2003 óta látjuk el élő magyar népzenével a Pilis-Dunakanyar kistérséget és a Szentendrei-szigetet. Jellemzően táncházi zenekar vagyunk, valamint ünnepi fellépéseken is rendszeresen muzsikálunk.
Kezünk alatt Dunántúltól Moldváig számos tájegység zenéje szólal meg különböző hangszerelésben, a vonós-cimbalmos zenekartól a tamburazenekaron át, egészen a moldvai (furulya-hegedű-koboz-dob) felállásig. Mintegy 15 féle hangszer segít ebben minket.
Sikerrel szerepeltünk 2005-ben Brüsszelben, a Magyar Bálon , a 2006-os Új élő népzene 12. című lemezen és 2008-ban Barcelonában, a Magyarok házában.
Célunk a térségben a táncházi hagyomány meghonosítása - ami több településen meg is valósult (Szentendre, Leányfalu, Pilisborosjenő, Szigetmonostor) -, s ezen keresztül minél több aktív résztvevő megnyerése a magyar népzene és a magyar kultúra ügyének.
http://dunazug.hu/
A Vigad kvartett - még trióként - 2017-ben alakult a VIII. Országos Népzenei Verseny alkalmából. Tagjai: Zetelaki Gáspár, Zetelaki Dániel, Eredics Vince. 2018-ban Csőke Dáviddal bővült a trió.
A Rojtos együttes autentikus magyar népzenei zenekar. Erdélyi, a mai Magyarország területéről és a Felvidékről származó adatközlőktől („népi” zenészektől, zenekaroktól) gyűjtött népdalokat elevenít meg.
A Rojtos együttest 2000-ben alapították Danhauser Zoltán gyermekei és tanítványai. A hegedűsök, Bednárik János, Nyitrai Tamás és Danhauser Vince ekkor már jelentős ideje (4-8 éve) tanultak a hangszeren játszani. Hozzájuk csatlakozott később a két brácsás, Csepregi Márton és Danhauser Lilla, majd végül 2000 tavaszán a nagybőgős, Danhauser Máté. Ez a formáció vált 2000. december 26-án Rojtos együttessé.
Az együttes tagjai:
Nyitrai Tamás – prímás, hegedű
Bednárik János – hegedű
Danhauser Lilla – brácsa
Danhauser Máté – brácsa, nagybőgő
Danhauser Vince – nagybőgő
Rojtos Zenekar - Danhauzer Zoltán prímás vezetésével
1960. szeptember 8-án szültetett Csókán, Vajdaságban. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát pedig Zentán végezte. 1985-ben Újvidéken a vegyészeti főiskolán diplomát szerezett.
Tanulmányai végeztével az Újvidéki Rádió ifjúsági és népzenei szerkesztőségének munkatársa lett. Itt 1992. évi Magyarországra településéig néprajzi és népzenei műsorokat készített, szerkesztett.
1997-ben magyar állampolgárságot nyert.
A népzenével még gyerekkorában ismerkedett meg, élő hagyományból, citerán és tamburán tanult apai nagyapjától. 1974-ben citerazenekart alapított Csókán, amelynek vezetője lett, majd 1978-ban kislemeze jelent meg az Új Symposion folyóirat gondozásában. Ez évben tagja lett az újvidéki Nevenincs együttesnek, 1981-ben egy népi hangszeres kamaraegyüttest is létrehozott Tiszavirág névvel. Zenekari és szóló felvételt készített vele több ízben a rádió és a televízió Újvidéken, Belgrádban és Budapesten.
A népzenei rendezvényeken szervezőként is szerepet vállalt. Alapító tagja volt a vajdasági magyar népzenészek fő fesztiváljának, a Durindónak és a Vajdasági Táncháztalálkozónak. Nevéhez fűződik az Újvidéki Gyermekrádió népzenei vetélkedőjének megindítása és szervezése. Az első „Szólj síp, szólj” vetélkedő után a legtehetségesebb gyermekek továbbképzését irányíthatta. Az első népzenei nyári tábort 1987-ben szervezte Szentmihályon, majd négy éven át Magyarkanizsán; 1989-től téli citerás továbbképzést szervezett és vezetett gyermekkorosztálynak, 1990-től felnőtteknek is.
1991. augusztusában népzenei előadói tevékenységéért elnyerte "A Népművészet Ifjú Mestere" címet. Ugyanebben az évben szerezte meg a C kategóriás- citerazenekar-vezetői engedélyt. Magyarországra települése után citeraoktatói megbízást kapott a KÓTA C kategóriás tanfolyamán; a Magyar Rádió népzenei szerkesztőségében pedig szakriporteri munkatársként tevékenykedett.
1992. őszétől a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Ének- Zene Tanszékén főállásban citerát tanított és az "Európa népeinek hagyományos zenéje" című tárgyat adta elő az 1998/99-es tanév végéig. Itt énekzene-népzene tanári szakon 1996-ban jeles minősítéssel diplomát szerezett.
Emellett Zsámbékon népi hangszereket oktatott. Ugyanitt népzenei együttes alapításában is részt vett, melynek egyben művészeti vezetője lett: a Hajnalkötöző a Tradíció '93 pályázaton műsoros szalagra került, bejutott a 94-es- és- a 96-os Táncháztalálkozó gyűjteményes CD lemezére, kiadott két önálló hangkazettát (Túl a Tiszán ég az ezüst..., Vándorkikiáltó), valamint rádió- és televízió felvételek készültek vele.
1996-tól Citerásműhely címmel országos továbbképzési sorozatot vezet citerazenekar - vezetők számára mind a mai napig folyamatosan.
1997/98-ban központi alaptantervet dolgozott ki középfokú művészeti iskolák részére citerára és tamburára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére, valamint alapfokú tamburaoktatási tantervet írt. A pedagógus-továbbképző tanfolyamokon előadóként szerepel.
A Nyíregyházi Főiskolán óraadóként 1998-2002-ig népzene-elméleti tárgyakat adott elő. 1998-tól részmunkaidőben, 2000-től főállásban az Óbudai Népzenei Iskolában oktat citerát, furulyát és tamburát.
Több országos nyári tábor rendszeres oktatója, illetve művészeti vezetője : Szigliget, Tótfalu, Tamási, Zánka, Kazincbarcika stb.
1997-től a Magyar Művelődési Intézettel és a Vass Lajos Népzenei Szövetséggel létesített munkakapcsolatot. 1998-tól a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökségi tagja, 2001-től alelnöke, országos szintű továbbképzéseket, konferenciákat és népzenei versenyeket szervez.
A METRONÓM Kht. által 2001-ben pedagógus-továbbképző tanfolyamot akkreditáltatott „Népi hangszerek alkalmazása a zenepedagógiában” címmel, amit eddig három alkalommal tartottak meg.
2005. augusztus 1-től országos népzene-oktatási szakértő címet szerzett.
A hatvani zeneiskolában megszerzett klasszikus zenei tanulmányok után (fuvola – P. Mester Jolán, magánének – Pechán Kornél) felnőtt koromban találtam rá igazi szerelmemre, a népzenére, részben családi gyökerek alapján (Tura, Galga-mente ma is élő néphagyománya), részben Budai Ilona révén (Óbudai Népzenei Iskola).
Még tanuló koromban népdalkörvezetésre hívtak, amit azóta is nagy örömmel végzek: Szigetszentmiklósi népdalkör, Galgahévízi Pávakör, Herédi Népdalkör, Csömöri Tiszta Forrás népdalkör, Hévízi Iglicék, Hévízi Kisiglicék, Hévízi Kisbetyárok, valamint alkalmanként a saját családomból kikerült Újasszonyok és Újemberek énekes csoportja. Jelenleg 4 csapattal foglalkozom heti rendszerességgel, országos és kárpát-medencei elismertséggel.
Főként szólistaként énekelek, de tagja voltam évekig az Óbudai Vikár Béla Népdalkörnek, valamint Turai Énekmondók csapatának is. Szóló énekesként több országos ill. kárpát-medencei megmérettetésen vettem részt, minden esetben valamilyen helyezéssel díjaztak (pl. KÓTA Aranypáva minősítés, Jászberényi Hodorog Luca Emlékverseny 2. helyezés, Bonyhádi Népzenei Verseny Nívódíj, stb.)
2009 év végén elkészült a Szép szóval, muzsikával címet viselő önálló CD-m, amely családi vállalkozásként is felfogható. Az albumon autentikus népzene és versek-prózák váltják egymást: a szöveges részt édesapám olvassa fel, testvéreimmel, unokatestvéreimmel és életem párjával az együttzenélés, közös éneklés örömét oszthattam meg, zenekari kísérőként pedig barátaimat hívtam meg (Pál István Szalonna, Gombai Tamás, Karacs Gyula, Unger Balázs, Pachert András Tücsi, Gera Attila, Pál Lajos, Rossa Levente Bors, Bencze Balázs).
2010. szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója voltam, tanáraim közül az énekkel foglalkozók: Vakler Anna, Szvorák Katalin, ifj. Horváth Károly, Budai Ilona, Maczkó Mária, Guessous-Majda Mária, Nyitrai Mariann, Fábián Éva, Bodza Klára, Palócz Réka, Tintér Gabriella, Papp Ágnes, Juhász Réka, Bárdosi Ildikó.
2013-ban az egyetem népi ének BA szakát elvégeztem, ugyanekkor diplomát kaptam népi ének előadóművész végzettséggel. 2014-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem master képzésében vettem részt, népi ének zenetanár szakos hallgatóként, 2016 júniusában vettem kézhez diplomámat.
A 2011-12-es tanévben először szakkör formában, mára egyéni tanulókkal és több életkorú csoporttal bővülten tanítok népi éneket a Galgahévízi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Itt remekül együtt tudunk dolgozni az iskolai tanárokkal, a helyi néptáncoktatókkal, a szülőkkel és a falu önkormányzatával is.
2012 szeptembere óta a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában tanítok népi éneket a magánének szak keretein belül, szólistákkal és egy vegyes életkorú csoporttal indult a képzés. A 2013-14-es tanévben szaporodtak a tanítványok, jelenleg 5 egyéni tanulóval és 2 csoporttal dolgozok együtt. Tanítványaim – mind szólistaként, mind csoportosan, minden életkorban - térségi és országos versenyeken is az egész év folyamán megmérettetnek, legtöbbször kiváló eredményeket érnek el.
2015 szeptemberétől ének-zene óraadó tanár vagyok a boldogi Berecz Antal Általános Iskola felső tagozatán, az igazgatónővel közös erővel azon dolgozunk, hogy a helyi énekes hagyományokat minél jobban megismerjék a tanulók.
Szintén 2015 szeptemberétől részmunkaidőben az Óbudai Népzenei Iskola népi ének tanára vagyok, 11 egyéni tanulóval foglalkozom.
Fafúvós hangszerkészítő és javító mester
Gyerekkorom óta érdekel a zene; középiskolásként gitáron játszottam barátokkal, később pengetősként balkáni népzenei együttesekben. Mindig érdekeltek a fúvós hangszerek, így 6 esztendőt töltöttem zeneiskolai tanulmányokkal oboán. Az oboanád-készítés kapcsán ismerkedtem meg Juhos Tiborral, akinek a köszönhetően bekerültem a Rosé kft-be. Itt főállásban foglalkozhattam hangszerjavítással olyan kiváló mesterekkel, mint Juhos Tibor, Elek Tihamér és Beleznay Tibor. Párhuzamosan elvégeztem a Liszt Ferenc egyetem hangszerészképző iskoláját. A fő profilom az oboajavítás lett.
A világ vezető muzsikusainak, zenekarainak, magyar és európai iskoláknak javítok rendszeresen hangszereket.
A munkám során ismertem meg a tárogatót, és fedeztem fel a hangszerben rejlő lehetőségeket. Az első tárogatóm még Stowasser gyártmányú volt, de hamarosan elkészítettem a saját hangszeremet, mellyel több együttesben, táncházakban is játszottam. Az idő haladtával megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy saját hangszerkészítő műhelyt hozzak létre. Így oboa, angolkürt, fagott, klarinét javítása mellett a tárogatókészítés lett a fő profilom.
Sok időt fordítok a hangszer tökéletesítésére, sikerült is a mai elvárásoknak megfelelően fejleszteni. Ennek eredményeképpen nemcsak a furatrendszert módosítottam, de a hangszert a közkedvelt Böhm mechanikával is ellátam. Az új gyűrűs illetve fedett billentyűket én alkalmaztam először a tárogatón, melynek révén a hangszer szélesebb körben is használhatóvá válik a zenészek számára. A hang minőségének és a tisztaságának javulása pedig számos műfajban teszi használatra alkalmassá a modern tárogatót. Zenész barátaimmal közösen egy igazán újszerű, modern hangszert sikerült kifejleszteni.
A kártyaszövés különleges technikáját tanulhatja meg minden kedves érdeklődő.
A kártyaszövés az egyik legrégibb szövési technika, a világ minden táján ismerték, eredetét pontosan nem ismerjük.
Eszközei 3-6 szögletű azonos méretű táblácskák, sarkain lyukakkal. A kártyák egyik oldalán a sorszámuk látható, a másik oldalán a lyukak jelölése betűkkel történik. Anyaga lehet fa, csont, szaru, bőr, vagy kartonpapír. A láncfonalak kifeszítésére bármilyen fix pont alkalmas.
A kártyaszövés technikája bár különleges, de igen egyszerű. A táblák lyukaiba befűzzük a különböző színű láncfonalakat. A táblákat egymásra helyezzük, átkötözzük, hogy el ne mozduljanak, és azt csak a szövés elkezdésekor bontjuk ki. Szövés közben a táblákat jobbra vagy balra forgatjuk valamint előre és hátra mozgatjuk. Az így keletkezett szálnyíláson vezetjük be a vetüléket. A szalag szélessége a láncfonalak vastagságától, valamint a kézben tartható és a tengelyük körül forgatható táblák számától függ.
Moldvából származó gyöngygallér, kis tászli készítése.
A kaláris az egész Kárpát medencében elterjedt népi ékszertípus, egészen kis lányoktól az idősekig hordták. A színe az életkor előrehaladtával sötétedett pirostól a feketéig. A sorok száma változott: a kislányok kevesebb sort viseltek, az eladó sorban lévő lányok egészen sok sorosat hordtak, az idősek megint kevesebb sorból készültet.
Karikás ostort készítünk. Arra kell készülni, hogy aki belefog, annak majdnem végig az ostorát kell csinálnia. Azaz egy ostor elkészítése fér bele a fesztivál három napos idejébe.
Tojásírás műhely a Malomfesztiválon
Bevezető előadás keretében megismerkedhetnek a jelentkezők a tojásdíszítés Kárpát-medencében hagyományos technikáival és ennek történetével. Gyakorlatban a viasszal írókázott technikát sajátítjuk el, megismerve a tojásdíszítés archaikus motívumszerkezetét és szimbólumait. Kiemelt témaként az erdélyi, gyimesi minták szerepelnek. A jelentkezők számának függvényében a többszínnel festés, a maratás technikáját is gyakorolni fogjuk, valamint növényi festékekkel kísérletezünk. Már tapasztalatokkal rendelkezők és kezdők jelentkezését egyaránt várjuk!
Oktató: Jókainé Gombosi Beatrix, népi iparművész, Népművészet Ifjú Mestere
A kenyérsütő kemencék közül a vasúti kemence típust a 19. század második felében azok az építészek és műszaki szakemberek tervezték meg, akik a magyar vasúthálózat típusterveit dolgozták ki. Ezek a cseréppel fedett, kis házra emlékeztető kéményes kemencék a vasúti állomások udvarain és az őrházak szomszédságában jelentek meg először. A falusi lakosság itt csodálkozhatott rá a számára ismeretlen kemencefélére, amely néhány évtized eltelte után hódító útra indult és eljutott a leginkább eldugott falvakba is. [in Sabján Tibor: Kenyérsütő kemencék p.147]
Ennek a kemence típusnak egy példányát építjük meg a rendelkezésre álló három nap alatt.