Kedves Olvasó!
Józsi vagyok, az 50-es éveimet élem ennek előnyeivel és hátrányaival 🙂. A 40-es éveimig komolyan foglalkoztam full-contact harcművészetekkel, amiben megéltem a versengést, a győzelmet, vereséget, adtam és kaptam fájdalmat, sérülést. Van egy mondás amely szerint aki ezeket megtapasztalta, abból abból könnyen válik érzékeny gyógyító. Ilyesmi történt velem is, átfordult bennem valami, előtérbe került az önismereti utam és az sokkal fontosabbnak találtam a kooperativitást, az őszinte mély kapcsolódásokat. A rendszeres mozgást viszont nem akartam elhagyni, így jutottam el jóga, az akrojóga, újabban a kontakt impro és szabad tánc stílusok világába.
A masszázzsal történő komolyabb ismerkedést az akrojóga hozta el számomra. Nagyjából 10 éve kezdtem ismerkedni különféle formáival és azóta is tanulom, gyakorlom őket. Élek feltevéssel, hogy legalább annyit időt és energiát szántam erre mint általában egy masszőr.
A tanulmányaim röviden:
Tradicionális Thai stílus (több kurzus)
Dinamikus Thai (több kurzus)
Wuo-Tai (chilei tanítótól)
Olajos Thai masszázs (Thai Masszőrök Magyarországi Egyesülete)
Fogásokat tanulhattam a legendás Pichet mester közvetlen tanítványaitól
Egy picit belekóstoltam a testolvasásba is, de ezt a vonalat nem vittem tovább
Ezek után furcsa lehet hogy nem masszázsból élek. Hogy is van ez?
Van tisztes polgári foglalkozásom, amiben jó vagyok, szeretem és biztosítja a megélhetésem. A masszázs nekem nem munka sokkal inkább a segítő oldalam megélése, amit úgy és akkor tudok szívvel lélekkel adni, ha van miből, azaz nem válik futószalag rutinná. Ezzel nem szeretnék leértékelni, vagy megbántani egy hivatásos masszőr kollégát sem, ez nem több mint az én személyes attitűdöm.