Fotós gyógyszerész

A legjobb képek azok, amelyek a fejemben születnek: Néha csak nézek – A fényképezőgép ma a táskámban pihen. Nem azért, mert nincs mit látni, hanem mert a szemem néha szűrők nélkül akarja felfedezni a világot. Nincs nyomás, nincsenek elvárások – csak a jelen pillanat halk suttogása. Nézni annyit tesz, mint hagyni, hogy a dolgok maguktól jöjjenek hozzám. Nem kell megállni vagy megörökíteni; elég, ha a látvány átjár engem, mint egy nyári szellő, amely csak megérint, soha nem tart meg. A legjobb képek azok, amelyek a fejemben születnek, miközben ülök vagy sétálok, és hagyom, hogy a világ csendben mesélje el a történetét körülöttem. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)

Néha csak nézelődni – Már két hete nem fényképeztem: Van, amikor a fényképezőgép a táskámban marad, és én csak nézek. Nem keresem a tökéletes pillanatot, nem vadászom a képre. Csak hagyom, hogy a szemem járjon, hogy a világ magától mutassa meg magát. A fény, a forma, az árnyék mind csak hátterek lesznek egy belső utazáshoz. Nézni annyi, mint lélegezni – egyszerű, mégis mély. Nem minden rezdülést kell megörökíteni; vannak pillanatok, amik csak élni akarnak, nem pedig lencsébe zárva lenni. A kép várhat. A világ nem siet. Néha csak az a művészet, ha jelen vagy, és megengeded magadnak, hogy elmerülj a csendben. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)

Városi szivárvány – Gondolatok a június 28-i Budapest Pride-ról: A nap fénye ma másként törik meg a köveken. Nem csak a megszokott árnyékokat festi, hanem színes mozaikokat, amelyek összefolynak a város levegőjében. A Budapest Pride nem csupán menet, hanem egy gesztus, egy lélegzetvételnyi szabadság a mindennapok betonja között. A tömeg nem csak emberekből áll, hanem történetekből, hangokból, apró mosolyokból és bátor tekintetekből. Ott vannak az elszántak, akik minden évben visszatérnek, és azok is, akik most először mertek kilépni a néma szobájukból. Együtt szövik a remény és az elfogadás szivárványát. Nem kell fényképezőgép ahhoz, hogy megőrizzük ezt a pillanatot. A legszebb kép az, amit a szívünkben hordunk, amit szóval, cselekedettel tudunk megtartani. A színek, a dalok, az összeboruló kezek, mind jelképek, amelyeket a kamera csak megpróbálna megragadni, de csak az emberi lélek tud igazán átélni. A Pride nem csak egy nap a naptárban, hanem egy lépés az út felé, ahol mindenki önmaga lehet. És talán ez a legnagyobb művészet: megélni a szabadságot, vállalni a színeinket a világ előtt, még akkor is, ha a fény néha vakító, néha pedig elbújik a felhők mögé. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései  

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők. Ők ott mennek, lépteik könnyedek, mégis súlyosak a világ ritmusában. Egy nő szépsége nemcsak a külső, hanem az a belső tűz, ami megcsillan a tekintetében, az a titok, amit csak kevesen látnak meg. És ha az intelligencia is ott lakozik benne, az a fény még mélyebb, még élőbb – nem csupán ragyog, hanem átvilágít mindent körülötte. Ez a tűz nem fényképezhető le, nem ragadható meg, mert élő, lélegző, folyamatosan változó. Az az illúzió, hogy a kép megőrizheti ezt a pillanatot, néha csalfa. Inkább hagyom, hogy a látás és a tisztelet maradjon meg, az a néma megállás, amikor nem fényképezek, csak figyelek. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései  

Elképzelt fényképek – A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Elképzelt fényképek (képi-gondolati hangulatok) – Az elképzelt fényképek nem csupán pótlékok, hanem másfajta pillanatfelvételek. Olyan képek, amiket a szem nem ragadhat meg, a gép nem foghat be. Ezek a belső látképek, az elcsent rezdülések. A gondolatok tükrei, melyeket csak a szó képes megfesteni. Amikor a város zajában megállok, és nem a látványt, hanem a csendet érzem, akkor születnek meg ezek a képek. Ahol nincs fókusz, csak érzék. Nem exponálok, hanem figyelek. A szavak így lesznek az új objektív, a mondatok a fény. Nem a külső világot rögzítik, hanem a belsőt – azt, amit a kamera sosem érhet el. Így az elképzelt fényképek is képek. Csak mások. Mások, de ugyanannyira igazak. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Elképzelt fénykép (mert nem lehet mindent lefényképezni) – Az elképzelt fénykép nem fog megmutatni arcokat, formákat, színeket. De megmutatja, mit érzünk, mit gondolunk a látványról, ami körülvesz. Ez egy másik valóság, amelyben a csend és a gondolat áll a középpontban. Így válik a szó is egyfajta fényképezőgéppé, amely nem a fényt, hanem az árnyékot ragadja meg. Azokat a finom rezdüléseket, amiket az objektív elkerül. A képek szünetet tartanak, a szavak pedig beszélni kezdenek. És én figyelek. Figyelem a világot, magamat, a közöset, ami mindannyiunkban ott él – de amit nem mindig lehet lefényképezni. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Elképzelt fényképek és Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Neveik megtévesztően fotografikusak, mégis kép nélküli megszólalások ezek. Olyan lenyomatok, ahol a látvány belsővé válik, és ahol a megörökítés gesztusa nem a lencsén, hanem a mondatokon keresztül történik. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Fénykép, amin nincs semmi

Egy darab járda.
Két repedés.
Egy falevél, még zöld, de már száraz.
Aki nézi, azt kérdezi: mi ebben a különös?
Aki fényképezi, azt mondja: minden. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Csend

Nem fotóztam.
Csak néztem.
A lány elment, a felhő eltűnt, a kávé kihűlt.
De valahogy minden megmaradt.
Képként a fejemben.
És talán ez az igazi fénykép. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Itt egyszer élet zajlott

Előhívott mondatok – Az utca pora lassan lepereg az idő lábnyomai alatt. Egy nyikorgó bicikli marad csak emlék, meg az a halvány árnyék, amit a nap az öreg tégla falra vet. Nincs ember, csak a csend beszél, mesél arról, hogy itt egyszer élet zajlott, nevetés, lélegzetek – most csak a múlt súlya van jelen, finoman simogatva a köveket. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

Ahol az idő megáll

Előhívott mondatok – A napfény beszűrődik egy régi ablakon, csíkokat rajzol a padlóra. A por táncol ezekben a sugarakban, miközben a falak hallgatnak. Mindennek megvan a maga helye, a hely, ahol az idő megáll, hogy pár pillanatra elcsendesedjünk. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

Egy ablak

Egy ablak, félig nyitva.
A függöny kicsit mozdul – a levegő épp csak benéz.
Odabent valaki él.
Nem látom, csak sejtem. Talán kávéillat van, talán valaki most hallgat zenét, talán épp az ablakhoz lép, de még nem látszik.
Ez a kép nem a látványról szól, hanem a lehetőségről.
Ami történhetne.
És ami néha fontosabb, mint ami történik. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Nő a villamoson

Ő nem tudja, hogy róla van szó.
Haja mögé bújik, szemében kék reggel.
Nincs smink, nincs póz – csak jelenlét.
Keze egy könyvet tart, de nem olvas. Valószínűleg gondolkozik.
A villamos ráz, az utasok unottak, ő viszont halk fénye a mozdulatlannak tűnő mozgásnak.
Nem is kell róla több.
Ez így volt jó. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Eső után

A város friss. Mint egy lemosott arc, amit most először néznek meg igazán.
A kövek még nedvesek, a pocsolyákban égő lámpák rezegnek, mint tétova csillagok.
Nem sietek.
Ilyenkor nem is lehet.
A fényképezőgép a táskámban van – a szemem viszont dolgozik.
Néha a látás is elég. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)