A mid-century modern (magyarul gyakran "századközepi modern") bútorstílus az 1940-es évektől az 1960-as évekig tartó időszakból származó lakberendezési irányzatot jelenti. A második világháború utáni optimista hangulatban jelent meg, és a funkcionalitást, az egyszerűséget, valamint az innovatív anyagok és formák használatát helyezte előtérbe. 

Főbb stíluselemek:

Egyszerű, tiszta vonalak: A bútorokat letisztult, sallangmentes formák és éles, tiszta vonalvezetés jellemzi, kerülve a felesleges díszítést.

Funkcionalitás: A stílus központi elve a praktikum. Minden darabnak jól meghatározott funkciója van, a forma követi a funkciót (form follows function).

Anyaghasználat:

Természetes anyagok: Gyakran használtak fát (különösen teakfát és diót), követ és üveget.

Innovatív anyagok: Ugyanakkor nyitottak voltak az akkori új, innovatív anyagokra is, mint a rétegelt lemez, műanyag, fém és vinyl.

Geometrikus és organikus formák: Megtalálhatóak benne a szigorú, geometrikus formák, de az organikus, ívelt, természetesebb vonalvezetésű darabok is, amelyek a természetet idézik.

Időtlen elegancia: Bár évtizedekkel ezelőtt született, a stílus időtálló és ma is rendkívül népszerű, könnyen illeszkedik a kortárs otthonokba.

Nyitott terek: A bútorokat gyakran úgy tervezték, hogy jól mutassanak a tágasabb, nyitott alaprajzú terekben, amelyeket a kor építészete is kedvelt. 

Az ikonikus mid-century modern bútorok (például Eames székek, Saarinen Tulip asztalok) ma is designklasszikusoknak számítanak.