Merre tart?
Nézem az ég kékjét hasító repülő útját, a lassan bandukoló, nehezen lépő öreget és a sürgő-forgó hangyát.
Minden mozgásban. Mindenki tart valahová.
A vándormadarak folyton útra kelnek, átrepülnek tengereket, kontinenseket, úton van minden apró, nagyobb élőlény, de a csillagok, galaxisok is.
Mi végre mindez? Mi késztet mindent mozgásra és milyen célból?
Magától semmi nem mozdul. Valamilyen erő, energia mozgat mindent és valamilyen rendben.
Minden élőlénynek célja van, amiért elindul, amit el akar érni. Ez a mozgató rugó. De miért fontosak nekünk ezek a kicsi, vagy nagyobb erőfeszítést igénylő célok?
Látható, hogy ami cél nélkülivé válik, nem lendíti többé energia. Leáll.
Aki, ami leáll, az kiesik a körforgásból. Magától, vagy magasabb döntés alapján? Vagy a Rend által diktált ütemben, időben?
Cél nélkül tehát semmi nem történhet. Ezek lehetnek életet, gyarapodást szolgálók, lehetnek önzők vagy önfeláldozók, emberi megítélés szerint elítélhetők, vagy elismerésre méltók, de az biztos, hogy a közeli célok elérésének vágya és hajtóereje, beépül valamilyen magasabb cél elérésének szolgálatába.
Vágyainkat, céljainkat a lelkünk, a Lélek sugallja. így marad mozgásban a Világ, így működik a Mindenség.
2017. március 16.
Káosz ↔ Rend
Őskáosz → Teremtés → Világ
Sötétség Világosság
A Káosz áttekinthetetlen sötétség. A figyelem, a fegyelem hiánya. Gondatlanság, felelőtlenség eredménye.
A Rend áttekinthető, világos és szép. Üzenetet hordoz. Gondosság, felelősség, szeretet hatja át.
A fizika jól ismeri az entrópia fogalmát:
→ A Rendszerek mindig a Rendezetlenség felé törekszenek.
→ A Rend fenntartásához Munkát kell befektetnünk.
→ A munkavégzéshez Erő (Energia) szükséges.
A Rend fenntartásához folyamatos, célzott energia szükséges, a Káosz ellenében.
A Világosság fenntartásához folyamatos, célzott energia a Sötétség ellenében.
A Világ a Teremtés folyamata által, célirányos Erő, Munka által maradhat fent.
A minket is magába ölelő Világ a Teremtő JELENLÉT bizonyítéka.
A Világmindenség egészében, a legkisebb alkotórésztől a legnagyobb kiterjedésig, REND uralkodik.
Ez a REND maga a TÖRVÉNY, ami mindenre kihat és ami által minden működik.
A Káosz kiszámíthatatlan, a Rend kiszámítható.
A Rendben az OK-OKOZAT törvényszerűsége uralkodik.
2014. december 28.
Töviskoszorú
A szeretet megkoronáz és megsebez. Ez törvény.
Aki szeret az szenvedni fog.
Akkor is, ha legboldogabb pillanatait köszönheti ennek a szívet elárasztó, lelket felemelő érzésnek. Éppen ezért.
Ami érték, annak a csorbulásától, elvesztésétől való félelem megbénít, megkínoz.
Mert mi is voltaképpen a szeretet?
Önmagunkat odaajándékozni, szolgálatba állítani a másikért, másokért.
Miért? Mert boldoggá tesz, ha érezzük, hogy szükség van ránk.
Ez az igazi szeretet ismérve.
A hamis szeretet megrémül, megfutamodik a szolgálat lehetőségétől.
Csupán elfogadja, elvárja azt.
Ha ez a különbség rejtve marad, az a lehetséges kínok egyik forrása.
Csak az idő próbája fedi fel valódi arcát.
Az őszintén szerető embert erőssé, boldoggá teszi, hogy adni tud és fontosnak érezheti magát. Az elfogadást a másik szeretetének jeleként fogadja. Boldogan szolgál, akár hosszú ideig.
Aztán eljön az igazság pillanata.
Amikor fogyatkozni kezd az erő, az adakozó képesség és szükség lenne a támaszra.
Az oly nagyon szeretett másik pedig nem áll szolgálatba, nem vesz át a terhekből, hanem kihátrál és más szolgáló után néz.
A boldogító egységből csak az egy marad. Elgyengülten, lelki társ, támasz nélkül.
A fájdalom másik gyakori oka, ha kiderül, hogy szeretetünket méltatlanra áldoztuk.
Rá kell döbbennünk, hogy rossz ügyet, érdemtelen személyt segítettünk, önmagunkat átadva.
A harmadik, és legnagyobb fájdalom, ha igaz társunkért kell aggódunk.
Megtaláltuk egymást, sokszor csoda, vagy harcok árán. Összefonódott az életünk, boldogítottuk, erősítettük egymást és most rajtunk kívül álló erők veszélyeztetik, bomlasztják egységünket.
Amíg az első két lehetőség csupán csalódás, a harmadik igazi tragédia.
Mindezek ellenére is csak az lehet boldog, aki szeretni tud, mert az igazi szeretet ezek ellenére sem múlik el.
Mint ahogy az sem vész el soha, amit nevében, általa tettünk.
Ott marad a nyoma lelkünkben, testünkben és gyümölcsöt hoz.
Ezért a gyümölcsért pedig érdemes élni.
Csak ezért érdemes élni. Amiért és ami által megszülettünk.
2012. április 25.
Itt az újév első estéje… az első nap már majdnem elsuhant.
Az éjféli öröm, köszöntgetések, a kései reggeli, ebéd, no meg az ünnepi vacsora elszállt a 2009.-es év után, a múltba.
Pillanatok, örökéletű villanások megmaradnak, mint a mámor vidám illata.
2010. január 1.
Köszönjük, hogy köszöntök!
- Jónapot!- kiáltja hangosan egy háromkerekű tricikli, épp. hogy kilátszik a földből lovasa.
Két még kisebb tötyögős selypeli utána, miközben elviharzanak mellettem.
A vidám kisgyerek hangra reflex mosolyra húzódott számmal, most egy percre ismét
elgondolkodtam, mit is kellene válaszolnom…?
Nem az első eset, hogy ezzel a zavarba ejtő jelenséggel találkozom.
Most is a legegyszerűbb megoldást választom és kissé indignáltan felelek:
- „Jó napot, hölgyem! Uraim!”
A két-három éves törpikék meg sem hallják.
Régebben, hasonló esetben egy nyolc éves fiúcska legalább egy kissé csodálkozva nézett rám.
Egy másik, kiskamasz fiú, még mindig nem tudta kinőni az óvodáskori, „mindenkit tegezünk” kommunikációs formát.
„Szia!” kiáltja barátságosan, mikor találkozunk. Aztán többet nem is igen szól, mert nem tudja, hogyan is kellene…
Javakorabeli asszonyság lévén, aki nem érzi magát ugyan öregnek, de valljuk be, ezek az ifjak nyugodtan unokái is lehetnének, valahogy a „Csókolom, X néni!” Vagy ki sem merem mondani, oly elavultnak, mégis simogatón tisztelettudónak hangzó „Kezicsókolom!” sokkal kezelhetőbb köszönési formának tűnne.
„Szia, Józsika, milyen szép a biciklid!” vagy valami hasonló, örök felnőtt-gyerek viszonyt megteremtő kedves válasszal, már barátok is lehetnénk…
Józsika, Erzsike, mit nem mondok, ilyen pórias, sőt magyaros nevek nem illenek egy magára valamit is adó családba! Szóval Rolandocska és Yvettecske szülei minden bizonnyal arra gondolnak, hogy márpedig az ő kislányuk, kisfiuk nem fogja, még szóban sem más emberek kezét csókolgatni.
Az ő kisfiuk miniszterelnök, vagy legalább világhírű celeb lesz nem is olyan sokára! Hogy szégyellné, hogy akárkinek is ilyen megalázkodó módon köszönt valaha!
Yvettecske és Rolandocska épp eléggé udvarias, ha egyáltalán köszönésre nyitja csokitól maszatos szájacskáját.
Yvettecske és Rolandocska, majd felnőtt korban fogja megtanulni a szervilis mosollyal kísért:
„Kezeit csókolom!” köszönést. Legyen majd akár miniszterelnök, híres celeb vagy suszter.
No nem a másik iránt érzett tisztelet, hanem az érdek diktálta kényszer miatt.
„Jó reggelt”, kedves szülők!
2009. november 20.
A valódi értékek változatlanok és irányt mutatnak.
A Törvény nem emberi találmány. Érvényes akkor is, ha követjük és akkor is, ha ellenére cselekszünk.
Az igazság nem vita téma, de sokszor nehéz felismerni és még nehezebb beismerni.
Aki ítélkezik, csak látszat alapján teheti.
Ha a lehető legjobbra törekszünk, talán elérhetjük a lehető legkevésbé rosszat.
2009. május 29.
A Semmi az, amit nem vagyunk képesek érzékelni.
A Valami az, amiről képesek vagyunk tudomást szerezni.
Tudomás az, mikor a Valami eljut az érzékszerveinkhez és agyunk is képes felfogni jeleit.
A Semmi és a Valami csupán emberi kategóriák. Az emberi érzékszervekhez és agyműködéshez kötött fogalmak.
A Valami birodalmát képesek vagyunk képzeletünkkel kitágítani, mivel az agyunk kreálta képeket érzékeink képesek felfogni, érzékelni.
Képzeletünkkel teremthetünk Valamit, ami addig még nem volt.
Az álom „csak” agyunk véletlenszerű működésének terméke, de úgy „éljük” meg, mint valóságot.
A „gondolat” tudatos cselekedetünk. Tudatos Valami teremtés.
A gondolkodás, a képzelet Ideákat teremt. Ezek már létező Valamik, akkor is, ha nem testesülnek meg, nem kapnak formát.
Ügyeljünk a gondolatainkra!
2008. augusztus 18.
Tisztelt Független Pedagógus Fórum!
Örömmel csatlakozom felhívásukhoz! Végre történik valami, hogy ne árasszon el minket teljesen a szenny, aminek legfőképp a média a közvetítője!
Minden tisztességes, valódi értékeket tisztelő embernek alapvető joga, hogy ne botránkoztassák meg a szabadságot alpári módon értelmező, gátlástalan és tisztességtelen műsorokkal, felelőtlen témaválasz-tással, igénytelen nyilatkozatokkal, felháborító nézeteket valló emberszabásúak példaként való felvo-nultatásával és őket megértéssel, vállveregetéssel, mosollyal nyugtázó újságírókkal, műsorvezetőkkel!
Jogunk van olyan rádióhoz és televízióhoz, ahonnan gyerekeink csak és kizárólag erkölcsileg, etika-ilag, nyelvileg kifogástalan példákat kapnak, mi felnőttek pedig objektív, tisztességes híreket, valódi értéket közvetítő művészeti alkotásokat, nemzeti és egyetemes emberi értékeket őrző és teremtő közösséget építő szándékot.
A most működő Tv-adások túlnyomó többségében az egész nemzet megalázása folyik, kihasználva az elfáradt, kapaszkodót nem találó emberek naiv asszisztálását, zsibbadt beletörődését.
Jelszavuk: „Jó lesz nektek ez is!”
Módszerük:
-„Taposd a sárba és mutasd meg, milyen fekete! Szerettesd meg vele a feketeségét! Legyen büszke rá! Aztán igyekezz kirekeszteni, befeketíteni azokat is, akik őrzik még arcukat! Ha jól végzed munkádat, eltűnik egy büszke nemzet, eltűnnek a tápláló, egészséges sarjakat hozó gyökerei. Simán át lehet rajtuk gyalogolni, rájuk lehet telepedni. Észre sem fogják venni. Ott van nekik a chip, a sex, a bunyó.
-A pedagógusok, ha azt látják, hogy rossz úton jár a gyerek, nehogy szóljanak a szülőknek! Hallgassanak. A gyereknek joga van arra, hogy neveletlen legyen azaz csak és kizárólag általunk nevelt. A gyerekeket arra kell nevelni, hogy a szülőktől minél hamarabb szakadjanak el és ne is hederítsenek az elavult nézeteikre! Majd mi megmutatjuk nekik mi az élet! Csak nézzék a műso-rainkat!
-Éljenek a Mások! Olyan üdítő, hogy minden szabályon át lehet gázolni a szólásszabadság szent nevében! Csak az ne szólaljon meg, aki azokat az unott, ezerszer hallott és a jóra áhítozó lelkek-nek erőt adó szabályokat hozza fel! Csak nehogy elítélje azokat, akik el akarják tüntetni az évez-redes szabályokat, a nemzeti identitást, büszkeséget! Az gyűlöletbeszéd! Az intolerancia!
Az skandalum!
-Miért ne kábítóznának a gyerekek?! Már az is bűn? Legyen az iskolában helyük, ahol cigizhet-nek, füvezhetnek, csinálhatnak amit akarnak. Dicsérjük meg őket, milyen önálló, belevaló srácok.”
-Ne legyenek elvek, csak indulatok! Azokat viszont tessék a lehető legdurvább formában kifejez-ni! Semmi finomkodás, választékosság! Látszódjék, hogy mi aztán nem tisztelünk senkit! Legke-vésbé önmagunkat! Ha pedig mi nem tesszük, hogy jön ehhez bárki más?”
Stb., stb.….
Ne nézzük tétlenül! Védjük meg az egészséges élethez és a tisztességhez való jogunkat!
Legyen felelősségteljes médiánk! Legyen független pártállástól, származástól, vallástól! Legyen a miénk, az emberiség és a nemzet legnemesebb értékeit megőrizni, ápolni és követni kívánó embereké! Legyen a szellemi kiválóságok, a valódi művészek, az igazi tanítók, értelmiségiek, a tisztességes munkásemberek, a családjukért, nemzetükért, az emberiség jövőjéért felelősséget érzők fóruma!
Tanítsa gyerekeinket emberségre, tisztességre, a tudomány, a természet csodáira, az emberi együttélés szabályaira, a becsületes emberek és önmaguk tiszteletére!
Védje valódi értékeinket mindentől, ami nem az!
Ítéljük el és kerüljük azokat csatornákat, melyek nem emelkednek a „Ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted…” Kipling-i magaslatára!
Remélem, elegen vagyunk ahhoz, hogy akaratunkat érvényesíthessük!
Bp. 2003. november 3. Üdvözlettel Szné Mertz Klára
Szeretnélek megkövetni, nyájas olvasó, mert csekélységem olyan merészséget kíván elkövetni, melyre napjainkban csak a legelszántabbak vállalkoznak: világos, érthető, sőt követhető magyar nyelven szándékozok közölni Veled gondolatokat. Ráadásul a sajátjaimat.
A kísérlet félelemmel tölt el, mert a könyvesboltok sikerlistáján nem az ilyen elme szülemények sorakoznak...
Most, hogy nyíltan megvallottam tervemet, legalább eldöntheted, érdemes-e időt pazarolni valamire, amit bárki könnyedén megérthet ? A szellemi elit talán nem ereszkedhet ilyen sekély vizekre. Ha közéjük tartozol, bocsásd meg, hogy munkám méltatlanul érintette figyelmed porba lógó szegélyét ....
Régen volt már, hogy sikeres szerzők tollából öt egymás után következő mondatot pontosan értelmezni tudtam. Akkor még azt gondoltam, minél idősebb leszek, annál több ráérzéssel fogadom majd embertársaim megnyilvánulásait. Nem így történt. Úgy látszik valami baj történt, mialatt teltek az évek. Ezt a magánélményt nem is kellene említenem, hiszen hasonló csalódás megtörténhet mással is.
Ami miatt mégis szóba hozom a dolgot, az egy érdekes folyamat felfedezése, ami függetlennek tűnik az egyén öregedésétől.
Tudniillik az emberi kapcsolatokban nagyon is érezhető a tapasztalatok begyűjtésével együtt növekvő empátia. Ahol csődöt mond, az az új tollforgatók elit világa.
Az irodalom legújabb kori fejlődése során, először csak az idők gabalyodtak össze a könyvek egymást követő oldalain, aztán a szavak keltek önálló, jelentésüktől felszabadult életre, majd az ideák, eszmék, erkölcsök száműzettek az antikváriumok poros polcaira, míg végül a mondatok is tótágast álltak, vagy más furcsa alakzatot öltöttek magukra, imigyen is hirdetve a szellem szent szabadságát és minden avítt megkötöttségtől való mentességét.
Végül elérkeztünk odáig, hogy a könyvkötő mesterek tetszetős bőrgerincű, üres lapokat díszkötésbe borított könyveit, több ezer forintért vásárolják a boldog vevők, nem győzve betelni gyönyörű, érintetlen lapjaik látványával, mert ezek legalább kristálytiszta üzenetet hordoznak....
2003. tavasz