Valaki egyszer a fényre gondolt,
valaki egyszer álmodott,
a sötétben kéne egy piciny fényfolt,
hogy lássuk magunk és a holnapot.

(Refr.) Nagy unalom, nagy erõszakok, de ma az ég fényes,
Nagy keresés, nagy várakozás és... Nagy Mózes.

Valaki sokszor megtagadta,
tépte, cibálta, átkozta,
lelkében por volt az istenadta,
s aztán késõbb megálmodta.

||: Hogy ami leomlott estére, reggelre
felépül, újra fel a végtelenbe! :||

Szöveg és zene: Nagy Babos Tamás, az iskola magyar irodalom szakos tanára
A hangfelvételen Nagy Babos Tamás és Fórika Balázs énekel és biztosít hangszeres kíséretet.