Blog

Motherhood as a Spiritual Homecoming – Returning to Your Essence

Modern motherhood is often described as a constant survival mode: exhaustion, guilt, and the feeling of “I’m not good enough.”

But if we only look at this side, we miss something essential: motherhood can also become one of your strongest spiritual paths – back into presence, playfulness, your inner child, and the essence of your soul.

The “Good Enough” Mother Who Leads You Back to Yourself

Donald W. Winnicott’s idea of the “good enough mother” reminds us that a child doesn’t need a flawless parent, but one who is warm enough, stable enough, real enough. It’s not about never making mistakes – it’s about being there, noticing your child, repairing when needed, hugging, apologizing if you went too far.

On a spiritual level, this means:
it’s not your perfection that holds your child – it’s your presence.

You are not a “good” mother because you control everything or always smile
You are a good enough mother when you allow yourself to be a real human beside your child – with light and shadow, honestly

Then motherhood stops being a project of proving something (“I must show I’m a good mother”) and becomes a soul alliance between you, your child, and your own inner truth.

What Does It Mean to Return to Your Spiritual Essence as a Mother?

Many women feel after birth that:

“I have lost myself,
all their energy goes to the child,
silence, creativity and spirituality feel like an unreachable luxury.

It’s easy to slide into the ego-mother role:
you think in terms of what is expected from you, how you “should” function, you compare yourself to others, you track external feedback.

From a spiritual perspective, this is exactly what covers your inner essence – the part of you that:

can still love, even when you are tired,
dares to admit mistakes,
sees in the child not your narcissistic extension, but an independent soul.

Your essence is that inner core that existed before the mother-role, and will remain after it as well.
The deepest gift of motherhood is that it invites you, again and again, to return to that core.

Motherhood as a Practice of Presence

Children constantly call us into the now:
now they are hungry, now they laugh, now they cry, now they want to play.

If you allow these moments to bring you into the present as well, you don’t only pay more attention to your child – you also learn to listen to yourself:

you notice what you really feel – not only what you “should” feel,
you become more aware of your limits, tiredness, joy,
you sense more clearly when your “yes” is true, and when it’s only habit or pressure.

Being present as a mother doesn’t mean being zen and patient all the time.
It means you notice what is happening inside you:

“Right now I’m tense.”
“Right now I’m afraid I’ll mess this up.”
“Right now it actually feels good to be with my child – this moment is a gift for me too.”

When you relate to yourself in this way, motherhood is no longer only about your child; it also becomes about you:
about learning to hear your own feelings and needs, and staying present with your child together with all of that.

Playfulness – A Gateway to Your Inner Child

Playing with your child is much more than “quality time” you’re supposed to tick off your list. Every time you:

sit down on the floor,
draw, build, dance or run around together,
allow yourself to be not “productive,” but simply present and playful,

you are also meeting your own inner child.

Maybe there wasn’t enough space in your childhood for spontaneity, joy or silliness.
Now, through your child, you can heal parts of that story:
you give permission for that part of you to live again – the part that laughs freely, is curious, sensitive and experimental.

In this way, motherhood is not only caring forwards (towards your child), but also a subtle reconnection inwards:
back to the girl, the woman, the soul you truly are.

Motherhood as a Return to Yourself

Motherhood can be:

a constant cycle of pressure and self-criticism,
or an initiation into presence, playfulness, and a new meeting with your inner child.

You don’t have to choose between being a “good mother” and being your spiritual self.
Every time you come back to the present moment and listen both to your child and to yourself, you take a step closer to your essence – to that inner light that accompanies every day of your motherhood journey.

If you feel that motherhood is more than tasks and expectations for you – that it is a path of soul growth, inner child healing and conscious parenting – Parentness Coaching for exactly this:

to help you understand your emotional and generational patterns,
to support you in reconnecting with your spiritual essence as a mother,
and to find a way of parenting that honours both your child’s soul and your own.

📩 If this resonates with you, you can reach out for Parentness Coaching sessions – online.
Together we explore how motherhood can become not an exhaustion of your spirit, but a homecoming to who you truly are.

Anyaság mint spirituális hazatérés – hogyan térj vissza az esszenciádhoz?

A modern anyaságról nagyon sokszor úgy beszélünk, mintha állandó túlélőüzemmód lenne: fáradtság, bűntudat, „nem vagyok elég jó” érzés.
De ha csak erre figyelünk, könnyen elfelejtjük a másik oldalt: azt, hogy az anyaság lehet egyik legerősebb spirituális utad is – vissza a jelenbe, a játékosságba, a belső gyermekedhez és a lelked esszenciájához.

A „good enough” anya, aki visszavezet önmagadhoz

Donald W. Winnicott „elég jó anya” fogalma arra emlékeztet, hogy a gyereknek nem hibátlan, hanem elég meleg, elég stabil, elég valóságos szülőre van szüksége. Nem az a lényeg, hogy soha ne hibázz, hanem az, hogy ott vagy, figyelsz rá, és ha kell, javítasz, ölelsz, bocsánatot kérsz.

Spirituális szinten ez azt jelenti:
nem a tökéletességed, hanem a jelenléted tartja a gyereket.

Nem attól vagy „jó” anya, hogy mindent kontrollálsz, mindig mindent tudsz, mindig mosolyogsz.
Hanem attól, hogy hajlandó vagy igazi emberként ott lenni mellette – fénnyel és árnyékkal, őszintén.

Így az anyaság már nem bizonyítási projekt („igazolnom kell, hogy elég jó vagyok”), hanem szövetség közted, a gyermeked és a saját lelked között.

Mit jelent visszatérni a spirituális esszenciához anyaként?

Sok nő érzi szülés után, hogy:

„mintha elveszítettem volna önmagam”,
minden energia a gyerekre megy,
a csend, a kreativitás, a spiritualitás valami elérhetetlen luxusnak tűnik.

Ilyenkor könnyű belesodródni az ego-anya-szerepbe:
abban gondolkodsz, mit várnak tőled, hogyan „kellene” működnöd, másokhoz hasonlítod magad, figyeled a visszajelzéseket.

Spirituális nézőpontból ez az, ami elfedi a belső esszenciát – azt a részedet, aki:

akkor is képes szeretni, amikor fáradt vagy,
el meri ismerni a hibáit,
és a gyerekben nem a saját nárcisztikus folytatását látja, hanem egy önálló lelket.

Az esszenciád az a benső mag, aki előbb volt, mint az anyaszerep, és utána is veled marad. Az anyaság legmélyebb ajándéka, hogy segít ehhez a maghoz újra és újra visszatalálni.

Anyaság, mint jelenlétre ébresztő gyakorlat

A gyerek folyamatosan a mostba hív:
most éhes, most nevet, most sír, most játszik.

Ha engeded, hogy ezekben a pillanatokban te is megérkezz a jelenbe, akkor nemcsak rá, hanem magadra is jobban tudsz figyelni:

észreveszed, mit érzel valójában – nem csak azt, amit „kellene” érezni,
rá tudsz nézni a saját határaidra, fáradtságodra, örömeidre,
jobban megérzed, mikor mondasz igent szívből, és mikor csak megszokásból.

A jelenben lenni anyaként nem azt jelenti, hogy mindig zen és türelmes vagy. Sokkal inkább azt, hogy észreveszed, mi történik benned:

„Most feszült vagyok.”
„Most félek, hogy elrontok valamit.”
„Most jó vele lenni, ez a pillanat nekem is ajándék.”

Amikor így figyelsz magadra, az anyaság nem csak róla szól, hanem rólad is:
arról, hogy tanulod meghallani a saját érzéseidet, szükségleteidet, és ezekkel együtt jelen lenni a gyermeked mellett.

Játékosság – kapu a belső gyermekedhez

A gyerekkel való játék sokkal több, mint „kötelezően” eltöltött minőségi idő. Valahányszor:

leülsz vele a földre,
rajzoltok, építetek, bolondozva szaladgáltok,
megengeded magadnak, hogy ne „hasznos” legyél, csak jelen és játékos,

akkor találkozol a saját belső gyermekeddel is.

Lehet, hogy benned egykor nem volt elég hely a spontánságnak, az örömnek, a bohóságnak – most viszont ezen keresztül gyógyulhatsz:
a gyereked mellett újra engeded élni azt a részed, aki szabadon nevet, kíváncsi, érzékeny, kísérletező.

Az anyaság így nem csupán gondoskodás felé, hanem egy finom visszacsatlakozás befelé is:
visszatérés ahhoz a lányhoz, nőhöz, lélekhez, aki valójában vagy.

Anyaság mint visszatérés önmagadhoz

Az anyaság lehet:

folyamatos megfelelés és önkritika,
vagy lehet beavatás a jelenlétbe, a játékosságba, a belső gyermekeddel való új találkozásba.

Nem kell választanod a „jó anya” és a „spirituális önmagad” között.
Amikor a jelenben figyelsz magadra és a gyermekedre, lassan, organikusan történik meg, hogy hazatalálsz az esszenciádhoz – ahhoz a belső fényhez, amely végigkíséri az anyaságod minden napját.

(A következő cikkben majd konkrét lépéseket és gyakorlatokat nézünk meg ahhoz, hogyan tudod ezt a mindennapokban is táplálni.)

Father's Soul Compass: How Your Spiritual Essence Becomes Your Child’s North Star

Your child will hear your words, but they will follow your being.
As a father, your spiritual essence functions like a quiet inner compass your child orients to, day after day. He won’t really “copy” what you teach; he will absorb how you inhabit your own life.

Children don’t imitate lessons – they imitate presence

From attachment theory to social learning research, one thing is clear: children learn above all by watching the adults they’re connected to. They don’t just copy behaviors; they internalize attitudes, emotional patterns, and ways of dealing with life.

So if you:

Speak about calm, but live in constant tension
Preach kindness, but are harsh with yourself
Say “follow your heart,” but ignore your own inner truth

your child feels the gap. What forms him most deeply is not the ideal you talk about, but the energy you actually live.

This is why your spiritual essence matters so much.

Self-knowledge: the backbone of your fatherhood

To be an inner compass, you first need to know where you stand.

Self-knowledge means you dare to look at:

Your emotional habits: where you shut down, explode, or escape
Old wounds from your own childhood that still color your reactions
Your fears: of not being enough, of failing, of being seen as vulnerable

Fathers who reflect on their inner world tend to be more emotionally available, more consistent, and better able to repair after conflict. You don’t have to be perfect — but you do need to be awake to what lives inside you. That awareness already changes how you show up.

Returning to your spiritual essence

Your spiritual essence is who you are beyond roles and performances:

What really matters to me when life gets hard?
Which values do I want to embody, not just declare?
Who am I when no one is watching?

Practices like meditation, prayer, conscious breathing, journaling, or time in nature help you reconnect to this deeper layer. Research on mindful parenting and mindfulness in adults shows links with less stress, better emotion regulation, and more attuned relationships — all of which directly impact the climate your child grows up in.

When you live closer to your essence, your child feels:

A father who responds instead of just reacting
A man who can apologize and repair
A presence that stays anchored even in storms

A spiritual base: becoming a true identification model

Being a model doesn’t mean being flawless; it means being aligned.

A spiritual base as a father can look like:

Daily inner check-ins – “How am I? What do I choose to embody today?”
Lived values – not just “I value respect,” but tone of voice, how you speak about others, how you treat yourself.
Rupture and repair – when you lose your temper and later say, “I’m sorry, I’m working on this,” you teach that relationships can heal.
Space for meaning – creating moments of wonder, gratitude, or silence that show life is more than rush and consumption.

Your child will carry an inner impression of “what it feels like to be a man” largely based on you: how you treat your body, handle emotions, manage limits, and pursue what is meaningful.

Your spiritual essence, lived honestly and imperfectly, tells your child: “It is safe to be yourself, to grow, to search for your own truth.”

That is the deepest gift a father can offer: not only a family name or life advice, but an inner North Star made of authenticity, self-knowledge, and a living connection to something greater.

Page updated

Google Sites

Report abuse