Az oldal célja az, hogy közösséget alakítsunk ki az emberekből.

Ennek a világnak az a baja, hogy gyenge a szociális hálója, amit az emberek fonnak egymás köré, úgy, mint egy olasz kis faluban, ahol az idős sem fölösleges, és van kivel beszélnie.  

És ezt nem pótolja még egyszer ennyi milliárdnyi kórházfelújítás, vagy több segély, vagy még több hírcsatorna.

Hogy működhet?

Na most ez szép, de hogy működhet ez a privát szociális háló? - kérdeztem magamtól.

Hát úgy, hogy becipeled egy társasházba a jó fej embereket. Felvételezni kell nekik, mint az cégembe a munkatársaknak.

Cserébe olyan emberek között lehetnek, akik nem le-, hanem  felviszik az életerejüket. És kapnak egy olyan házmestert, aki nem csak a lakbért szedi be, hanem gondoskodik az emberek legfontosabb vagyontárgyairól: a életerejükről és céljaikról.

Furcsa mi? Talán át is kéne nevezni házmesterről közösségvezetőnek, úgy jobban elfogadható.

Mitől közösség egy közösség?

Közös céloktól. A focicsapat (lásd a magyar fiúk!) azért lesz közösség, mert nagyon akarnak együtt nyerni, és tudják, hogy egymás nélkül nem megy.

Na itt kicsit kibicsaklott a nagy fantáziám. Az mégse fog menni, hogy egy házba beköltöztetek egy csapat jó embert, akik együtt csinálnak egy céget.

Bár mondjuk a házat építhetnék, szépíthetnék együtt.

Na mindegy, mondtam magamban, az első lépés talán mégsem az, hogy egy milliárdos költségvetésű kísérlettel kezdem, amit egy társasház jelentene, főleg ahogy én elképzelem, kellő mennyiségű közös térrel, egy közös konyhával is, közös mikrobusszal, nagy kerttel, új építészeti megoldásokkal.

Az első lépés lehetne az, hogy virtuálisan összeköltöztetem az embereket egy weboldalra, adok nekik közös célokat, vagy inkább kapok tőlük, amit közzé tudok tenni.

És hírt adok arról, hogy miként haladnak ezzel.

Miért is jó ez?

Hát mert pozitív embereknek adok pozitív híreket, kábé olyan, mint amikor egy faluban este a kocsmában megtudod, hogy mi a helyzet a többiekkel. (Itt nem egy lepukkant presszót képzeltem magam elé, ahova azért megy a polgár, hogy mielőbb elfelejtse, ami fáj, kerüljön annyi agysejtbe, amennyibe kerül. Inkább az olasz nyugdíjast, aki megissza a szokásos esti pohár vörösborát, és közben jót beszélget.) Ez már igazi szociális háló kezdene lenni, mert az emberek maguk adnának figyelmet egymásnak, és nem központi médiák híreivel táplálkoznának.

De persze ezt már megcsinálták, az egyiket úgy hívják: facebook. Itt elolvashatod, hogy kivel mi újság.

Mi az amit nem tud a face?

Ez volt a hosszú bevezetés, most jön a lényeg:)

Én arról akarok hírt adni, hogy emberek mi olyan pozitívat TESZNEK, vagy tennének, amibe mások is be tudnak kapcsolódni. (A TESZNEK nagy betűvel van és vastaggal:) Elképzelt példák:

1. Én írtam két regényt, és ha lesz egy két szabad hetem, írok még. Ezzel eldicsekedhetek az oldalon, és lesznek néhányan, akik azt mondják: azta!

De ebből nem lesz közösség. Ha azt mondom, hogy indítsunk egy irjunkegyütt oldalt, ahol azok, akik régóta dédelgetnek egy írási vágyat, szárnyra kapnak, vagy egyszerűen csak jót szórakoznánk azon, hogy a másik világába bekapcsolódjunk és kiegészítsük azt - ez már sok embernek lehet izgalmas! Ebből lehet közösség.

2. Én festettem is. Felrakhatom a képeimet, és tapasztalom, hogy vannak, akik azt mondják: azta! De ha azt mondom, hogy rendezzünk egy kiállítást közösen, ahol nagy képeket csinálunk, pl. valós fotókat egészítünk ki saját világunkkal esetleg közösen - lehet, hogy vad a példa, de most hirtelen ezt képzeltem el.

3. Én jól tudok mesét, könyvet olvasni, a gyerekeim mindig szerették. Ráadásul mindig kiszűrtem nekik azokat a szavakat, amiket tudtam, hogy nem értenének, és helyettesítettem gyorsan valami más szóval. A ma gyereke nem olvas, és nem olvasnak neki. Mi lenne ha lenne egy táv-bébiszitter szolgáltatás, ahol ez lenne a szolgáltatás? És milyen szép lenne, ha idősek, aki már fölöslegesnek érzik magukat, ezt csinálnák, és újra hasznosnak éreznék magukat?

4. Ugyanezt el tudnám képzelni matek házi megoldó verzióban. Én matek-fizika szakos tanárként végeztem, de sok felnőtt képes lenne segíteni az általános iskolásoknak.

Zárójeles megjegyzés

Van még itt egy érdekes kérdés, amit nem jó megkerülni, és ez a csere kérdése.

Az emberek valamit valamiért adnak, és ennek mérőszáma a pénz.

Én ezt ebbe a rendszerbe alapban nem vezetném be, de mérésnek akkor is lennie kell.

Az emberek adhatnak egymásnak szeretetpontokat, virtuális tallérokat bármit, ami úgy viselkedne, mint a pénz.

Van belőle valamennyi a rendszerben, és úgy tudsz hozzájutni, hogy szolgáltatsz másoknak. És ha kapsz szolgáltatást, adsz másoknak.

És akinek sok van, az beválthatja majd egy közösségi házban bérleti díjként. Valami ilyesmi. de ezt csak zárójeben írom.

Tóth Tamás

Alapító