Mindfulness az iskolában
Mi a mindfulness?
A mindfulness, magyarul tudatos jelenlét, egy olyan szemléletmód és gyakorlatrendszer (életmód), amelynek célja, hogy fokozza a személy jelenben való részvételét, a pillanatok és élmények valódi megélését, hogy képes legyen figyelmét ítélkezés mentesen az itt és most-ra fordítani. Ez a különleges figyelem elősegíti, hogy a gyakran automatikus reakciók helyett tudatos választ adjunk még a nehéz, érzelmekkel terhelt helyzetekben is. Megtanuljuk érzelmeinket megélni, anélkül, hogy azok uralkodnának felettünk. A gondolatok ítélkezés mentes megfigyelése segít abban, hogy ne essünk áldozatul saját negatív meggyőződéseinknek, hanem valóban a jelenben zajló események felé forduljunk, és ezekre adjunk válaszokat.
A gyakorlás több szinten zajlik, vannak formális gyakorlatok, mint a meditáció, a jóga és informális gyakorlatok, amelyek a hétköznapi tevékenységek tudatossá tételén alapulnak, így könnyen beépíthetők a hétköznapokba.
Miért jó a gyerkeknek?
A gyermekek, ahogy a felnőttek is kihívásokkal és sok olyan helyzettel találkoznak, amely stresszt jelent számukra. Emellett őket sem kerülik el az életmódunkkal járó negatív következmények, a sürgetettség, az egyszerre több dologra figyelés, a gyakori frusztráció, és az ezzel járó gyakran heves érzelmi reakciók. Ezért van jelentősége annak, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan nyerhetik vissza egyensúlyukat.
A rendszeres mindfulness gyakorlatok bizonyítottan segítenek a figyelem koncentrációban, így a tanulás hatékonyságának növelésében. A gyakorlatok nyomán a gyerekek nehezebben veszítik el érzelmi egyensúlyukat és hamarabb is képesek megnyugodni, egy-egy feszült helyzet után. A kedvesség és a hála rendszerese gyakorlása javítja az emberi kapcsolatokat, segít a másokkal való együttműködésben. Mivel tudatosabban kapcsolódnak saját testi érzéseikhez és reakcióikhoz képesek lesznek azokat jól azonosítani magukon és másokon is, ami az érzelmi intelligencia fejlődést eredményezi. A rendszeres mindfulness gyakorlás önmagában is egy értékes rutint alakít ki, ami mintegy nyugalmi horgonypont lehetővé teszi a gyerek számára, hogy nehéz helyzetekben megtalálja a módját annak, hogy segítsen önmagán, önegyüttérzést mutasson, akkor is, ha éppen nincs jelen senki, aki ebben támogatni tudná. Ez a tapasztalat növeli magabiztosságát, ami segít az életben való boldogulásban.
Mindfulness az iskolában
Az iskolai környezetben való mindfulness tanulásnak a Nyugat-európai országokban több évtizedes hagyománya van. Angliában például a mindfulness sok iskolában a tanterv része, így minden kisdiák számára elérhető. A közös gyakorlás számos előnnyel jár: segít a diákoknak, hogy hasonló élmények alapján kapcsolódjanak, motiválják is egymást és a mindfulness alapú közösségekben sokkal ritkábbak az agresszív megnyilvánulások és a heves érzelmi reakciók. Az ilyen osztályokban/iskolában a gyerekek tudják támogatni egymást a gyakorlásban (pl. megemlítik, hogy ők mit gyakorolnak, megosztják kedvenc gyakorlataikat és tapasztalataikat), illetve át tudják segíteni egymást a nehéz helyzetek például azzal, hogy gyakorlatot javasolnak a nehéz helyzetben lévő társuknak, esetleg együtt végzik vele a légző, vagy más meditációs gyakorlatot. A mindfulness iskolai keretek között való tanítása számos előnnyel jár és ezzel a módszerrel egyszerre sok gyerek számára tudjuk elérhetővé tenni a gyakorlatokat és ami talán még fontosabb a mindfulness szemléletét.
A hazai iskolákban is egyre gyakrabban találkozhatunk a mindfulness módszerrel. A gyakorlatok egy része beépül a Suli nyugi és Boldogság Óra programokba is.
A szegedi „Béka projekt” egy önálló kezdeményezés volt, amelyben egy induló első osztályban kezdtem bevezetni a programot. Az elnevezést a gyerek mindfulness elsajátítását segítő kiváló szakkönyv címe inspirálta (E. Snel : Ülj figyelmesen, mint egy béka. Scolar Kiadó, 2015). A program során hetente két alkalommal a reggeli első óra elején 15 percet töltöttünk gyakorlással. Később a második évben ez heti egy alkalomra csökkent. A diákok önként vettek részt a gyakorlásban, aki nem szeretett volna bekapcsolódni, az csendben elfoglalhatta magát (rajzolással, színezéssel, feladat megoldással, később olvasással). A tapasztalat az volt, hogy a fokozatosan egyre több kisdiák kapcsolódott be az osztályból, végül a legtöbb gyerek részt vett a gyakorlásokban. A gyakorlatokat kis beszélgetés, tapasztalatcsere vezette be, majd vezetett meditációval kipróbáltunk egy-egy gyakorlatot (pl. kéz légzés, öt érzék gyakorlat, mindful színezés, nyújtás, hála és kedvesség meditáció, sétáló meditáció stb...). A közös gyakorlás után megoszthatták a tapasztalataikat, természetesen önkéntesen.
A négyéves periódus során számos gyakorlatot megtanultak, sokan számoltak be arról, hogy sikerült tartósan beépíteni a napi rutinjukba a mindfulnesst, másoknak kedvenc gyakorlatai lettek, amiket konkrét helyzetekben használtak. A szülők visszajelzései is kifejezetten megerősítőek voltak. A COVID lezárás időszakában a gyerekeknek hangos diákat küldtem, amelyek segítségével otthon is tudtak gyakorolni. Ezeket sok esetben a szülők is meghallgatták, gyermekükkel együtt végezték a gyakorlatokat és ők is érezték pozitív hatását. Beszámoltak továbbá olyan pozitív változásokról, amelyeket a gyermekeiken tapasztaltak. Mint például, „nyugodtabb lett”, „jobban figyel dolgokra”, „elmúlt a gyakori reggeli hasfájása” stb..
A gyerekek osztályfőnöke mindig jelen volt a foglalkozáson és részt vett a gyakorlásokban, beépítette a mindfulnesst az életébe, és az iskolán kívül is rendszeresen végzett meditációs vagy egyéb informális gyakorlatokat. A találkozások közötti időszakokban a gyerekek rendszeresen kérték tőle, hogy végezzék el valamelyik gyakorlatot, például, amikor fáradtnak, vagy „zizinek” érezték magukat. Olykor pedig a pedagógus javasolta lazítás vagy kizökkentésképpen a közös gyakorlást. Ezek az egyszerű módszerek nem követelnek túl sok időt, már csak azért sem, mert ebben az életkorban a gyerekek még nem képesek hosszú ideig benne maradni egy-egy gyakorlatban, ezért könnyen beépíthetők az iskolai munkába. Alkalmazhatóságukat az is segíti, hogy a mindfulness gyakorlás nem igényel semmilyen eszközt, és a gyakorlatokhoz egy-két kivételtől (pl. sétáló meditáció) eltekintve nem kell nagyobb hely sem, azok ülve vagy állva elvégezhetők.