A rokokó egy 18. századi, Franciaországból indult díszítőstílus, amely a merev barokk ellenhatásaként jött létre, és a kényelem, a luxus, valamint a könnyed életvitel szimbólumává vált. XV. Lajos király uralkodásának idején (kb. 1735-1765 között) élte virágkorát. 

Aszimmetria és görbe vonalak: A rokokó bútorok elvetik a barokk szimmetriáját és mértani szabályosságát. Jellemzők a szeszélyes, ívelt formák, a "C" és "S" alakú görbületek, valamint a domborított felületek.

Díszítettség: A stílus rendkívül gazdagon díszített, gyakran a giccs határát súrolva. A legjellegzetesebb díszítőelem a "rocaille" (kagyló) motívum, amely indákban, csigákban és levelekben végződik, és a stílus nevét is adta. Kedveltek a pásztoréletet, romantikus jeleneteket ábrázoló faragások és festett zománc díszítések is.

Anyaghasználat és felületkezelés: Főként a nemes fafajtákat (pl. dió, mahagóni) használták, amelyeket gyakran lakkoztak, intarziával vagy aranyozással díszítettek. A felületek nem síkok, kivéve az asztallapokat.

Kényelem és funkcionalitás: A bútorok a fényűzés mellett a kényelmet is szolgálták. Megjelentek a párnázott, kárpitozott ülőbútorok, mint a kanapék, fotelek és chaise longue-ok.

Elegancia és könnyedség: A nehézkes barokkhoz képest a rokokó bútorok légiesebb, könnyedebb benyomást keltenek, finomabb kidolgozással és világosabb színekkel (fehér, pasztellszínek, arany). 

Tipikus bútordarabok

Komódok: Gyakran ívelt lábakkal és gazdag, kagylós díszítéssel készültek.

Ülőbútorok: Karfás székek, fotelek, kanapék domborított, faragott vázzal és kényelmes kárpitozással.

Íróasztalok: Elegáns, gyakran ívelt vonalú darabok, gyakran intarziával vagy bronz veretekkel díszítve.

Konzolasztalok: Fal mellé helyezett, díszes asztalkák, gyakran márványlappal.

A rokokó stílus népszerűsége a 18. század közepétől fokozatosan mérséklődött, átadva helyét a klasszicizmusba való átmenetnek. Magyarországra bécsi közvetítéssel jutott el, ahol a Mária Terézia-stílus néven is ismert mérsékeltebb, polgáriasabb jelleget öltött.