekkorom pár röpke év alatt elszállt, a gondtalan és felhőtlen évek már nem térnek vissza. Válaszút elé kerültem, gondolkodnom kell a jövőmről, hogy milyen irányt vegyen az életem. Persze a tanulás fontos dolog, de számomra másnak is van értelme, nem csak ennek. Jó lenne megtapasztalni milyen az igazán szoros barátság, amikor a másként gondolkodás nem elválaszt, hanem összekapcsol, és valakinek azért vagyok fontos, mert olyannak fogadna el, amilyen vagyok, és nem a külső számít. Persze ez csak egy álom, mert tudom, hogy ez a valóságban nem működne. Azonban olyan dolgokkal is foglalkozom, amelyek mások szerint érthetetlenek, szüleim szerint értelmetlenek. Ezek közül az egyik a külsőm, amit nagyon szeretnék megváltoztatni, és ha ez sikerülne, lehet, hogy sokkal sikeresebb és magabiztosabb lennék. Mivel ez nem valósulhat meg a valóságban, a környezetemben kell keresnem az élet értelmét és az apró dolgokban, mint amilyen a kutyámmal való játék vagy egy finom süti elkészítése. A távoli jövő egyre közeledik, és ha minden nap végén csak egy jó dolgot meg tudok említeni, akkor már nem is tűnik olyan félelmetesnek.
Az élet értelme számomra bonyolult, nem tudok rá választ adni. Azonban próbálok a jelenben minden lehetőséget megragadni és megélni minden olyan pillanatot, ami boldoggá tesz.
Szalai Violetta
A boldogság forrása
A boldogság nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Nem amiatt, hogy nekem jó legyen, hanem hogy a körülöttem lévő emberek is kellemesen érezzék magukat.
Imádom azt látni az embereken, hogy jókedvük kerekedik attól, amit épp csinálok. Ha azért, mert hülyéskedek velük, vagy ha azért, mert olyan ajándékot adok nekik, ami nagyon tetszett nekik, és ezért csak mosolyognak egyet, vagy rám néznek, és azt mondják köszönöm. Annyira jó érzés. Régen be kell vallanom, én is piszkáltam az embereket, ha nem is úgy, hogy megvertem valakit, vagy hogy rossz dolgot tettem az illetővel, leginkább beszólogattam. Ezt is csak mind azért, mert engem is az eddigi életem során rengeteg negatív dolog ért. Bármit csináltam, semmi nem volt jó, főleg a kilóim. Utáltam magam, ezért tettem magamra is, és másokra is csúnya megjegyzéseket. De mostanra megváltoztam, és szeretek viccelődni, és másokat boldoggá tenni. Próbálom magam is elfogadni, hisz ez az első dolog, ami a boldogsághoz vezet. Az, hogy önmagad elfogadd, mivel ha saját magad nem szereted, másoknak sem tudsz szeretetet adni. Ezzel most nem azt mondom, hogy nekem nincsenek rossz napjaim, én is emberből vagyok, csak azt, hogy törekszem a boldogságra. Leginkább anyukámék és a mamám mondják mindig, hogy azt kívánják nekem az életben, hogy boldog legyek, én pedig sose értettem miért fontos annyira a boldogság. Most már értem. Tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg rossz dolog fog érni még az életben, de át fogom vészelni. Át akarom vészelni.
Rengeteg mindent köszönhetek a családomnak, barátaimnak azért, hogy boldog lettem, és hogy a régi énemet is eltűrték. Nem vagyok rá büszke, de az is Én voltam. Az osztályomnak külön köszönet, mert a nyolc év alatt mindenki átment ezen, együtt nőttünk fel, és értünk meg arra, hogy a másik bántása nem vezet semmire. Ezután is törekedni fogok arra, hogy boldog legyek.
Barát Emma
Utazás
-fogalmazás
Igen, ez lesz a legjobb nekem, ha lelépek. Önzőség? Nem bánom, úgyis mindenki megbékél egyszer.
Fogom a táskám, a maradék zsebpénzem, néhány ruhát, füzetet, tolltartót, bicskát, ha mégis csak kellene, és máris indulásra készen állok az aranyos kis pöttyös szőnyegen. A szőnyeg, ami talán sokat látott, túl sokat. Koromfekete bakancsomat és szürke vastag pulóveremet felhúzva hagyom el az eddig biztonságot nyújtó helyiséget. Az Otthonomat. Hirtelen az arcomba zúdul a hideg levegő, megcsap a felismerés, hogy talán nem kéne. Bizonytalan helyzetemtől függően lábaim maguktól döntenek, és elindulnak a helyi buszmegálló felé. Most egy célom van: elhagyni az otthonomat. Ki kell szellőztetnem a fejem. Mivel az országot nem volt tervemben elhagyni, ezért az útlevelemnek nem éreztem szükségét. Gondolataimból a tőlem pár méterre kinyíló busz ajtaja ránt ki. Innentől nem léphetek vissza. A buszon az ablak mellett foglalok helyet. Fejemet az üvegnek döntve kémlelem a késő esti tájat. Nem tudom még, hogy hol szállok le, hogy mit fogok tenni, de pont a bizonytalan helyzet az, ami varázslatossá teszi ezt az egészet. Nyolc megállóval később, a végállomáson azon gondolkodom, leszálljak-e, de a sofőr megelőz, és morcos, álmos fejjel közeledik felém:
-Aludni akarok! – vetem neki oda.
- Ha nagyon akarod, aludj itt. De örülnék, ha éjszakára bezárhatnám a buszt, mert még valaki megfújja!- bólintok, s parancsnak veszem, hogy indulni kéne.
Elindulok a végtelennek tűnő épületrengetegben. Szinte teljesen kihalt minden így éjjel. Csak néhány autó zúgása hasít belevelőtrázóan a csendbe. Megállok egy pékség előtt. Szerencsémre ilyenkor is dolgoznak. Belépek és egy kiflit veszek a bágyadt nőtől, akin látszik, hogy szívesebben lenne Otthon a családjával, mint itt. Egy köszönésre hasonlító motyogást hallatva újra kilépek az utcára, és ismét elindulok valamerre. Nem tudom már mióta megyek, de telefonom a zsebemben folyamatosan zúg az egyfolytában érkező üzenetek és hívások miatt. Egy nem túl őszinte ,,Jól vagyok"-ot bepötyögve kikapcsolom a készüléket, és teljesen átadom magam a kis kiruccanásomnak. Körbefordulok és egy parkot szúrok ki kb. 30 méterre tőlem. Ott leülök egy padra. Valami árny közeledik felém. Lábam alá fekszik, és néz rám, aranyos szemein megcsillan a hold fénye, ahogy a kezemben pihenő kiflire téved a tekintete. Megkordul a gyomrom, mire mindketten felkapjuk a fejünket. Halkan elnevetem magam, veszek egy falatot a péksüteményből, majd dobok egy darabot a sötétben nem teljesen kivehető kutyusnak is. Elégedetten felszusszan, amint pofijába jutva a falat elnyeri ízlelőbimbói tetszését. Hezitál egy kicsit, de végül elmegy. Egyedül maradok. A távolban már látom, ahogy a nap első sugarai végig simítanak a városon. Szemeim lassan lecsukódnak. Magába szippant a feketeség.
Magányos vagyok. Emlékeket látok magam előtt. Sikítást hallok, majd zuhanni kezdek. Én is ordítok már. Fáj minden, ami velem történik, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Fázok. Elég volt! Megjelenik egy fénycsóva. Húz magával. Szemeim kipattannak, szétnézek. Kis pöttyös szőnyeg, ezt látom, és rajta kis barátomat, a kutyust. Álom vagy valóság? Nem tudom. Gondolataim kavarognak. Utálok egyedül lenni!
Boja Boglárka
Mit jelent a gazdagság?
A gazdagság szó hallatán csodás izgatottság uralkodik el rajtunk. Hogy mit jelent a gazdagság? Mindenkinek mást.
Sokaknak elsősorban anyagi jólétet jelent, rengeteg pénzt, gyönyörű házat, szép autót, mindenből a luxus kivitelt. Valóban jó dolog, ha anyagi biztonságban tudhatjuk családunkat. A jómódúságot azonban nem csak a pénzben élhetjük meg, hanem mindennél többet jelenthet az egészségünk, vagy éppen az összetartó, szerető család. Például hallottam már olyat is, hogy egy házaspárnak nagyon jó munkahelye volt, teljes fényűzésben éltek. Amit kigondoltak, megvettek, ahová el szerettek volna jutni, oda elutaztak. Ám mégis szomorúak voltak, és üresnek érezték az életüket, mivel nem volt gyermekük. Odaadták volna mindenüket, ha egy gyermek született volna az életükbe, aki boldoggá tehette volna a jövőjüket. Én is az eszmei értékeket tartom előnyben, de azért nem vetem meg a pénzt sem, mert megkönnyíti az életem. Ezért is gondolkodom azon, mit válasszak életpályámul, ami az utóbbit segítené. Húszas éveimre szeretnék a kezemben tartani egy olyan diplomát, ami jól kereső életet tud biztosítani.
Mindennek ellenére mégis úgy érzem, hogy nagyobb érték az egészség, a család és a barátok. Remélem sokan vannak, akik így gondolják, mint én, nem varázsolja el őket a pénz és a hatalom.
Sövény Noémi
Út magamhoz
Hát ez elég fogós dolog. Magamról kell írnom, miközben úgy érzem, még én sem ismerem igazán saját magamat, mert valahogy mindig sikerül meglepnem önmagam. Lehet ábrándokba ringatom magam, hogy egy remekművet írok, de az is elképzelhető, hogy irtó rosszul fogalmazok, csak senki nem meri megmondani.
A külső tulajdonságokkal kezdeném, de most tanácstalan vagyok. Inkább leírom a külső és a belső tulajdonságokat is. Mert inkább legyen több, mint kevesebb. Hát a külső tulajdonságaim... Kezdem azzal, hogy mit szeretek magamon. A szememet, mert barna és anyától örököltem. A másik amit szeretek, az a hajam, mert barna és rövid, amit talán azért kedvelem ennyire, mert kiskoromban mindig hosszú volt. Ennyi ami klassz magamon. De hogy teljes legyen a sor, azért elmondom a többit is. A barátnőim szerint büszke lehetnék a számra is, mert nagyon szép, bár én még nem jöttem rá, hogy egy szájon mi számít szépnek, és mi nem, de ha ők mondják... Úgy 157 cm magas vagyok. Azt, hogy a többiekhez képest kicsi vagyok, régen zavart, de mára már megbarátkoztam a helyzettel. Igazából olyan se sovány, se kövér alkat vagyok, amivel vagy elégedett vagyok, vagy nem. Ennél többet nem akarok a külsőmről beszélni. A belső tulajdonságok felét valószínűleg elfelejtem leírni. Azt hiszem a feledékenység is egy ilyen tulajdonság, mert a rövidtávú memóriám néha szórakozik velem. Szerintem én vicces vagyok, úgy a magam módján. Egyedi poénjaim vannak, amit nagyon kevesen értenek. A leginkább apa érti az ilyen vicceimet, és magunk között nagyon jókat szoktunk röhögni. Szeretek olvasni. Ennek a mániának rengeteg indoka van, ami mind hozzám tartozik, vagyis ezeket is leírom. Az egyik ok a legjobb barátnőm, aki rászoktatott az olvasásra. A másik pedig az, hogy az olvasás által egy másik világban lehetek, nem a valóságban. Olvasás közben, még ha csak pár száz lap erejéig is, akkor is egy másik személy lehetek. Egy olyan világban, ahol létezik a természet feletti, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig a büntetését. Olyan világ, ahol létezik az igaz szerelem, és ha úgy akarja az író, akkor a legnagyobb hibákat is megbocsájtják. Minden könyv, amit a kezembe veszek, igazából egy ajtó egy másik világba, ahová talán soha nem jutnék el. A másik ami teljesen én vagyok, az a rajzolás. A rajzolás közben én alakítom a világot, én alkotok meg mindent, így nem érhet meglepetés. Szeretem azt az érzést, ami akkor kerít hatalmába, amikor visszanézem miket rajzoltam. Szerintem fiatal vagyok még ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen vagyok, mert néha még én sem tudom,hogy ez én vagyok -e. Előfordul, hogy a tükörbe nézek, és úgy érzem, hogy ez nem én vagyok, de lehet, hogy ez csak a hormonok átka.
Arra a kérdésre, hogy milyen vagyok, úgy válaszolnék, hogy még nem vagyok kész, nem forrottam ki, állandó alakulásban, fejlődésben vagyok.
Engi Teodóra
Út magamhoz
Kis Csenge 13 éves hajdújárási lány vagyok, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója. 2007. szeptember 16-án születtem a Szabadkai Kórházban.
Kedves, jófej, okos, vicces, megbízható gyereknek tartom magam. Kiskoromban nagyon szőke hajú voltam és fürge. A nagymamámtól egyszer úgy elbújtam, hogy nem talált sehol. Míg ő bent a konyhában főzött, én az udvaron játszottam. Viccből bebújtam a kutyaházba, és a mama nem talált meg. Majd egy idő után előjöttem, és elkezdtem futni a mama elől, mert tudtam, hogy büntit kapok.
Pár év múlva elkezdtem az első osztályt, amit nagyon vártam. Sok új barátot szereztem, és a mai napig is tartom velük a kapcsolatot. Voltak akik elmentek az iskolából és ebből az osztályból, azokkal is természetesen tartjuk a kapcsolatot. Elsőben inkább a fiúkkal találtam meg az összhangot. Majd pár év múlva a lányokkal. 5. osztályban lettünk Boglárkával barátnők, addig egymást lelöktük volna a székről, meg ilyenek. 6. első félévében a legeslegjobb barátnőm lett, és most nincs olyan nap, amikor mi nem beszélnénk. Mindig számíthatok rá, és ő is rám. Remélem, hogy ez a barátság felnőtt korunkban is jelen lesz. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy Csenge minek szeretnél tovább tanulni, akkor a válaszom általában az, hogy rendőr szeretnék lenni. Igaz a tanuláshoz kevésbé fűlik a fogam, de amikor arra gondolok mi is szeretnék lenni felnőtt koromban, elkezdek tanulni röpke egy-két órát. Szeretnék persze majd családot is, de azt majd az álmom megvalósítása után. Igazából a rendőri szakma felé segít az is, hogy járok cserkészetre. Ott azt is megtanultam, hogy milyen szabályok szerint élni. Könnyen fel tudom találni magam a természetben, és egyebek. Egy rendőrnek kötelessége van, és ugyanúgy egy cserkésznek is. Kötelességemnek érzem azt, hogy szót fogadok, tanulok, és rendszeresen járok iskolába. Az is megtörténhet, hogy nem minden fog úgy alakulni az életemben, ahogy én tervezem, de B tervem egyelőre nincs, majd idővel lesz.
Egy nyári emléknek köszönhetően eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, én a célom elérem. Lehet nem lesz egyszerű, de semmi sem egyszerű, én minden lehető dolgot megteszek annak érdekében, hogy az álmomat valóra válthassam.
Kis Csenge
Őszi könyvajánló
Beköszöntöttek a hűvös napok, előbb sötétedik, mi sem jobb, mint esténként bekuckózni egy jó könyvvel a kanapéra...Hoztam nektek egy kis könyvajánlót...
ALSÓS KÖNYVAJÁNLÓ
Annie M.G. Schmidt: Janó és Janka őszi meséi
A könyvben összesen 12 fejezetből áll. Vicces, barátságos és kissé melankolikus világba csöppen az olvasó, két főszereplőnk társaságában. Janó és Janka jó idő hiányában is feltalálják magukat ha játékról van szó.
KISKAMASZOKNAK
Otfried Preußler: A kis szellem
Ha a szellem szó hallatán ijedtség fogott el, ne félj! Főhősünk még maga is a gyermekek társaságát bővíti és igen rakoncátlan. Ez annyit foglal magába, hogy szívesen ijesztgeti Bagolyvár lakóit, a helyiek legkisebb örömére. Érdekes kis történet.
OLVASNIVALÓ FELSŐSÖKNEK
Rick Riordan: Percy Jackson (sorozat)
Nem kifejezetten őszi hangulatú, de ezt bármikor szívesen olvasgatja az az ember, aki kedveli a fantasy regényeket. A regénysorozat egy korunkbeli diszlexiás(tanulással kapcsolatos részképesség zavarral rendelkező) fiúról szól. A görög mitológiára alapozódik. Nem úgy kell elképzelni mint egy töri órát, mivel ez egy izgalmas, kalandos történet és kifejezetten megfogja az embert a poénos szarkazmus a szereplők közt. Csak ajánlani tudom.
Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán
A Kecskés-szigeten mostanában igazán szokatlan és rejtélyes dolgok történnek. Hogy nem hallottál még a Kecskés-szigetről? Sem Bona Petiről és fantasztikus álomfejtő képességéről? Na akkor itt az ideje megismerned Petit és barátait. A pesti sziget felderítése közben egyenesen egy bűntény közepébe csöppennek, briliáns csapatmunkával derítik fel a szövevényes esetet.
Boja Boglárka
52. Szüreti napok
A 2020-as év nagyon ,,rendhagyóra’’ sikeredett az idén, a koronavírus a rendezvények megtartását megkérdőjelezte. A járványügyi előírások betartására való tekintettel, sikerült megszervezni az 52. Szüreti nap rendezvényét.
Az előző évektől eltérően az idén a háromnapos szüreti program, két óra alatt zajlott le Hajdújáráson. A szervezők igyekeztek a hagyományokat megtartani. A kiállítást az udvarra hozták sátor alá. A kultúrműsor, a kiállítás megnyitó, a gyümölcsszentelő eltért a hagyományoktól, mert a sátor alatt zajlott. Vendégfellépőket az idén sajnos a falu nem tudott fogadni, a járvány miatt. Elmaradtak a finomabbnál finomabb bográcsos ételek is. Kirakodó vásárban sem lehetett nézelődni, vásárolni. Szerencsére a hagyomány, a szervezőknek hála, nem szakadt meg, és csőregéből is jutott a vendégeknek.
Büszke vagyok arra, hogy ennek a szép hagyománynak egy szavalattal és néptánccal én is a részese lehettem.
Szalai Violetta
Őszi Zeneajánló
Múlik az idő… észre sem vesszük, hogy mennyire gyorsan. A fák kezdenek avarszőnyeget készíteni, szüreti időszaknak is már a vége felé járunk, és az iskolában is elkezdődött az első negyedévi jegyek kiosztása.
Igen, itt van az ősz, itt van újra! :D
Összeszedtem pár zenét, amelyek mellett könnyebben megy a tanulás, de akár tanulás után egy kis kikapcsolódáshoz is lehet hallgatni!
- Vivaldi: Négy évszak- Ősz
https://www.youtube.com/watch?v=ubzaufPFOu8
Tudományosan bizonyított, hogy komoly zene mellett jobban megy a tanulás! Például a Szabadkán található
„Malac Genialac” nevű matematika iskolában Vivaldi és Mozart zenére matekoznak a gyerkőcök!
2. Mozart
https://www.youtube.com/watch?v=shoVsQhou-8
Ha már említettük Mozartot, itt egy hosszabb összeállítás az ő szerzeményeiből :D. Mint ahogy a videó címe is mondja, tökéletes tanuláshoz, koncentráláshoz, és persze a relaxáláshoz is!
Ui: ne felejtsd el töltőre rakni a telefonodat! ;)
3. Norbi torna :D
https://www.youtube.com/watch?v=hdy75wRccfo
A sok tanulás után nem árt kicsit megmozgatni magunkat! A napi 5 perc torna jót tesz! Persze ha nagyon-nagyon fáradt vagy (erre jó kifogás a „ma tornaóránk volt”), akkor elég egy szimpla talajérintés is :D
4. Petőfi Rádió toplista - a legújabb 40 zeneszám toplistába szedve
https://www.youtube.com/watch?v=UE3sTF3oj6w&list=PLP32wGpgzmIlT8VCAWPfGTYvQPQZdsI5w
A bulizós típusoknak is kerestem egy egyszerűen lejátszható zenegyűjteményt! :D Nekem bejön!
+1. Noisli.com
A személyes kedvencem! :D Egy fárasztó nap után 10-15 percig beállítod a számodra kellemes hangok egyvelegét, és feltölt energiával, a nap további munkáihoz, de ugyanúgy esti „altatónak” is tudom ajánlani!
Kellemes, és sikerekben gazdag tanévet kívánok!
Körmőci Nóra