Az írásaimat ingyen osztom meg, az alábbi két okból:
1. Sokan egyszerre minden lehetséges helyre elküldik az írásaikat, ezzel elárasztva és lekötve a kiadókat.
2. A pályázatoknál a versenyeztetés a megkérdőjelezhető, bár ez az 1. ponthoz is igaz, amit lejjebb fejtek ki.
Mindkét esetre igaz, hogy ha más úton kerülnek az én műveim az olvasóhoz, akkor csökken a mezőny, így mindkét fél jól jár.
Ami a versenyeztetést illeti: nem gondolom, hogy szabad a művészi alkotást ennek kitenni, mert nem termék - én az írásaimat művészinek tartom, ezért nem küldhetem azokat pályázatra. Ez nem az elbírálás megkerülése – ami akár korrupt is lehet –, hanem az egyenes út az olvasóhoz vezet, és a pályázat a kerülőút, olyan műveknél, amik semmilyen díjat nem érdemelnének, de nem is tartanak rá igényt. Az elbíráló az ízlésdiktátum bűnébe, a többi érintett pedig ennek áldozatául esik. Főleg úgy, hogy a bírálóknak vannak kritériumai, és valószínűleg várnak valamit a műtől, aminek az soha nem akart megfelelni, úgy műfajilag mint tartalmilag. Persze lehet, hogy az olvasók érdekében történik, de az írásaim nem igények kiszolgálására készülnek, ráadásul ha azt mondanák, hogy nem felel meg valamilyen szabálynak és változtassak rajta, mivel elég innovatív vagyok, egyszerűen csak azt tudnám erre válaszolni: – Forgok a síromban.
Az íráson érződnie kell, hogy van egy történet, amit az író el akar mondani, és nem egy megrendelés van, amit teljesíteni akar.
Több kontextust a Helyreállítás című írásom ad.
Ui. a modern korhoz: Kritériumoknak megfelelő dolgokat lehet manapság már számítógéppel generálni, aki viszont kíváncsi valami szokatlanra, az hagyja meg a művész szabadságát. Az embereket érdekelheti az, hogy egy másik ember milyen, általuk ismeretlen, gondolatokra, tanulságokra jutott az élete folyamán és hogy hogyan jutott ezekre, mert talán ők is kifejleszthetik magukban ezt a képességet a mű átélése, elemzése segítségével, de egy olyan alkotás, ami mintha a gyártósorról jött volna le, nem feltétlenül fog ilyesfajta okulásukra szolgálni. Gép nem tud reflektálni arra, hol milyen az élet. Azért olvasunk írásokat, hogy ott legyünk, ahol a szerző.