A Kiegyezés utáni hatalmas építkezések Magyarország legtávolabbi részeiből is ide vonzották a munkáskezeket. Aztán a tragikus és igazságtalan trianoni békeszerződés után Erdélyből és a Felvidékről menekülő protestánsok százai telepedtek le Vecsésen. A II. világháború, és az azt követő erőszakos ki- és betelepítések, majd az erőszakos téeszesítés hatására az 1960-as évektől minden korábbit felülmúló bevándorlás megváltoztatta a vecsési lakosság vallási összetételét. A több hullámban érkező bevándorlások eredményeként ma több mint 21 ezer ember él járási központtá lett városunkban. Az itt élőknek és az érdeklődőknek sem hiábavaló visszatekinteni a református gyülekezet rövid történetére.
Az üllői református gyülekezet vecsési szórványban az 1880 évi 58-ról húsz év alatt több mint kétszeresére növekedett a reformátusok száma. Ők a hét végeken szekérrel indultak az üllői istentiszteletekre. Mocsy Mihály üllői református tiszteletes és Takács Lajos református kántortanító kezdeményezésére 1909. december 26-án, karácsony ünnepén a Falusi Állami Elemi Népiskola /alsóiskola/ tantermében úrvacsoraosztással egybekötve tartották az első vecsési református istentiszteletet. 1910. március 13-án a Falusi Állami Elemi Népiskola tantermében egyházi közgyűlést tartottak, és az addig szórványban élő vecsési reformátusok megalakították a fiókegyházközséget.
A mai templomtelket az első presbitérium kezességével hitelből vásárolták. Vecsés-Felsőtelep első elemi népiskolája a mai lelkészlakásunkban volt. 1910 decemberétől a mai templomtelken felállított ideiglenes harangláb Üllőről kapott kisharangja csalogatta most már az telepi elemi népiskolában tartott istentiszteletekre a híveket.
1911 decemberében Borzsák Lajos segédlelkész szolgált Vecsésen, s 1912-ben már 294 református adófizető családot számoltak. Az első vecsési református kántortanítói állást országos pályázat útján Szentpétery József nyerte el, aki a község kulturális életében is maradandóan letette névjegyét. Helyi és országos gyűjtési akciók indultak a templom-építésre, miközben a gyarapodó gyülekezet lelkileg is erős közösséggé vált. A I. világháború azonban a reményeket szertefoszlatta. A vecsési reformátusok ezüstkönyve szerint "a háború kitörése után egyházunk csak éppen, hogy élt, sebes röptében földre zuhant, mint a madár". A segédlelkészek is gyakran váltották egymást és a hívek az adakozásba, a "hadbavonultak részére szervezett gyűjtésekbe" belefáradtak. 1916-18 között négy lelkész váltotta egymást Vecsésen. A gyülekezeti élet azonban a háború és a személycserék ellenére sem tört meg. 1919-ben havonta tartottak előadásokat a templomalap javára, azonban a pénz a háborús infláció miatt tönkrement. Kúthy Ferenc kántortanító szerint 1919-ben "csak a legjobb hívek kegyes adományaiból tarthatta fenn" gyülekezetünk magát. Az Istenbe és Megváltónkba vetett hit azonban a régi maradt. Az újabb adományokat, bevételeket építőanyagba és részvényeibe fektették. 1922-ben váratlanul meghalt a kántor, távozott a segédlelkész, és megtorpant a vecsési református gyülekezet. 1923-ban mégis közel 1 millió koronával nőtt a templomalap.
1924. szeptember 27-én ünnepélyes keretek mellett tették le a mai templom alapkövét. Felekezeti hovatartozás nélkül összefogott a vecsési lakosság. A munkákhoz hiteleket vettek fel, amelyekhez Kiss Lajos főgondnok, községi főjegyző saját birtokát jegyezte fedezetként. S az egyháztagok se maradtak el: ki-ki egy-egy padot, vagy homlokzatos padot, mások a kórus alatti rövid padokat, a forgóajtót, a kórust jegyezték önkéntes adományként. A szószéket Günczler Adolf zsidó felekezetű, Árpád és a Károly utca sarki néhai asztalos mester ajándékozta a gyülekezetnek, fél áron. 1925. május 31-re el is készült a templombelső tere, amit ünnepség keretében adtak át. Újhelyi Jenő üllői segédlelkész irányításával készült el a torony és a kerítés. A főgondnok a nagyharang vásárlását ajánlotta fel, a presbiterek közösen vették a középső harangot, a gyülekezet pedig az új kisharangot. 1927. augusztus 6-án a harangfelhúzás alkalmából egyházi közgyűlést tartottak, s kimondták az anyaegyház megalakulását. Új fejezet kezdődött a vecsési reformátusok életében.
Újhelyi Jenő első anyagyülekezeti lelkipásztorunk a feleségével sokat tett a gyülekezetért és Vecsésért. A református családok rendszeres látogatása és lelki gondozása mellett Ő szervezte meg a templomkert parkosítását. 1938-ban megvásárolták a baptistáktól a szomszédos gyülekezeti házat, amit többször bővített a gyülekezet. 1934-ben előbb megalakult a 83. sz. Attila Cserkészcsapat vecsési református cserkész őrse, amely 1936-ban Székely Béla parancsnok vezetésével a 843. sz. Sztárai Mihály Református Cserkészcsapatként működött 1948-ig, amikor a keresztyén egyesületeket, cserkészközösségeket a diktatúra feloszlatta.
A Vecsési Református Gyülekezet erejét mutatja, hogy 1933. december 17-én Vecsés-Ganztelepen is fiókegyházközséget alakítottak. Kúthy Ferenc a vecsési gyülekezet kántora irányításával alakult meg 1933-ban a Vecsési Református Férfi Dalárda, majd a Leánykör, és ő volt A Vecsési Református Egyház Ezüstkönyvének a szerzője is.
A II. világháború még az előző világégésnél is több szenvedést hozott a vecsési lakosságnak, és a református egyházközségnek. Történelmi tény, hogy 1944-ben a lelkész vezetésével üldözött zsidó életeket mentettek a vecsési reformátusok is. Aztán a front idején a németek sorra robbantották fel a vecsési templomokat, középületeket. A falusi katolikus és az evangélikus templomok elpusztítása után aláaknázták a felsőtelepi római katolikus és a református templomot is. A felsőtelepi katolikus templomot Verney Kornél plébános önfeláldozó magatartása mentette meg, a református templom felrobbantásához pedig az orosz támadás miatt nem maradt ideje a németeknek. 1944 végétől a Károly utca - Kossuth-Bajcsy Zsilinszky és Petőfi utcák által határolt területen a házak szovjet katonai kórházként, és a beteg katonák szállásaként üzemeltek. A sebesülteknek a templomban és gyülekezeti házban főztek, s ott volt a mozgásképes sebesültek étkezdéje is. A környékről a fűtő- tüzelő-főző eszközöket, edényeket, üstöket összeszedték a hadikórházhoz, amelyekkel a gyülekezeti házban és a templomban berendezett tábori konyhán főztek. Az elzabrált edényekben még 1946 őszén is hordták templomunkból az ebédet a beszállásolt szovjet tiszteknek és az állomási orosz katonai parancsnoknak.
A templom falai közé kényszerített egyház
Mire Újhelyi Jenő református lelkész és családja 1946-ban visszatért, az erőszakos ki- és betelepítések következtében a vecsési lakosság összetétele megváltozott. A félelem légkörében a vecsésiek, s egyáltalán a magyarság élete és a református gyülekezet missziójának feltételei ellehetetlenülni látszottak. 1946 karácsonyáig az istentiszteleteket a mai önkormányzati székház közelében, az egykori, Dobi-féle jegyzői házban tartották. A reformátusok csak 1946. utolsó napjaiban kapták vissza balkáni módon lelakott templomukat.
A kommunista diktatúra alatt a gyülekezetek a templom falai közé kényszerültek. Az emberek keresztyén hite azonban mégis közösséget kovácsolt. Újhelyi Jenő lelkipásztor, sőt egy ideig Balla Péter népdalgyűjtő és zenetudós, a vecsési presbiterek, gyülekezeti tagok lakásán házi istentiszteleteket tartottak. A diktatúra azonban fokozatosan kiépítette a maga besúgó hálózatát, s az emberi és hitbeli gyengeségek miatt a gyülekezet elerőtlenedett. A félelem és a ’B’ listázás elkerülése érdekében 1949 után többen felmondták a presbiteri szolgálatot, vagy ideológiai zsarolásra, a munkahely megtartása érdekében az istentiszteletekről, bibliaórákról elmaradtak, aztán a hittanról és a konfirmációi előkészítésekről a gyermekeik is lemorzsolódtak. Nehezítette a református - és minden felekezet - működését, hogy az egyházak irányításába, az Állami Egyházügyi Hivatalba a diktatúra rendszerét támogató vezetőket ültettek. A társadalmi présnek ebben a kétfelől érkező szorításában meggyengültek a keresztyén közösségek.
A diktatúra fenyegető légköre ellenére folytatódott a vecsési gyülekezetben a hitoktatás, a konfirmáció, s vasárnaponként megtelt a templom. Sőt a korszak által favorizált DISZ, majd KISZ esküvők, névadók ellenére is vonzása maradt az Isten házában megkötött egyházi esküvőknek, gyermek- és felnőtt-kereszteléseknek. Ebben a nehéz helyzetben jó együttműködés alakult ki a többi vecsési felekezettel. Aztán Balla Péter zeneszerző és Valentsik István énektanár, kántor közötti rossz viszony rontotta a gyülekezet hangulatát. Politikai sugallatra a református kántor közreműködésével folytatódott Balla Péter kirekesztése Vecsésen a Falusi Általános Iskolából, településünk és a Monori járás zenei életéből is. Szalai János gondnok igyekezett a gyülekezet elleni támadásokat ellensúlyozni, s házról házra járva erősítette a hívek hitét. A budapesti kitelepítésből ide érkezett Borbély Tekla akkor lett gyülekezetünk áldott lelkű, új kántora, aki három évtizeden át hittel szolgálta gyülekezetünket és Vecsés zenei életét..
Az 1955 elején elhunyt Újhelyi Jenő Nt. úr helyére 1955 tavaszán Mező Ferenc lelkipásztor érkezett Vecsésre. Szerénysége és megnyerő modora miatt a hívek hamar megszerették. Az 1960-as évek elejétől a gyermek-istentiszteleti szolgálatot, és a református ifjúság keresztyén nevelését a hitoktató Szász Gizike végezte. Ennek eredményeként élő hitre jutott lelkekkel gyarapodott gyülekezetünk. Ez volt az az időszak a magyar történelemben, amikor erőszakkal felszámolták a paraszti magángazdaságokat úgymond a „szocialista mezőgazdaság megteremtésének” jelszavával. A paraszti birtokok felszámolása miatt a magyar falvak lakóinak százezrei menekültek el szülőföldjükről, és a főváros környékén telepedtek le. Ez a hatalmas, az 1956-os forradalom utáni megtorlásra épülő és az erőszakos téeszesítés befejezéséig napirenden tartott félelem és vidéki exodus Vecsés lakosságát tovább gyarapította. Mező Ferenc lelkipásztor kereste és meg is találta a lehetőségeket arra, hogy a bonyolult történelmi helyzetben a diktatúrát nyíltan szolgáló, ’mindent látó’ Állami Egyházügyi Hivatal ellenére bevonja a gyülekezet életébe a Vecsésre költözött református családokat. Tény, hogy sokan nem tudtak - vagy a világ sodrása és a gyengülő hit miatt olykor már maguk sem akartak templomba járni. Az Ige azonban továbbra is szólt és a gyülekezeti ház külső fala is hirdette: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és megnyugvást adok néktek!” (Mt 11;28).
Mező Ferenc lelkipásztor hosszú, súlyos betegség után kórházba került és sokáig helyettesítő lelkészek szolgáltak Vecsésen. Utódát, Czövek Olivér tiszteletest 1970. december 6-án iktatták be lelkésznek. Az új lelkipásztornak az átlaglelkésznél is erősebb missziói küldetéstudattal a mélypontról kellett kezdenie a gyülekezeti élet megújítását, s ő a Krisztus ügyéért nem ismert lehetetlent. Hamar szót értett a gondnokkal, az egyszerű szakmunkás vagy TSZ-dolgozó presbiterekkel, a kevés iskolát végzett, de a Krisztushoz hű bevándorlóval, a Felvidékről Vecsésre deportált hadirokkant őrálló családjával éppen úgy, mint a vecsési tanácsi és társadalmi vezetőkkel. Irányításával megszépült a templom és a gyülekezeti ház, s élénkült a gyülekezeti misszió. Népes családjának minden tagja, még a gyermekek is vele együtt szolgálták Krisztus és a magyarság ügyét. A református misszió eredményességét erősítette, hogy Czövek Olivér tiszteletes a feleségével folyamatosan látogatták a vecsési családokat, kiemelt figyelmet fordítottak a családok lelki gondozására, a gyermekek hitoktatására, a gyermek és ifjúsági misszióra. Ismét megtelt a vecsési református templom, és két évtizeden át az óvoda felépüléséig az ünnepeken két istentiszteletet is kellett tartani. Czövek tiszteletes kezdeményezésére, holland reformátusok anyagi támogatásával bővítették és korszerűsítették a gyülekezeti házat, a Malom és a Klapka utcákban házi istentiszteleti közösségek alakultak. Újjáalakult a reformátusok és evangélikusok közös énekkara. A népes Czövek család szinte minden tagja, mint élő orgonasípok énekeltek ebben a kórusban, s a lelkész felnövekvő gyermekei egymást váltották az orgona mellett, és látták el a kántori szolgálatot.
Czövek Olivér tiszteletes lelkészi kapcsolatai által gyakran színesítették a vecsési gyülekezeti életet hazai és külföldi előadók, bizonyságtevő prédikátorok. Ismét voltak evangelizációs alkalmak, gyülekezeti szeretetvendégségek, zenés, énekkaros gyülekezeti alkalmak. A gyülekezeti ház bővítésével, tetőterének kialakításával a hitük és magyarságuk miatt üldözött, határon túli magyar testvéreink közül Erdélyből vagy Kárpátaljáról érkezők Vecsésen átmeneti szállást kaphattak. Így vált lehetővé, hogy az erdélyi és kárpátaljai magyarságnak, az ottani keresztyén gyülekezeteknek szánt külföldi segélyek, Bibliák és missziói célokat szolgáló küldemények Vecsés érintésével juthattak el a határon túli magyarokhoz.
Czövek Olivér egész életpályáját a keresztyén elkötelezettség, a gyermekek hitoktatásáért és a református ifjúsági közösségek építéséért, a fiatalok Krisztusba vetett hitének megalapozásáért és a határon túli magyarságért érzett felelősség jellemezte. Kezdeményezésére alakult meg Vecsés, majd Pécel székhellyel a keresztyén gyermeknevelést és hitoktatást szolgáló Vasárnapi Iskolai Szövetség és annak keresztyén gyermeklapja, a sokáig Vecsésen szerkesztett Örömhír. A politikai rendőrség figyelmét sem kerülte el a lelkész és családjának keresztyén aktivitása. Czövek Olivér nem törődött a zaklatásokkal, a behívatásokkal, az elbeszélgetésekkel, sőt mint Pál apostol a börtönben töltött éveit, ezt a kényszerhelyzetet is missziós célokra igyekezett felhasználni. 1975. november 7-én, a korszak favorizált világi ünnepének látszólagos védőernyője alatt mintegy 200 fiatal részvételével ifjúsági konferenciát szervezett Vecsésen. A fiatalok azonban a megszálló szovjethatalom helyett Krisztust dicsőítették. A ma is templomba járó időseknek jó visszaemlékezni, hogy lelkészünk mindig az Igével bátorított minket: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és józanság lelkét” (2Tim 1;7) és intett bennünket, hogy „Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi”(Jer. 48;10). A missziós munkában nagy segítség volt a lelkipásztor számára a gyülekezet új gondnoka, Szabó Dénes, aki elkötelezett volt a gyülekezet ingóságainak gondos karbantartásában, a családok rendszeres látogatásában, a reformáció hitbeli örökségének folytatásában, a református gyülekezet és településünk szolgálatában.
Czövek tiszteletes az ökumenikus alkalmak mellett kiemelt figyelmet fordított a testvér-gyülekezeti kapcsolatokra. Az erdélyi, mezőségi Szék és Hattem holland városka református gyülekezeteivel gyümölcsöző testvér-gyülekezeti kapcsolatok alakultak, amelyek többször eredményeztek Széken és Vecsésen is élő hitet munkáló gyülekezeti alkalmakat. Sajnos ezek a testvér-gyülekezeti kapcsolatok Czövek tiszteletes utóda idején elszürkültek, majd megszűntek.
Élénkíteni kell a családok és a fiatalok lelki gondozását
1991 nyarán Czövek Olivér nagytiszteletű urat kinevezték a Magyar Református Egyház Zsinati Irodájának vezetőjévé. Utódját, a fiatal Pap András lelkipásztort 1991 decemberében választotta meg a gyülekezet. Pap András vezetőlelkész és 2009 szeptemberétől Natulyné Szabolcsik Eszter beosztott lelkész irányításával gyülekezetünk 100. évfordulójának évében 11 konfirmandus tett fogadalmat a gyülekezet előtt.
A gyülekezet Centenáriumára az egyházmegye és a gyülekezet anyagi támogatásával, a presbiterek és a hívek kétkezi munkájával megújítottuk a gyülekezeti házat, a parókiát, díszburkolatot kapott a templomkerti járda. Megszépült és a városképet is színesítő játszó parkká vált a templom udvara. Korszerűsítettük gyülekezeti házunk fűtési rendszerét, s így a téli hónapokban takarékosabban tudjuk működtetni. Hosszú adománygyűjtő munka után, a 100. évfordulóra készülve, 2009 decemberében templomi, sípos orgonával gazdagodtunk. Továbbra is aktuális maradt a gyülekezeti házunk falán olvasható Ige: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és megnyugvást adok néktek!” (Mt 11;28) Ehhez azonban a missziói munka fontos területeire - mint a családok és betegek rendszeres látogatására, lelki gondozására, élőhitű református ifjúság kialakítására, a misszió új területeinek bevonására, így a számítógépes misszió és lelki gondozás lehetőségeinek tudatosabb felhasználására, a fiatal házaspárok, gyászoló testvéreink, megkeresztelt gyermekek és felnőttek hitoktatására, az erdélyi és holland testvér-gyülekezeti kapcsolatok újraépítésére - nagyobb figyelmet kellett fordítani. A centenáriumtól a www.vecsesireformatus.hu honlapunkon választékos ismertetések, igemagyarázatok, programismertetések, hitmélyítő írások voltak olvashatók gyülekezetünk életéből, múltjáról és jelenéről, református óvodánk és a keresztyén gyermeknevelés színes világáról. A honlap, valamint a vecsesi.ref@gmail.com címen elérhető gyülekezeti kapcsolat segítségével főként a fiatalabb korosztályok, házaspárok, családok lelki gondozását lehetett javítani. Ehhez is segítséget adtak a Klapka és a Malom utcában a házi istentiszteletek és az, hogy a Fő út 49. szám alatti önkormányzati épületben lehetőség nyílott kihelyezett vasárnapi istentiszteletek tartására.
Áldás volt a gyülekezetünknek, hogy Czövek Olivér lelkipásztor testvérünk nyugdíjazása után is a gyermekmisszió elkötelezett munkatársa maradt. Az ő kezdeményezésére és részben Mikus Ferenc irányításával 2002-ben óriási gyülekezeti összefogással és áldozatvállalással, az Orbán kormány és a holland testvérek anyagi támogatásával, templomunkkal egybeépítve elkészült a 75 férőhelyes óvodánk. Az óvodában nem református hitre, hanem Krisztus megismerését segítő keresztyén szemléletre neveli a tantestület Pete Jánosné majd Bartáné Tábori Mária vezető óvónő irányításával a gyermekeket. Öröm látni a református óvodai gyermekek ajándékműsorát és azt, hogy felnőtteket megszégyenítő, keresztyén hittel tesznek bizonyságot a Krisztusban hozzánk elküldött szabadítóról a gyülekezet és a város közössége előtt. Nem útszélre és tövisek közé hullottak tehát, hanem egész városunk hasznát szolgálják a keresztyén óvodába vetett jelképes ’magszemek’.
A gyülekezet ereje a hívek lelkében van
A vecsési reformátusok szerint a keresztyén gyülekezet ereje nem a templom nagyságában, falainak vastagságában, még csak nem is a torony magasságában, sokkal inkább a gyülekezeti tagok Krisztus-hitében, lelkében, közösségi erejében van. Gazdaságilag, erkölcsileg megrokkant, válságokkal terhes világunkban a református elődök erős Krisztus-hitéből, közösségi erejének máig ható tanulságaiból okulhatnak leginkább a népszámláláskor három és félezernyien magukat reformátusnak valló vecsési polgárok. Sajnálatos tény azonban, hogy közülük jó, ha 80-100-an eljárnak a templomba. Tény, hogy a fogyatkozó gyülekezet és az időközben elhunyt Czövek Olivér református lelkész nevét felvett Református Óvoda folyamatos működtetéséhez, hitbeli, és főként anyagi stabilitásához, az infrastruktúra zavartalan fenntartásához a vecsési református közösség ereje csak szerényen elegendő. Továbbra is fontosak Vecsés Városi Önkormányzata és a Vecsési Református Missziói Alapítvány által biztosított célirányos támogatások.
A lelkész munkában nagy változást hozott a gyülekezetünk által 2011. augusztus 1-től megválasztott Dömötör Norbert új lelkipásztor. Az egyházmegyei támogatással megújított parókiánkon az ifjú lelkész, majd a felesége is a gyermekmisszió és az ifjúsági munka elkötelezett hívei, akik az óvodával harmonikus missziói kapcsolatban szolgálják gyülekezetünk és a keresztyén misszió ügyét.
Nagyon fontos, hogy a lelkészünk és a felesége, mint gyakorló lelkész is a tiszta Igét hirdetik minden gyülekezeti alkalmon. Népesebbek, a misszió szempontjából jobban kimunkáltak lettek a karácsonyi és a húsvéti gyermekalkalmak, amelyekbe a hitoktatókat, gyermekmunkásokat is bevonja a lelkész házaspár, hogy ily módon a szülők felé is misszionálhassanak. Öröm, hogy az egyházmegye gyülekezeteinek lelkipásztorai továbbra is evangelizációs alkalmakon hirdették gyülekezetünkben Isten Igéjét, és ismétlődtek a világ üldözött keresztényeiről, az iszlámról és más témakörökről tartott keresztyén missziói alkalmak, valamint a gyülekezeti korosztályok közötti szeretetvendégségek is. Továbbra is vonzása van az Isten házában megkötött egyházi esküvőknek, gyermek- és felnőtt-kereszteléseknek. A Szentlélek munkája, hogy Dömötörné Molnár Krisztina nagytiszteletű asszony teológiai tanulmányai eredményeként immár gyakorló lelkészként szolgál gyülekezetünkben, mint ahogy az is, hogy a Nemzeti Bajnokság I. osztályában, a Fradiban futballozó Zoltán Bettina testvérünk a Krisztus ügyéért inkább a teológiát választotta a futballkarrier helyett, s többször hirdette már Isten igéjét templomunk szószékéről. Havonta megjelenik gyülekezeti újságunk, a Gyülekezeti Hírmondó, amely a gyülekezeti munka nyilvánossága mellett a gyülekezet lelki építését is szolgálja. Megnyugtató a kántorunkkal a kapcsolat, s Tatai Dániel testvérünk orgonajátékára hosszabb távon számíthatunk. Az új lelkész ideje alatt sikeres pályázat eredményeként egyházmegyei és városi önkormányzati támogatással felújítottuk és szigeteltük a gyülekezeti ház és a parókia tetejét, külső falait, s a református óvoda belseje, templomtornyunk és az óvoda udvara is tovább szépült, s ma már üde színfoltja városunknak.
Dömötör Norbert lelkipásztorunk és felesége sokszor megtapasztalhatták már Vecsésre érkezésük óta gyülekezetünk, s a megfiatalodott presbitérium és a református óvoda tantestületének, a gyermekmunkások közösségének szeretet-teljes ragaszkodását, figyelmességét, munkájuk segítését. Nagy segítséget jelent a lelkész számára a missziói munkában is a gyülekezet gondnoka, Szabó Dénes, aki Istenbe vetett hittel kezdeményező a gyülekezet ingóságainak karbantartásában, a felújítási igények feltérképezésében, a családok rendszeres látogatásában, a reformáció hitbeli örökségének folytatásában, az ökumenikus kapcsolatokban is. Isten hatalmas kegyelméből 2018. december 9-én testvér-gyülekezeti kapcsolatot létesítettünk a kárpátaljai Feketepataki Református Gyülekezettel, amelynek óvodáját már évek óta támogattuk. Ők már meglátogattak bennünket a 2018 nyarán, s a mi csoportunk is ellátogat hozzájuk egy három napos gyülekezeti kirándulás keretében, 2019. június végén.
(A gyülekezetünk története iránt részletesebben is érdeklődőknek ajánljuk Orosz Károly: A Vecsési Református Egyházközség aranykönyve c. kötetét.)
Krisztusba, drága Megváltó Urunkba vetett töretlen hittel és hűséggel, s Wass Albert szavaival valljuk, hogy "Politikai és társadalmi szólamok, divatok és konstellációk jönnek és mennek, mint a léha szél, mely pelyvát kavar. De az alap áll: Krisztus és a nép. S ha minden jó szándék tégláját erre az alapra lerakjuk: bizony fal lesz abból, s a falból templom, erősség, mely mellett elsuhan a szél, s leperegnek az idő homokszemei. Jó és rossz időké egyaránt.” Úgy legyen! Ámen.
Orosz Károly pótpresbiter