Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,

én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába

menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja

és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!