Bejárhattam bár  az összes utat,
hegyeken és völgyeken áthaladva kelettől nyugatig,
ha nem fedeztem fel a szabadságot, hogy önmagam lehessek,
akkor sehová sem jutottam el.

Megoszthattam bár minden holmimat
más nyelvű és kultúrájú emberekkel;
barátkozhattam ezer ösvény zarándokaival,
osztozhattam szentekkel és hercegekkel szállásaimon,
ha holnap képtelen vagyok megbocsátani felebarátomnak,
akkor sehová sem jutottam el.

Cipelhettem bár hátizsákom elejétől a végéig,
és várhattam minden bátorításra szoruló zarándokra,
átadhattam ágyamat annak, ki később érkezett,
odaadhattam kulacs vizem ingyen;
ha visszatérve otthonomba és munkámba
nem vagyok képes testvériséget teremteni,
vagy boldogságot, békét és egységet alkotni,
akkor sehová sem jutottam el.

Lehetett bár minden nap ételem és vizem,
élvezhettem a fedél és a zuhany örömét,
lehet, hogy sérüléseimet jól ellátták,
ha nem fedeztem fel mindenben Isten szeretetét,
akkor sehová sem jutottam el.

Láthattam bár az összes műemléket,
szemlélhettem a legszebb naplementéket,
megtanulhattam minden nyelven egy-egy üdvözlést,
kóstolhattam minden forrás tiszta vizét,
ha nem fedeztem fel, ki az alkotója
ily sok ingyen szépségnek és ily sok békének,
akkor sehová sem jutottam el. 

Ha mától nem járok tovább útjaidon,
kutatva és a tanultak szerint élve;
ha mától nem látok minden emberben,
barátban vagy ellenségben társat az úton;
ha mától kezdve nem ismerem el Istent,
a názáreti Jézus Istenét életem egyetlen Isteneként,
akkor sehova sem jutottam el.

Fraydino (2004)