Magyarországon az art deco stílusú bútorokat elsősorban a 20. század húszas és harmincas éveiben készítették, a kor nemzetközi trendjeit követve, de a hazai ízlésvilághoz és a rendelkezésre álló anyagokhoz igazítva. 

Jellemző bútorfajták:

Ülőgarnitúrák, fotelek és székek: Jellegzetesek az ívelt vonalvezetésű, párnázott fotelek és kanapék, gyakran állítható támlával, melyek a kényelmet és az eleganciát ötvözték.

Szekrények és vitrinek: Készültek impozáns, gyakran intarziás díszítésű szekrények és vitrinek, melyeknél a funkcionalitás mellett a dekoratív megjelenésre is nagy hangsúlyt fektettek.

Ebédlő- és hálószobabútorok: Teljes berendezések is készültek, beleértve étkezőasztalokat, székeket, tálalószekrényeket, valamint ágyakat és éjjeliszekrényeket, melyek letisztult, de gazdag hatást keltettek. 

Jellemző anyagok és stílusjegyek:

Anyagok: Előszeretettel használtak egzotikus, drága fafajtákat, például makasszár ébent és diót, gyakran kombinálva azokat, kiemelve a fa természetes erezetét.

Formák: A szigorú, geometrikus formák mellett megjelentek az íves, áramvonalas vonalvezetésű bútorok is, szakítva a korábbi, túlzottan díszes barokk vagy szecessziós stílusokkal.

Díszítés: A díszítés mértéke letisztultabbá vált, hangsúlyosabbak lettek a finom intarziák, a lakkfelületek és a krómozott fém kiegészítők. 

Kiemelkedő tervezők:

A magyar art deco bútorművészet vezető képviselője Kaesz Gyula volt, akinek munkásságát kezdetben barokkos díszítettség jellemezte, de később letisztultabb, konstruktívabb, mégis emelkedett bútorokat tervezett. Saját lakásának épségben fennmaradt berendezése az irányzat egyik legszebb hazai példája. 

Az Iparművészeti Múzeum egy 2012-es kiállításon mutatta be az 1920-as és 1940-es évek közötti magyar lakásművészet, ezen belül az art deco és modernizmus remekeit, rávilágítva a korszak nemzetközi sikereire.