A zaklatást az egyszeri bántalmazástól vagy más konfliktushelyzettől három tényező különbözteti meg. Egyrészt erős, negatívan befolyásoló hatása van, a zaklatás áldozata nem tudja élni a mindennapi életét a zaklató tevékenységének következtében – például mert állandóan félelemben vagy bizonytalanságban él. Másrészt a zaklatás nem feltétlenül szabályos időközönként, de ismétlődik, a bántalmazó rendszeresen visszatér az elszenvedőhöz, és megismétli a cselekedetét, legyen az fizikai, szóbeli vagy szexuális tevékenység. A harmadik kritérium az erőviszonyok eltolódása: a zaklatás során a bántalmazó fél mindig több hatalommal rendelkezik (több pénze van, erősebb, több barátja van, hangosabb), és ezt fitogtatja is a zaklatás során.
Kiket érint?
A gyerekek esetében sajnos nem tudunk pontos számokról beszélni, hiszen ezt a legtöbben szégyennek, titkolnivalónak élik meg, és még egy kutatás során sem vallják be, hogy valaha áldozattá váltak. A Heliotis Kft (2015) kutatásából az derült ki, hogy a gyerekek megközelítőleg 20 százaléka tapasztalt már valamilyen online bántalmazást. A cyberzaklatás nem csak nemtől, hanem életkortól és iskolától is függ.
Az online zaklatás, csakúgy, mint a többi bántalmazási forma, rossz érzéseket kelt a gyerekekben, aláássa az önbizalmukat, az önértékelésüket, súlyos esetben meglévő barátaiktól is elszigeteli őket. A magukra maradt gyerekek szorongani kezdenek, feszültté válhatnak, a folyamatos stresszhelyzet és az, hogy nem élhetik a megszokott, hétköznapi életüket a zaklatás miatt, kihatással lehet a teljesítményükre. Szétszórttá válnak, nem teljesítenek úgy az iskolában, mint korábban, elszakadnak a korábbi kapcsolataiktól, az is előfordulhat, hogy még a szülőkkel való bizalmi viszony is felbomlik.
A szülők számára mindenekelőtt az a fontos, hogy megértsék és elfogadják az online világ térnyerését a mindennapi életben. Ha elveszik a gyerekektől az elektronikai eszközöket, letöröltetik a közösségi oldalról a profiljukat, vagy rendszeresen beleolvasnak az üzenetekbe, azzal valójában nem tudják kontrollálni a helyzetet. A bántalmazás általános jelenség, ami ma már az interneten is jelen van, tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a nethez való hozzáférés megszüntetésével a probléma is megoldódik. A gyerekeknek ráadásul ugyanúgy joguk van a magánéletükhöz, így a levelezésük folyamatos ellenőrzése, vagy a mindenki által használt kapcsolattartási formáktól való elszakítással csak kárt okozunk.
A cyberzaklatás nem puszta diákcsíny. Noha nem is önálló büntetőjogi kategória, ennek ellenére felelősségre vonással járhat. Ezért az elkövetőknek jogi következményekkel kell számolniuk. Ez lehet a zaklatás súlyosságától függő pénzbírság, vagy akár öt éves szabadságvesztésig terjedő büntetés.