devotee 6

Kedves Swamiji-tanítványok!

már annak is lenne valamiféle haszna, ha legalább néhányan előjönnétek a felébredési folyamat során. Ha legalább néhányan ráébrednétek, hogy a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádak nem egy rágalomhadjáratot jelentenek Szvámí Mahésváránanda ellen, hanem igen nagy valószínűséggel olyan tapasztalatok, amelyeken valóban sok női tanítvány átesett.

Azzal, hogy leírom a tapasztalataimat, én is szeretnék segíteni felébreszteni azokat, akik még mindig úgy hiszik, hogy a mester mindenféle mohóság és vágy felett áll és sosem tenne ilyet.

1991 és 1993 között, amíg a hamburgi jógacsoport tagja voltam, a mester egyik szeretője lettem. 22 éves voltam, amikor kezdődött és nagyon el voltam ragadtatva Swamijitől. Igen hamar az Isten pozíciójába emeltem őt a magam számára, és ő nagyon könnyen hagyta, hogy ebbe a pozícióba emeljék. Én jó tanítvány akartam lenni.Azt kívántam, hogy bárcsak megmutathatnám neki, hogy milyen valódi és mély odaadással vagyok iránta. Egy nap Bécsben Swamiji az „odaadásom”-ról kérdezett.

Az egész ezzel a kérdéssel kezdődött: „Mit adsz nekem? Tényleg mindent nekem adsz?”

Ismerősek ezek a kérdések? – igen, ti is olvashatjátok az „abuse” weboldalon, amelyet azok a nők indítottak, akik most azzal vádolják Swamijit, hogy visszaélt velük.

Azokban a napokban azt gondoltam, hogy a mester romantikus kérdése az én egyéniségemnek szólt. De a többi lány nyilatkozatai miatt mostanra rá kellett jönnöm, hogy ez volt Swamiji szokásos sémája vagy trükkje, hogy rávegye őket szexuális vágyai kielégítésére. És ki mondott volna nemet a megfelelő pillanatban egy ilyen hatalmas és egyébként szeretetteljes mesternek?

Rövid idővel ezelőttig csak egy maréknyi ilyen nőről tudtam Bécsben és Hamburgban, akik különösen közel álltak Swamijihez ilyen módon. Különleges találkozásaim Swamijivel mindig önkéntesen történtek, kivéve a tanító és a tanítvány közötti hatalmi visszaélést, amit akkor tagadtam volna, mivel nem értettem a hátterében rejlő lélektant.

Swamiji tanítványainak nagy része abban az elragadtatásban él, hogy őt ismerve személyesen istent ismerik. Hihetetlen abszolutizmust élnek meg. Most képzeljük el, milyen érzés, ha egy lánynak, aki ugyancsak szenvedélybetege volt ennek az abszolutizmusnak, lehetősége támad hogy ilyen különleges élményben legyen része istennel? Leírhatatlan érzés volt, eufórikus volt és felemelt engem, a magasba repített. A magam részéről sosem láttam visszaélésnek. Mozgalmas idők voltak – olyan idők, amik megmutatják, hogy milyen naiv voltam akkor, de egyben olyan idők is, amit nem akartam kihagyni. Amúgy is, kinek van esélye ilyen kalandokra?

Nem fantasztikus, hogy milyen mélyen agymosott voltam/voltunk?

A tény, hogy több ilyen „szerető” is volt, már akkor is kellemetlen tapasztalat volt. De a kondicionálásom mégis ott tartott és biztos voltam benne: „A mester pontosan tudja, mit csinál és csak én nem értem!” Swamiji újra és újra megkért, hogy hallgassak a dologról és tartsam titokban ezt a különleges kegyet, különben ez a guru kripá (a mester áldása) újra elveszik. Nos, ez érthető...

1992-93 körül a kételyeim egyre fokozódtak. Nem tudtam megemészteni, hogy valaki, aki szannjászinnak, szerzetesnek és önmegvalósítottnak tetteti magát, ilyen titkos játékokat űzzön. Végül eljöttem. De néhány tanítvánnyal tartottuk a barátságot. És 1995-ben, egy gyenge pillanatomban meséltem ezeknek a barátoknak a titkos élményeimről Swamijivel. Már egy pillanattal később meg is bántam, mivel ennek hatására egy csomó félelem tört fel bennem.

A Swamijin és tanítványain keresztül érkező manipulálás még mindig annyira erős volt bennem, hogy azt gondoltam nem fogom túlélni, hogy kimondtam ezt. Azt gondoltam, hogy most majd jönni fognak a hatalmas sziddhijei (természetfeletti erői) vagy valamilyen negatív karmák és ezek majd elpusztítanak engem. És mindennek tetejébe ezek a barátok, akiknek elmondtam, egyáltalán nem támogattak. Néhányuk számára az őrület szélén álltam, volt aki először hitt nekem, aztán mégsem és eltávolodott tőlem. Mindegyikük Swamijivel maradt.

Néhány évvel később újra elkezdtem járni a szemináriumaira. Nagyon jól el tudtam választani egymástól értékes előadásait és a körülötte folyó tömeghisztériát, hogy már ne kapjon el engem is. És – hallgattam, mivel senki sem értett volna meg és mivel a szívem mélyéből elnéztem neki ezt a maroknyi (önkéntes) nőt.

Hosszú idő óta megtaláltam a belső békét, sokféle jógastílust és modern filozófiai koncepciót megnéztem és kipróbáltam. Mindezek ellenére még mindig szerettem Swamijit és fogalmam sem volt arról, hogy sokkal nagyobb a kettőssége, mint azt gondoltam volna.

2011 március közepéig semmit sem tudtam ezekről az „abuse” weboldalakról. Aztán felhívott egy tanítvány Hamburgból (én most messze lakom Hamburgtól és csak évente egyszer jöttem Swamiji szemináriumaira). Annyira örültem, hogy ilyen hosszú idő után felhívott. Megkérdezte, hogy tudok-e ezekről a szörnyű dolgokról, amik most történnek és én először azt hittem, hogy a Japánban történt nukleáris katasztrófáról beszél. De aztán beszélt nekem ezekről a visszaélési vádakról Swamiji ellen és egyenesen rákérdezett: „Te elhagytad Swamijit azokban a napokban. Miért? Neked is ilyen élményeid voltak vele?” Szinte támadásnak éreztem, hogy ilyen direkt módon kérdezett és végül megmondtam neki az igazat.

A legtöbb barátom most emlékszik rá, hogy beszélgettünk erről a témáról még akkor, a kilencvenes években. Ennek talán az az oka, hogy a többi nő beszámolói és nyilatkozatai révén én is hitelesebbé váltam.

Nagyon örülök a bátorságuknak és merészségüknek, ami segített nekik indokolt módon eljönni Swamijitől, mivel tudom hogy először olyan érzés, mintha valaki kirántaná a szőnyeget a lábunk alól. Életünk jelentős hányadát szentelték neki, ő pedig hatalmas csalódást okozott nekik. Ugyanakkor nagyon boldog vagyok, hogy sokkal szabadabban tudnak gondolkodni és hogy megvilágosítóbb lehet a jógájuk.

Az is érdekes számomra, hogy a Fellowship Bécsben hogyan reagál ezekre a nemzetközi visszaélési vádakra.

Azt látom, hogy teljes mértékben hiányzik a szándék a dolgok feltárására és hiányzik a nyitottság arra, hogy egyáltalán tényleg megtudjanak valamit erről az egészről.Senki sem kérdez – mindenki hallgat. Számomra ez nem a hideg érzéketlenség hallgatása. Számomra ez a csend inkább abból a mély bizonytalanságból jön, hogy szabad-e, hogy ilyen gondolataink legyenek a mesterről. Sajnos az ilyen hozzáállás hidegséget vagy érzéketlenséget hoz létre.

Az utóbbi napokban mindezek az események lehetővé tették számomra, hogy sokat tanuljak a manipulációkról, a csoportos amnéziáról és az alacsonyabbrendű tempermentumokról az emberekben. Sok mindent a félelemről és a szorongásokról! Egyre inkább ráébredek, hogy milyen veszélyesek is tudnak lenni a személyi kultuszok.

És ebben az esetben a tanítványok még veszélyesebbek, mint maga a mester. Swamijinek lényegében semmit se kell tennie. A tanítványok belenevelt kötődése elvégzi a munkát helyette. És a legfontosabb feladatot elvégzi a belénk oltott félelem a guruvákja megszegésétől (a guru szava törvény!) és a rossz karmáktól.

Arra kérlek benneteket, hogy az én történetemet is vegyétek figyelembe, mialatt a Swamiji elleni vádakkal kapcsolatos ítéleteteket meghozzátok. Talán segít nektek világosabban látni.

Szeretettel – és azzal a reménnyel, hogy mindenki (és Swamiji is) újra és újra az igazi fény, az igazi szeretet és az önmagával való béke mellett dönt, és hogy ez a béke erősebb lehet, mint a külvilág összes (sajnálatosan szükséges) nyugtalansága,

Üdvözlettel,

Mira (Meera) – 2011. április 19.

Drazí svámidžího žáci,

již to bude zisk, když jen několik z vás se posune ve svém procesu probuzení se. Pokud si alespoň někteří z vás uvědomí, že obvinění ze sexuálního zneužívání nejsou pomlouvačnou kampaní proti svámímu Mahéšvaránandovi, ale s velmi vysokou pravděpodobností jsou to zkušenosti, kterými opravdu prošly mnohé žačky.

Chci touto zprávou o své vlastní zkušenosti pomoct probudit ty, kteří stále věří, že by mistr stál nad jakoukoliv chamtivostí a chtíčem a nikdy by žádnou takovou věc neudělal.

V letech 1991 a 1993, kdy jsem byl členem skupiny v Hamburku jsem byla jednou z mistrových milenek. Bylo mi 22 let, když to začalo a já jsem jím velmi fascinována.

Velmi rychle jsem ho povýšila na pozici svého Boha, a on se velmi snadno nechal do této pozice povýšit. Chtěla jsem být dobrým žákem. Přála jsem si, abych mu mohla ukázat, jak skutečná a jak hluboká je moje oddanost. Jednoho dne se ve Vídni Svámídží se ptal na mojí "oddanost":

Všechno to začalo otázkami: "Co mi dáš? Dáš mi opravdu vše? "

Spustí ve vás tyto otázky varovný zvonek? - Ano, můžete je také číst na webových stránkách o zneužívání od žen, které nyní svámidžího obviňují, že je zneužil.

V těch dnech jsem myslela, že to byla romantická otázka mistra k mému individuálnímu já.

Dnes jsem se musela dozvědět, díky prohlášení ostatních dívek, že to byl jen běžný

vzor nebo trik svámídžího, jak je přimět, aby uspokojily jeho sexuální touhy. A kdo by chtěl říci "ne"

v takové chvíli tak mocnému a jinak milujícímu mistrovi?

Ještě před krátkých časem jsem věděla jen o hrstce takových žen ve Vídni a Hamburku, které byly tímto způsobem svámidžímu obzvláště blízké. Každé z mých speciálních setkání se svámídžím se stalo dobrovolně, s výjimkou zneužití moci mezi učitelem a žákem, které bych v té době popřela kvůli nedostatečnému pochopení psychologie, která je za tím.

Velká část všech svámidžího žáků žije v extázi, že tím, že znají jeho, znají osobně boha. Žijí v neuvěřitelném absolutismu. Teď si představte, jak je možné se cítit, pokud dívce, která

byla také závislá na tomto absolutismu, je dovoleno, aby učinila takové zvláštní zkušenosti s Bohem?

Byl to nevýslovný pocit , bylo to euforizující a pozvedalo mě to, povznášelo mě to. Nikdy jsem

to ze své strany nevnímala jako zneužití. Byly to strhující události, byl to čas kdy jsem byla tak naivní, ale také čas, který bych si nechtěla nechat ujít. Každopádně, kdo má šanci zažít takové dobrodružství?

Není to fascinující, jak hluboce jsem měla vymytý mozek – jsme měly vymytý mozek?

Skutečnost, že bylo více "milenek", byla nepříjemným zážitkem až zpětně. Můj stav mne stále držel, abych zůstala a byla jsem si jistá: "Mistr ví přesně, co dělá a jen já to prostě nechápu! " Znovu a znovu mě svámidží žádal, abych o tom mlčela, abych si udržela tuto zvláštní milost jako tajemství, jinak by byla tato guru kripá (požehnání mistra) ztracena. Dobrá, člověk může pochopit, že ...

Během let 1992-1993 mé pochybnosti rostly. Nemohla jsem strávit, že někdo, kdo předstírá, že je sanjásín, mnich, a že je seberealizovaný, by mohl hrát takové skryté hry. A konečně jsem odešla. Ponechala jsem si ale přátelství s několika žáky. A těmto přátelům jsem řekla své příběhy o těchto tajných zkušenostech se svámidžím v jedné ze slabých chvilek v roce 1995. Jen o chvíli později jsem toho litovala, protože to způsobilo, že to ve mně vyvolalo velký strach.

Manipulace skrze svámídžího a jeho žáky byla ve mně ještě tak silná, že jsem si myslela, že toto odhalení nepřežiju. Myslela jsem si, že nyní přijdou jeho mocné siddhi (nadpřirozené síly) nebo negativní karmy a zničí mě. Jako vrchol všeho bylo, že ti přátelé, kterým jsem to řekla, mě vůbec nepodpořili. Pro některé z nich jsem byl na hranici duševní poruchy, někteří mi nejprve věřili, pak mi věřit přestali a stáhli se ode. Všichni zůstali se svámídžím.

Po několika letech jsem začala znovu navštěvovat jeho semináře. Mohla jsem velmi dobře oddělit jeho hodnotné přednášky od masové hysterie kolem něj, takže jsem se tím nenechala chytit.

A – mlčela jsem, protože by to nikdo nepochopil, a také proto, že jsem mu z hlouby svého srdce nepřála tuto hrstku (dobrovolných) žen.

Dávno jsem našla svůj vnitřní klid, dívala se a testovala mnoho různých stylů jógy a moderních filozofických konceptů. Přes to všechno jsem měla svámidžího stále ráda a neměla jsem tušení, že rozsah jeho žití dvou různých životů je mnohem větší, než jsem si myslela.

Nevěděla jsem nic o webových stránkách popisujících zneužívání až do poloviny března 2011. Pak mi zavolal jeden žák z Hamburku. (Žiju daleko od Hamburku a jen jednou za rok přijíždím na svámidžího seminář). Byla jsem tak šťastná, že ho slyším po tak dlouhé době. Zeptal se mě, jestli vím o těchto hrozných událostech, které se teď dějí a já jsem si nejdřív myslela, že mluví o jaderné katastrofě v

Japonsko. Pak mi ale řekl o obviněních svámidžího ze zneužívání a zeptal se mě přímo: "V těch dnes jsi odešla od svámídžího. Proč? Měla jsi s ním také takové zkušenosti? "Cítila jsem se jako by mě svojí přímostí napadl a nakonec mu řekla pravdu.

Dnes si většina mých přátel vzpomíná na ty rozhovory, které jsem vedli na toto téma v devadesátých letech. Možná je to tak proto, že jsem získala větší důvěryhodnost díky zprávám a prohlášením ostatních žen.

Jsem velmi ráda, že mají odvahu a smělost, které jim pomohly se od něj oprávněně odvrátit, protože vím, že je možné se cítit tak, jako by vám někdo podtrhl koberec pod nohama. Věnovali mu velkou část svého života a on je neskutečně zklamal. Zároveň jsem velmi ráda, že mohou myslet podstatně svobodněji a že může být jejich jóga osvícenější.

Pro mě to je také zajímavé, jak Fellowship ve Vídni reaguje na tyto mezinárodní obvinění ze zneužívání.

Co mohu vidět je naprostý nedostatek vůle věci odhalit, a nedostatek otevřenosti opravdu se dozvědět o všem. Nikdo neklade otázky - všechny mlčí. Já to nevnímám jako ticho chladné necitlivosti. Pro mě to ticho přichází z hlouby nejistoty, zda je povoleno mít takové myšlenky o mistrovi. Bohužel takové chování přitahuje chlad nebo necitlivost.

Všechny tyto události mi umožnily naučit se během posledních dnů mnoho o manipulaci, skupinové amnézii a nižším charakteru lidí . A hodně o strachu a úzkosti! Stále více si uvědomuju, jak opravdu nebezpečný může být osobní kult.

A v tomto případě jsou žáci dokonce nebezpečnější, než mistr sám. Svámídží v podstatě nemusí nic dělat. Vštípené otroctví žáků pracuje pro něj. Největší práce je udělána naočkováním strachu z porušení guruvákjam (guruovo slovo je zákon) a strachu ze špatných karem.

Vlídně vás prosím, abyste zahrnuli můj příběh do vašeho procesu posuzování obvinění proti svámidžímu. Možná, že vám pomůže vidět jasněji.

S láskou - a s nadějí, že každý z nás (včetně svámidžího) se znovu a znovu rozhodne pro pravé světlo, lásku a mír uvnitř sebe a že tento mír může být silnější než všechny (bohužel nutné) nepokoje ve vnějším světě,

Vaše

Mira (Meera) – 19.dubna 2011