A bevont szakemberek (Kiss Csilla és Vid Natasa) segítségével a sérült gyermek nevelésével járó terhelt helyzetet és az abban való segítséget nem a helyzet által felvetett problémákból és a gyermekkel való nehézségek megoldásából közelítjük meg, hanem a szülőre helyezzük a hangsúlyt az elindított tréningen. Nem konkrét megoldásokat szeretnénk a szülők kezébe adni, hanem azoknak a készségeknek a fejlesztését vállaltuk fel, amelyek birtokában maguk jönnek rá a megoldásra, személyiségük és sajátos szituációjuknak megfelelően. A szülői tapasztalatokon és a pszichológiai ismereteken alapuló tréning megvalósításának célja, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők lelkileg feltöltődjenek, megéljék, felismerjék és elfogadják a helyzetükkel kapcsolatos érzéseiket, igényeiket, és eszközöket kapjanak azok kezelésére és képviseletére. Tudatosabban és érzékenyebben legyenek jelen egyéb családi kapcsolataikban (társ, többi gyerek, nagyszülők), tudjanak segítséget kérni és elfogadni.
Szeretnénk, hogy ezek a családok a nehéz helyzetük ellenére is a társadalom aktív, teljes értékű tagjai maradhassanak, miközben mindent megtesznek a gyermekükért.
Ha a szülők önmagukkal rendben vannak, ez kisugárzik környezetükre és más kapcsolataikra is, és így tudják gyermekeiket is lehetőségeikhez képest nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is egészséges, önálló felnőtté nevelni.
Ha a fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok szülei a helyzethez képest egészséges lélekkel vészelik át a krízist, nem válnak gyermekük „áldozatává”, a gyermekük is lelkileg egészségesebb felnőtté válhat. Különösen érvényes ez az amúgy is sok változással, nehézséggel járó kamaszkorban, amikor az önállóság, az elengedés kérdése egy természetesen előtérbe kerülő téma bármely család életében.
Azt gondoljuk, hogy a tréningen résztvevő szülők, a gondolataikkal, a látásmódjukkal, a speciális helyzetekre való érzékenységükkel tudnak segíteni egymásnak és másoknak is a társadalmi befogadás és az esélyegyelőség teljesebb megvalósításában. Úgy gondoljuk, hogy a harmonikusabb légkörben felnövekvő fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok, illetve a szüleik lesznek képesek érdemben képviselni a társadalom felé sorstársaik érdekeit is. Hisszük, hogy ha az anya/apa minél inkább önmagát és a helyzetet elfogadó, harmóniára és kiegyensúlyozottságra törekvő, önmaga és családja igényeit reálisan felmérő módon tudja élni az életét, annál nagyobb az esélye sérült gyermekének arra, hogy „egészséges” lélekkel nőjön fel.
Az első alkalommal a tréninget tartó szakemberek felmérték a csoportba jelentkező szülők igényeit az adott témakörökben. Csapatépítő, játékos feladatokon keresztül elkezdték kialakítani a megfelelő légkört, amely szükséges az önismeret fejlesztéséhez, illetve nagy hangsúly fektettek a csoportbizalom kialakítására.
A második és a harmadik alkalommal a szülőket legjobban érintő, érdeklő témát, a gyermek elengedését, és az ehhez kapcsolódó felnőtté válás folyamatát kezdték el körüljárni. Mentális leltárt készítettek, illetve az érzelmeket jobban megmozgató eszközöket is használtak, mint pl. „élő-szobor” alkotása.
Önismeretet fejlesztő feladatokra mindhárom alkalommal sor került.
Azt tapasztaljuk, hogy nagy az erő a sorstársi közösségben. A közös sors, az átélt hasonló pszichológiai élmények hitelessé teszik egymás előtt a szülőket, így jobban elfogadják egymástól az esetleges megoldási stratégiákat is. A hasonló helyzetben lévő résztvevőktől elhangzott megoldási ötletek és tapasztalatok segítik az átélést és az egészségtudatosság fejlődését.