Mikor a gyermek gyermek volt nem tudta, hogy ő gyermek. Mindennek lelke volt még, s egy volt minden lélek.

Mikor a gyermek gyermek volt semmiről nem volt véleménye. Nem volt megrögzött szokása, elszaladgált a helyéről, törökülésben ült, forgója volt a feje búbján, és nem grimaszolt ha fényképezték.

Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: Miért vagyok én én s miért nem te? Miért vagyok én itt, és miért nem ott? Hogy kezdődött az idő, s hol ér véget a tér? Életünk ezen a földön nem csupán egy álom?

Mindaz, amit látok hallok és szagolok, nem csak egy világ előtti világ csalóka képe? Tényleg létezik a gonosz, és emberek, akikben benn lakik a gonosz? Hogyan lehet az, hogy én, aki én vagyok, mielőtt lettem nem voltam és hogy egyszer én, aki én vagyok nem leszek már az aki vagyok.