Ajánlás 

1.

Budapest főváros infrastrukturális fejlődése, különösen a közlekedés terén kisebb mértékű és kevésbé volt sikeres az elmúlt három és fél évtizedben a korábbi, hasonló hosszúságú időszakokban elért eredményekhez képest.

Néhány főbb közlekedési fejlesztést említve ennek alátámasztására: 

1873-tól az I. világháborúig a dunai rakpartok és partfalak kikövezése, a dunai hidak, Európa második földalattijának megépítése; 

a két világháború között a villamos és HÉV vonalak kiépítése és az autóbusz közlekedés megindítása; 

a II. világháborútól 1990-ig az autóbusz hálózat kiterjesztése a külső kerületekbe, a trolibusz hálózat létrehozása és kettő (!) metró vonal megépítése.

Az elmúlt harmincöt évben a közlekedési infrastruktúra terén a fejlesztés releváns, kompetens szereplőinek az eredményei elmaradnak a korábbi korszakokéhoz képest és nemzetközi összehasonlításban is. 

Ráadásul annak ellenére, hogy 1990-től a napjainkig terjedő jelen időszakban nem kellett háborús károkat helyreállítani, mint ezt megelőzően, hogy a műszaki-technológiai fejlődés a korábbihoz képest jóval hatékonyabb eszközöket kínált a kivitelezésekhez, és, hogy az EU támogatásokkal kiegészítve, a pénzügyi források is rendelkezésre álltak,

Ennek fő oka, hogy bármilyen politikai hátterű voltak a kormány, illetve a fővárosi és a kerületi önkormányzatok, a lehetséges fejlődés eléréséhez szükséges stratégiai együttműködésük elégtelen volt.

Mindazonáltal ajánljuk evidenciában tartani a mindenkori Kormánynak, Budapest Főváros Közgyűlésének és a kerületi önkormányzatoknak

1. hogy Budapest kiegyensúlyozott, nemzetközi és történelmi összehasonlításban érdemleges, dinamikus fejlesztésére nyilvánvalóan azért is szükség van, mert a XX. század mindkét világháborúja után Magyarország minden tekintetben erősen főváros-centrikus, és a belátható jövőben is ez lesz a realitás. 

Ebből következik, hogy ha a főváros nem fejlődik, akkor az ország sem fog és fordítva.

2. hogy következően az Alaptörvény és az erre épülő jogszabályok által meghatározott intézményi struktúrából, a kormány- és az önkormányzati szereplőknek Budapest fejlesztésében egyetemleges a felelősségük mind a jelen, mind a jövő generációja felé. Ez a főváros társadalmi, gazdasági szerepéből fakadó és Magyarország politikai, társadalmi-gazdasági berendezkedéséből következő objektív szükségszerűség és realitás.

Az egyetemleges felelősség itt azt jelenti, hogy a döntés-előkészítésben és a döntések meghozatalában is érdemlegesen együtt kell működniük valamennyi kompetenciával rendelkező szereplőnek!

Ez az érdemi együttműködés kényszere, akár a közvetlen pártpolitikai szempontok korlátozásával, mindenképpen és elsődlegesen vonatkozik Budapest városfejlesztésére - különösen a barnamezős és a frekventált területek hasznosítási funkciójának és fejlesztési koncepciójának meghatározására, az alapvető közlekedési infrastruktúra fejlesztésére - függetlenül, hogy az kiemelt fejlesztési minősítést kap-e vagy sem. 

2.

Természetesen jól szolgálja a kölcsönös információt a társadalom kisebb-nagyobb vélt vagy valós csoportja képviseletére hivatkozó civil szervezetekkel a kapcsolattartás. 

Az optimális döntésekhez azonban arányaiban sokkal jobban kellene támaszkodni a szakmai entitásokra (intézményekre, hivatás és gazdasági kamarákra, szakmai érdekképviseletekre), amit az is indokol, hogy ezek szakmai felkészültsége hasonló szintű, mint a kormányzati és önkormányzati szakapparátusé. 

Ezek hatékonyan tudnak közvetíteni innovációt és tudást, továbbá segíteni tudják értékeléseikkel a döntéshozót az apparátus szakmai kontrolljában is.

3.

Mindezek alapján a következő ciklus Budapest Főváros Közgyűlésének és a fővárosi kerületi önkormányzatoknak, illetve Magyarország Kormányának az alábbi gyakorlatot ajánljuk:

1. az úgynevezett „jó kormányzás” módszereinek közös és gyakorlati alkalmazását.

Ez mindenekelőtt vonatkozik az érdemi egyeztetés meglévő vagy létrehozandó intézmény-rendszerének cél szerinti használatára, annak rendszeres és érdemleges működtetésére két relációban mindenképpen: (1) a kerületi önkormányzatok és a fővárosi közgyűlés,  (2) a Kormány és a Fővárosi Közgyűlés között.

Ahhoz, hogy a döntések optimálisak és széles körben elfogadottak legyenek és valódi fejlődést eredményezzenek, ajánljuk a főváros egészére vagy bármely területére vonatkozó településrendezési és – fejlesztési stratégiákról, koncepciókról, programokról, tervekről, projektekről szóló döntésekkel összefüggésben:

ad 1. hogy a szakapparátus és a valóban releváns szakmai szervezetek szakemberei között kerüljenek egyeztetésre a szakapparátus által készített, döntést megalapozó dokumentumok, a döntési javaslatokkal együtt, de biztosítva az érdemleges észrevételekhez szükséges feltételeket! A közös vélemény és javaslat, vagy az ellenjavallat kerüljön be a döntésről szóló előterjesztésbe!

A relevancia itt azt jelenti, hogy a vitában résztvevő konkrét személyek ugyanolyan szakképzettséggel és/vagy szakmai gyakorlattal rendelkezzenek, mivel itt nem lobbi erőre, hanem szakmai hozzáértésre és felkészültségre van szükség ahhoz, hogy a döntéshozó a lehető legoptimálisabb szakmai előkészítést kapjon.

ad 2. hogy csak a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között megtörtént két - és többoldalú előzetes egyeztetés után szülessen döntés!

ad 3. hogy a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában kerüljenek előterjesztésre és együttes döntéssel fogadják el a fejlesztési stratégiákat, terveket és projekteket, továbbá ezek végrehajtásának az utánkövetését, a megvalósulás értékelésére vonatkozó intézkedéssek együtt!

2. A fentiek értelmében, a korábbi hasonlók felülvizsgálatával és az adaptálhatók felhasználásával, készüljön el a pártok által támogatott nemzeti konszenzussal a fővárosi átfogó, komplex közép- és hosszabb távú településfejlesztési terv lehetőleg a ciklus első évében.

Ennek kiemelt, fontos része legyen a közlekedési infrastruktúra és szervezésének a fejlesztése és annak ütemezése!

Abból kiindulva, hogy a fővárosi közlekedési infrastruktúra-fejlesztésben alapvető az állam és az önkormányzat közreműködése és együttműködése, ezért az átfogó és komplex fejlesztési tervnek szükséges tartalmaznia a közösen elfogadott projekteket.

Mindezek megvalósulása a prioritás. 

Azért, mert jelenleg és főleg a jövőre nézve ezek nélkülözhetetlenek az alapvetően érdekeltek: a lakosság, a gazdaságot és a társadalmi szolgáltatásokat működtető felelős szereplők számára, és nemcsak a mindennapi tevékenységükhöz, életfeltételeikhez, hanem terveikhez és azok megvalósításához, valamint mindennek eredőjeként Budapest és az ország fejlődéséhez.

*

Budapest, 2024. június 6-án

Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége

Kiadta: Szilvássy István elnök