TELBISZ MARGIT: A GONOSZ, PIROSFEJŰ SZINKÓPA

(Mese egy tételben)

Hol volt, hol nem volt, 4/4 országon is túl, egy félrecsapott fedelű ütemházikóban éldegélt az öreg Motívum 3 szép fiával. Titi, Tá és Szün volt a nevük. Titi szeleburdi legényke volt, Szünnek hangját se lehetett hallani, Tá derék szép szál ifjú volt. Egy szép napon az öreg Motívum így szólt fiaihoz: “Én hamarosan elköltözöm az örökzöld dallamok honába, örökségül 3 kulcsot hagyok rátok, egy violinkulcsot, egy basszuskulcsot és egy C-kulcsot. Hangországban találtok egy zongoraszéken forgó, elátkozott, 4 tételes szimfóniát, amelybe 3 szép leány van bezárva. Azt a leányt vegye mindegyiktek feleségül, amelyik tételt nyitja a kulcsa. De vigyázzatok, mert egyikőtöknek meg kell mérkőznie a gonosz, pirosfejű Szinkópával, akin már sok hegedűs elvérzett.”

A 3 legény megtöltötte butykosát tonikával, tarisznyájukba hamubasült pizzicatót raktak, és csellóra pattantak. Hamarosan egy sűrű, sötét hárfaerdőbe értek, a hárfákon fürge pontozott ritmusok futottak föl-le. Az erdő közepébe érve vad hangzavar fogadta őket, tarkabarka rikácsoló triolák röpködtek egy kacsalábon forgó zongoraszék körül. A legények 5 kottavonalból létrát ácsoltak, azon másztak fel az elátkozott szimfóniához. A tételszünetekben ácsorogva bekukucskáltak mindegyik tételbe.

Az elsőben fürge leányzó rohangált az akkordlépcsőkön. Titi villámgyorsan megfordította kulcsát a zárban, a leány boldogan pihent meg karjaiban, szegény már halálra fáradt a sok rohangálásban. Elmondta, hogy Allegro a neve, és 2 nővérével együtt ebbe az elátkozott disszonáns szimfóniába vannak bezárva. A gonosz, pirosfejű Szinkópa őrzi őket, hol ebben, hol abban a tételben bukkan fel. Kérte, szabadítsák ki nővéreit is, de óvakodjanak a gonosz pirosfejűtől, mert egyetlen kiáltására hatalmas hangsereg lendül támadásba. A legények minden baj nélkül kiszabadították a 2. tételből Adagiot, aki keservesen sírdogált bezárása óta. Most mosolyogva nézte Szünt, aki hangtalanul bámulta szépségét.

Tá mindenre elszántan dugta be violinkulcsát a 3. tétel zárjába. Előérzete nem csalt, a gonosz, pirosfejű Szinkópa már ott várt rá az üstdob tetején. Hangos kiáltására felsorakoztak az összes keresztek és bék, vad kromatikus futamokat indítottak Tá mindkét füle ellen. De Tának nem szállt inába a bátorsága, kihúzta övéből a feloldójelét, és sorra csapta le a bék és keresztek fejét. Végül felugrott az üstdobra, a gonosz, pirosfejű Szinkópának szétrepedt a dobhártyája, Tá megkötözve bezárta őt a 4. tételbe. A megmentett leány, a táncoslábú Scherzo, kvintlépésekben ugrált a hős Tához, hogy megköszönje kiszabadítását.

A 3 pár 4/4 országra szóló lakodalmat csapott, volt nagy dínomdánom és kánon, mindenkit felhangoltak. A lányok dédapja, az öreg Pentaton apó békésen dúr-mollt az asztal alatt. Volt sok finom étel: pácolt zongora, füstölt fuvolapástétom, frissen kirántott hegedű ropogós vonóval és édes hárfagyümölcs. A csellovaknak is bőven jutott gyantaabrak.

Tá, Titi és Szün azóta is boldog harmóniában élnek feleségükkel és gyermekeikkel. A gyerekek - Vivace, Forte és Fortissimo - szépen gyarapodnak hangerőben szüleik és a szomszédok örömére.